kevin j. anderson és rebecca moesta - 2. árnyakademia

8/22/2019 kevin j. anderson és rebecca moesta - 2. árnyakademia

http://slidepdf.com/reader/full/kevin-j-anderson-es-rebecca-moesta-2-arnyakademia 1/68

ÁRNYAKADÉMIA

Írta: KEVIN J. ANDERSON ÉS REBECCA MOESTA

A fordítás a STARWARS Joung Yedi Knights

c. sorozatának 2. kötete alapján készült

Kevin J. Anderson and Rebecca Moesta:

Shadow Academy

Berkley Books

Copyright 1997, Lucasfilm Ltd.

All rights reserved



Borító The Putnam Berkley Group

Fordította: Szegi György

Műszaki szerkesztő: Pintyéné Krucsó Mária Hungarian translation

copyright 1997, by LAP-ICS Ltd.

Debrecen

Kiadja: LAP-ICS Könyvkiadó K.f.t.

ISBN: 963 434 261 2

Felelős kiadó: A LAP-ICS Könyvkiadó



Első fejezet

Jacen megragadta a fénykardot; nedves tenyerében érezte a markolat súlyát. Rendezetlen barnahajtincsei alatt borzongás futott végig, amint az elképzelt ellenség közeledett felé… A fiú mé ly

lélegzetet vett, majd hüvelykujjával lenyomta a fegyvert aktiváló billentyűt.

A kezében tartott hideg fémmarkolat sziszegő hangot adva megelevenedett, és az élénk fénytsugárzó energianyaláb létrehozta a kard pengéjét. A halálos fegyver pulzált és vibrált, mintha élőanyag lett volna.

Jacen izgatottan fordult szembe az ellenséggel, és várta annak támadását. Barna szemei előtt egyfélelmetes harcos öltött alakot, majd fénykardjával hirtelen lesújtott a fiúra.

Jacen hátralépett, és kardjával kivédte az ütést.

Az ellenséges harcos pengéje vörös színben ragyogott, mintha izzó fémből lett volna. Jacen tudta, hogy ellenfele jóval erősebb és tapasztaltabb nála, ezért minden ügyességére

szüksége lesz, hogy túlélje az összecsapást. Karja szinte sajgott az erőfeszítéstől, amikor megpróbálta hárítani a harcos heves csapásait. Igyekezett kihasználni kisebb termete előnyeit,miközben gyors mozdulatokkal kitért az ütések elől, és átbújt a támadó karja alatt.

De az ellenfele feltartóztathatatlanul tört előre, Jacen pedig igyekezett távol tartani magától avörösen izzó energianyalábot. Fáradhatatlanul védte ki saját kardjával a csapásokat, majd újra megújra kitért az ellenség útjából: A pengék zizegő hangot adtak, amint a levegőben találkoztak.

Bár a szobában hűvös volt, Jacen homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek, amelyek a szemébecsorogtak, és zavarták a látását. Minden figyelmét a rubinszínű energianyaláb mozgásáraösszpontosította, így az utolsó pillanatban mindig sikerült kivédenie vagy kitérnie előle. Jacenhatározottan élvezte a küzdelmet.

De amint ismét hátrébb lépett a csapás elől, háta hozzáért a hideg falhoz. Ekkor jobbra húzódva próbált kitérni a penge útjából, majd hamarosan ott is fallal találkozott.

Az ellenfél sarokba szorította. Jacen gyomrát jeges kéz szorította össze, amint várta a következőcsapást. Ám ekkor mennydörgésszerű hang töltötte be a szobát…

Jacen kinyitotta a szemét, és megpillantotta az ajtóban álló Luke Skywalkert, amint nagybátyjaéppen megköszörülte a torkát. Jacen ijedten kikapcsolta a fénykardot, és a fémhengert leejtette aföldre, amely a néma csendben nagyot csattant a kövezeten.

A fekete köpenyt viselő jedimester belépett a szobába, amelyet irodaként és meditációshelyiségként használt. Kinyújtotta kezét a földön fekvő fémhenger felé. A kard azonnal a kezébeszökkent, mintha mágnes vonzotta volna magához.

Jacen nagyot nyelt, amint Luke Skywalker mester szúrós szeme rámeredt. – Sajnálom, Luke bácsi – mondta bűnbánóan a fiú. – Azért jöttem, hogy a segítséged kérjem, de

nem voltál itt, és meg akartalak várni. Azután megláttam az asztalon a fénykardot… Tudtam, hogymég nem készültem fel a használatára, de úgy gondoltam, egy kis gyakorlás nem árthat. Ezért

elvettem, és bekapcsoltam… Luke felemelte a kezét, jelezve, hogy nincs szükség további magyarázkodásra. – A jedi fegyver használatának elsajátítása sok gyakorlást igényel – mondta.

Jacen érezte, hogy elpirul. – Tudom, hogy még sokat kell tanulnom – bólintott a fiú. – De már elértem azt a kort és

magasságot, amely a fénykard használatához szükséges. Luke egy darabig fontolgatta unokaöccse szavait, végül megrázta a fejét.

– Eljön majd az idő, amikor felkészültél a fénykard használatának gyakorlására. – Már eléggé felkészült vagyok – ellenkezett Jacen.

– Még nem – mosolyodott el Luke. – De hamarosan az leszel.

Jacen elégedetlenül morgolódott. Mindig azt hallotta, hogy később, máskor, talán, ha idősebb

leszel. Nagyot sóhajtott. – Te vagy a tanár, én pedig a diák, engedelmeskednem kell.



Luke ismét elmosolyodott, és megrázta a fejét. – Azért nem szabad mindent gondolkodás nélkül elfogadnod, amit a tanárod mond. A jedimester

is tévedhet. De ebben az esetben igazam van. Még nem készültél fel a fénykard használatára. Hidd el,tudom milyen rossz várakozni. De a türelem rendkívül fontos tulajdonsága a jedi lovagoknak. Nemgondolod, hogy most más teendőid is akadnának, mint képzeletbeli ellenfelekkel harcolni?

Felkészültél az utazásra? Nem kell megetetned a kis kedvenceidet? – Mindent összecsomagoltam, és az állatokat közvetlenül az indulás előtt fogom megetetni –

válaszolta Jacen. – De éppen amiatt jöttem ide, hogy az utazásról beszéljünk. Luke felvonta a szemöldökét.

– Nos?

– Azt reméltem, sikerül rábeszélned Tenel Kát hogy jöjjön velünk, és nézze meg Lando Calrissian búvárállomását.

Luke szemöldöke még magasabbra húzódott, miközben igyekezett gondosan megválogatni aszavait.

– Miért olyan fontos ez?

– Mert Jaina, Lowbacca és én elmegyünk… – válaszolta Jacen. – Azt szeretnénk, ha ő is velünk

tartana. Nélküle nem éreznénk jól magunkat. Luke arca felderült.

– Tudod, hogy nem könnyű meggyőzni egy dathomiri harcost. – De hát semmi értelme nem lenne, hogy itt maradjon – magyarázta Jacen. – Legfeljebb néhány

napig nem végzi el az unalmas gyakorlatait. A corusca drágakövek bizonyára nem annyira szépek,mint a Gallinore szivárvány kövei, amelyeket Tenel Ka már sokat láthatott. Nekem mégsem tűnt úgy,mintha nem érdekelné. Inkább az volt az érzésem, hogy aggódik valami miatt, és azért akar itthonmaradni.

– Néha mindannyian kénytelenek vagyunk egy-egy nehéz vagy kellemetlen döntést hozni – mondta Luke, Jacen vállára téve a kezét. – Menj, etesd meg az állataidat! Kellemes utazást kívánok!És nyugodj meg, Tenel Kának bizonyára jó oka van, hogy nem tart veletek.

Tenel Ka felriadt álmából. Testét izzadság borította, és megborzongott a hideg, nyirkos kőfalakkalhatárolt szobában. Dús szőke haja, melyet általában befonva hordott, most rendezetlen tincseketalkotva omlott a vállára. Az összegyűrt lepedő a lábaira tekeredett, mintha álmában szaladnia kellettvolna.

Azután megelevenedett előtte az álma. Valóban futott, és fekete köpenyes árnyalakok üldözték,akiknek arcát bíborszínű foltok borították.

Eszébe jutottak azok a történetek, amelyeket az anyja mesélt neki gyerekkorában. Még sohasemlátta az őt üldöző lényeket, mégis tudta, hogy kik azok. A Dathomir boszorkányai, akik az erő sötétoldalához tartoztak, és a Gonosz szolgálatában álltak.

Az éjnővérek. De az utolsó éjnővért is elpusztították még jóval Tenel Ka születése előtt. Vajon miért álmodik róluk? A Dathomiron csak az erő jó oldalához tartozó harcosok maradtak.

Miért gyötrik ezek a lázálmok? És miért most?

Behunyta a szemét, és végignyúlt az ágyon. Azután rádöbbent, hogy milyen nap van. Nagyanyja, a Hapán Királyság anyakirálynője,

nagykövetet küldött Tenel Kához, mint a hapán királyi trón örököséhez. De a lány nem akarta, hogya barátai tudomást szerezzenek hercegnői származásáról…

Yfra nagykövet. Tenel Ka megborzongott, amint eszébe jutott vasakaratú nagyanyja és annak nagykövetei. Az asszonyok, akik képesek voltak hazudni, sőt gyilkolni a hatalmuk megtartásaérdekében. Tenel Ka értetlenül megrázta a fejét. Bizonyára a látogató érkezése okozta lázálmait.

Bár az anyja primitív bolygóját, a Dathomirt és az apja kifinomult világát, a Hapest fényévek választották el egymástól, a hapán politikusok és a dathomiri éjnővérek meglepő hasonlóságot



mutattak. Valamennyien hatalomvágytól fűtött asszonyok voltak, akiket senki sem akadályozhatottmeg céljaik elérésében.

Tenel Ka felült az ágyán. Egyetlen porcikája sem kívánta, hogy találkozzon Yfranagykövetasszonnyal. Szerencsés véletlennek tartotta, hogy a barátai éppen most utaznak el. Jacen,Jaina és Lowbacca már Lando Calrissian búvárállomásán lesznek, mielőtt a nagykövet megérkezik.

Így nem kezdenek el azon töprengeni, hogy barátjukat, a Dathomir egyszerű harcosát miért keresi fela Hapán Királyság nagykövete. Tenel Ka még nem készült fel arra, hogy mindezt megmagyarázzanekik.

Ideje volt felkelnie, és szembenéznie a kellemetlen találkozással. – Ez a találkozás elkerülhetetlen – állapította meg tényszerűen.

Jaina, valamint Lowbacca Jaina tanulószobájában ültek, és a Yavin rendszer holografikus térképéttanulmányozták.

A lány vállig érő, barna haja függönyként omlott előre, amint a kompjúter billentyűzete föléhajolt, hogy szabályozza a holografikus képet. A készüléket ő maga állította össze használtalkatrészekből, melyeknek hihetetlen mennyiségét halmozta fel az egyik falat borító fiókokban.

– Lenyűgöző látvány, igaz, Lowie? – kérdezte büszke mosollyal a fiatal wookiee-t. Jaina a fejük fölött libegő gázóriásra mutatott, amely a Yavint ábrázolta.

Lowbacca azonban a válla fölött elhelyezkedő parányi zöld hold képét bámulta. A hold azóriásbolygó körül keringett. A wookiee morgott valamit, az övéhez rögzített Em Teedee pedig olyan

hangot hallatott, mintha megköszörülte volna a torkát, mielőtt lefordítaná gazdája szavait. Atolmácsdroid egész lényét ovális, egyik oldalán lapos, a másikon domború fej alkotta, melyet optikaiszenzorokkal és hangképző szerkezettel láttak el.

– Lowbacca gazdám azt szeretné tudni – kezdte a droid –, hogy a kicsi, zöld égitest a Yavin 4-et

ábrázolja-e, amelyen jelenleg tartózkodunk?

– Igen – bólintott Jaina. – A gázóriás több mint egy tucat holddal rendelkezik, de még nem programoztam be valamennyinek az adatait. – De most mindenekelőtt a röppályát akaromellenőrizni, amelyen Lando levisz minket a felsőbb gázrétegekből a búvárállomásához.

Lowie vakkantott néhányat, Jaina pedig izgatottan várta a droid tolmácsolását. – Természetesen veszélyes utazás lesz, de én nagyon bízom Lando szakértelmében. – Jaina egy

pontra mutatott, amely közvetlenül a gázóriás vörösen izzó felszíne fölött helyezkedett el. – Rengeteg tapasztalatot szerezhetünk. Lando megengedi, hogy segítsünk a búvárállomás

irányításában is. Lowbacca a klaviatúra után nyúlt, és lenyomott néhány billentyűt. Egy pillanattal később a fekete

pont növekedni kezdett, míg végül a búvárállomás kitöltötte az egész képernyőt. – Ügyesen kezeled a készüléket – jegyezte meg elismerően Jaina. – Ha akarod, beprogramozhatod

majd a többi hold adatait is.

Lowie elégedetten bólintott, majd hátrasimította a szemébe lógó durva tincseket. Ekkor Jacen robbant be a szobába. – Itt vannak! – kiáltotta levegő után kapkodva. – Vagyis majdnem itt. Már közelednek. Az imént a vezérlőteremben jártam, és hallottam, hogy a

Lady Luck hamarosan leszáll. Az ikerpár barna szemeinek pillantása találkozott. Mindkét gyerek rendkívül izgatottnak látszott.

– Nos, akkor mire várunk? – mondta Jaina.

Jaina áhítattal nézte Lando Calrissiant, amint a férfi végigsétált a Lady Luck rámpáján.Smaragzöld köpenyét lengette a szél, és vidám mosoly terült szét az arcán. Hűséges társa, Lobot, akopasz cyborg, néhány méternyi távolságból követte, majd a rámpa aljára érve megállt gazdája

mellett.



Lando finom, gáláns mozdulattal kezet csókolt Jainának, azután udvariasan meghajolt Jacen ésLowie előtt. Végül gyengéden megveregette Luke Skywalker vállát, aki szintén kijött régi barátjaüdvözlésére. Sőt még Artoo, a zömök kis droid is izgatottan topogott a leszállópálya fövenyén.

– Vigyázz rájuk, Lando! – kérte Luke. – Kerüljétek a felesleges kockázatot! Artoo egyetértően csipogott.

Lando úgy tett, mintha komolyan venné Luke szavait. – Tudod, hogy nyugodtan rám bízhatod a srácokat! Sohasem engedném, hogy olyasmit tegyenek,

amit nem tartok biztonságosnak. Luke elmosolyodott.

– Éppen ettől tartottam. – Inkább amiatt kéne aggódnod, hogy ha egyszer meglátják a drágakő bányatelepemet, nem

akarnak majd visszajönni a jediakadémiára – mondta tréfásan Lando, majd intett a gyerekeknek,

hogy menjenek fel a fedélzetre. Amint Jacen és Lowie elindult a rámpán, Lando a karját nyújtotta Jainának.

– Mit tehetek annak érdekében, hogy kellemesebb legyen az utazása, hölgyem?

Jaina belekarolt a férfiba, majd kedvesen rámosolygott.

– Mindenekelőtt mondj el mindent a Lady Luck hajtóműveiről…!

Második fejezet

Lando megbízható társának, Lobotnak az irányítása alatt a Lady Luck elhagyta a smaragdzölddzsungelholdat, és hamarosan a világűrben száguldott a Yavin felé.

– Ezt biztosan élvezni fogjátok – mondta Lando a gyerekeknek. – Azt hiszem, még egyiktek semlátott coruscabányát.

Amint az űrhajó megközelítette a gázóriást, láthatóvá vált az orbitális pályán mozgó ipari állomás.Az űrközpontot számtalan műhold vette körül, amelyek a védelmét biztosították. A szatellitek fegyverzete azonnal célba vette a közeledő Lady Luckot. De Lando betáplálta a kompjúterbe amegfelelő kódot, és a kibocsátott jelzések alapján a műholdak azonosították az űrhajót.

– Megfelelő biztonságirendszerről kell gondoskodni, ha valaki olyan értékes anyaggal dolgozik,mint a corusca drágakő – jegyezte meg Lando.

Lobot, a kopasz cyborg merev arccal és kimért mozdulatokkal végezte a műszerek vezérlését. A Lady Luck hamarosan elérte a búvárállomás dokkoló egységét.

– Örülök, hogy Luke elengedett benneteket – mondta Lando a gyerekek arcát figyelve. – Nem

tanulhattok meg mindent az univerzumról, ha folyton a dzsungelben ültök, és köveket emelgettek amentális erőtökkel. Nagyobb távlatokat is látnotok kell, meg kell ismernetek az Új Köztársaságkereskedelmi rendszerét. Ezek a tapasztalatok hasznosak lehetnek a számotokra, ha a fénykardotok

netán elromlik egyszer. – Még nincs is fénykardunk – mondta szomorúan Jacen. – Tudjátok, Luke aggódik a biztonságotokért – bólintott megértően Lando. – Ő rendkívül óvatos,

és ezt megértem. De ne nyugtalankodjatok, végül úgyis megkapjátok a fénykardot. Lando ezután segített Lobotnak a Lady Luck dokkolási manővereit irányítani. Miután elhagyták a hajót, megtekintették a búvárállomás fontosabb részeit. Lando és Lobot egy

hatalmas átlátszó falhoz vezette a három fiatal jedi lovagot, ahonnan látni lehetett a gázóriás vörösenizzó felszínét.

Jacen közelebb lépett az ablakhoz, és hosszasan nézte a bolygó légkörében gomolygó gázokat.

Ebből a távolságból a Yavin színeit a vörös és a narancssárga keveredése alkotta. A bolygó szintenyugodtnak, barátságosnak tűnt, de a fiú tudta, hogy a felszín közelében húzódó légrétegekben olyan

hatalmas a nyomás, amely bármelyik űrhajót képes lenne összeroppantani.



Jacen látta, hogy húga is ámulattal figyeli a gázfelhők gomolygását. Lowie az ikrek között állt,robusztus teste a gyerekek fölé tornyosult. Meglepett morgásokat hallatott.

– Lenyűgöző látvány – mondta Em Teedee. – Lowbacca gazdám is ugyanígy vélekedik. A búvárállomás a Yavin külső légrétegeiben haladt orbitális pályán, és kisebb egységei

lemerültek, hogy összegyűjtsék a mélyben képződött corusca drágaköveket.

Lando ujjával a felszín egy pontjára mutatott. – Messze odalenn, ahol az atmoszféra végződik, olyan nagy a nyomás, hogy az elemeketkülönleges szerkezetű kristállyá préseli. Ezek a kristályok alkotják a corusca drágaköveket.

– Láthatnánk egyet? – kérdezte Jacen. Lando néhány másodpercig gondolkodott, majd bólintott. – Persze. Éppen most állítottunk össze egy szállítmányt. Gyertek! Smaragdzöld köpenye meglebbent, amint megfordult és végigment a folyosókon. Jacent

lenyűgözte a simára csiszolt falak és a kompjúterekkel telezsúfolt irodák látványa. Mindent pasztellszínek borítottak, a háttérből a fák koronáit mozgató szél zúgása, az óceán hullámainak csobbanása hallatszott, amint a víz apró cseppekre hullott szét a part menti sziklákon. A

bányaállomás kellemes, nyugodt helynek látszott, Jacen egyáltalán nem ilyennek képzelte. Amint néhány, erős páncélzattal ellátott ajtóhoz értek, Lando lenyomott néhány gombot a

kontrollpanelen, majd Lobothoz fordult. – Kérj engedélyt, hogy bemehessünk a biztonságiszintre! Lobot néhány szót mormolt a gallérjára rögzített mikrofonba. Az egyik fémajtó félresiklott, és a

látogatók előtt megjelent egy légmentesen zárható helyiség, amelynek túloldalán már a világűrbelehetett jutni.

– Ezekben a helyiségekben készítjük elő a szállítmányokat – tájékoztatta Lando a fiatalokat. – Acorusca drágakő annyira értékes, hogy különleges biztonsági rendszerekről is gondoskodtunk.

A szállítmány előkészítésénél néhány sokkarú droid serénykedett. A fényes testű, rézszínűdroidok vastag falú konténerbe rakodták a kiválogatott drágaköveket.

– A következő hajórakományt pakolják a konténerekbe – mondta Lando. – Most megnézhetitek adrágaköveket:

A fiatal jedi lovagok a konténerhez léptek, amelybe az egyik droid a kisebb köveket gyűjtötte.Lando kivett néhányat a tartályból.

A droid felemelte a karjait.

– Bocsásson meg! Bocsásson meg! – ismételgette. – Kérem, ne nyúljon a drágakövekhez! – Semmi baj ! – nyugtatta meg Lando. – Én vagyok az. Lando Calrissian. A rézszínű droid azonnal abbahagyta a csápolást.

– Elnézését kérem, uram! Lando megcsóválta a fejét.

– Ki kellett volna cseréltetnem az optikai szenzoraikat.

Két ujja közé fogta a drágakövet, majd a fény felé tartotta. A coruscakő úgy ragyogott, mintha

folyékony tűz lett volna. Rabul ejtette a fénysugarakat, amelyek gomolyogva próbáltak kiszabadulnikristályszerkezetéből. – Corusca drágakő nem található a galaxis más bolygóján – folytatta Lando. – Csak a Yavinon.

Természetesen a többi gázóriás légkörében is végeztek kutatásokat, de jelenleg az én bányatelepem acorusca egyetlen forrása. Éppen ezért a bányászata, eléggé kockázatos vállalkozás a megfelelő

biztonsági intézkedések nélkül. Lando hagyta, hogy Jacen, Jaina és Lowbacca hadd gyönyörködjenek a drágakövek szépségében.

– Jelenleg ez a legkeményebb anyag a világon. Úgy vágja az acélt, mint kés a vajat. Az idegesnek tűnő droid kivette a drágakövet Lowbacca szőrös mancsából, majd visszatette a

konténerbe. Végül lezárta a megtelt konténert. – A szállítmány készen áll az indításra – közölte velük a droid. – Kérem, hagyják el a helyiséget!

Lando kivezette a teremből a három jedinövendéket, azután a nehéz fémajtó bezárult mögöttük:



– Gyertek velem! Innen bentről láthatjuk az indítóállomást. A szállítmány a hipertéren át jut el aBorgo Prime-re, a brókeremhez, aki a profit meghatározott százalékában részesül a kereskedelmitevékenység szervezéséért.

Mindannyian egy hatalmas kerek ablak előtt álltak, amelyen át a világűrt lehetett látni. Izgatottanfigyelték, amint az értékes rakományt szállító konténer elindul a búvárállomásról, elhagyja a bolygó

atmoszféráját, végül eltűnik az űr sötétjében. Az állomás körül keringő műholdak fegyverei követték a konténert, amely nyilvánvalóanazonosító jelzést küldött a szatellitekre, mert a lézerágyúk nem nyitottak tüzet.

– Lando, segíthetünk a coruscakövek begyűjtésében? – kérdezte lelkesen Jacen. – Engem is érdekelne a drágakő kitermelésének folyamata – tette hozzá Jaina. – Nem is tudom… – tűnődött Lando. – Nehéz és veszélyes munka. – Akárcsak a jedikiképzésünk – erőltette tovább Jaina. – Tanulni mindig hasznos dolog.

Lowbacca néhány morgást hallatott.

– Mit gondolnak, érdemes ekkora kockázatot vállalni a tanulás érdekében? – kérdezte Em Teedee. – Calrissian úr bizonyára azért hangsúlyozta ki a munka veszélyeit, hogy eltántorítsa önöket aszándékuktól.

– Mi mégis menni szeretnénk – jelentette ki Jacen.Lando mosolyogva felemelte a kezeit, mintha meghajolna az érvek súlya alatt. Jacen persze

mindvégig tudta, hogy ez így lesz. – Nos, legfőbb ideje munkához látnom. Nem tölthetem az egész napomat azzal, hogy veletek

vitatkozom. Rendben van, magammal viszlek benneteket.

Jacen számára a mélybe ereszkedő egység olyannak tűnt, mint egy hatalmas búvárharang. A külső burkolatát erős páncélzat alkotta, amely szürke színnel verte vissza a fénysugarakat. A

páncélzatot vastag lemezekből készítették, amelyek talán még egy turbólézer találatának isellenálltak volna.

– Ennek a lemerülő egységnek Gyorskezű a neve. Tulajdonképpen egy parányi hajó, amelyet arraterveztek, hogy képes legyen lemerülni a Yavin atmoszférájának legmélyebb rétegeibe, ahol acorusca drágakövek találhatók.

Kezével megérintette az olajszerűen csillogó szürke felületet. – A Gyorskezű külső páncélját különleges burkolat védi – folytatta Lando. – Ezt az anyagot még a

Birodalom fejlesztette ki. De a katonai kutatások eredményeit sikerült más területekenhasznosítanunk.

Lando úgy beszélt, mintha tudományos előadást tartana, de azután végignézett a hallgatóságon, ésúgy döntött, hogy nem merül bele a részletekbe.

– Nos, az a lényeg, hogy a burkolat elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a lenti nyomásnak.Miközben a mélyben tartózkodunk, egy energianyaláb révén mindvégig kapcsolatban leszünk az

űrállomással. Ez a kapcsolat erősebb, mint egy elszakíthatatlan mágneses kötél. – Még egy vihar sem tudja elszakítani? – kérdezte Jaina. Lando a kezével jelezte, hogy nincs okuk az aggodalomra.

– Egy kicsit szűkösen leszünk a kabinban – nevetett Lando. – De valahogy elférünk. Lowbacca felmordult, majd bemászott a búvárharangba. Jacen és Jaina azonnal követte. Végül

Lando is bebújt a szűk nyíláson, és gondosan lezárta maga mögött az ajtót. – Biztonságos – mondta megkopogtatva a fémfalat, majd leült a pilóta párnázott székébe. Jaina a

másodpilóta helyét foglalta el, Jacen és Lowie pedig a két hátsó ülést választotta. A falakat és a kabinalját vastag falú, kerek ablakok borították, amelyek minden irányban biztosították a kilátást.

– Ugye, milyen izgalmas? – lelkesedett Em Teedee. Lowie helyeslően felmordult.

Harmadik fejezet



Lando betáplált néhány információt a fedélzeti kompjúterbe. – Tájékoztatom Lobotot, hogy készen állunk az indulásra – mondta.

A kontrollpanelen vörös fény jelezte, hogy a Gyorskezű felkészült a merülésre. A dokkotelhagyták a technikusok, majd bezárult mögöttük a légmentesen záró ajtó.

– Kapaszkodjatok! – figyelmeztette Lando az utasait.A Gyorskezű alól félresiklott a nehéz fémlemez. Jacen gyomra megemelkedett, amint a búvárharang elhagyta az űrállomást, és zuhanni kezdett a

Yavin felszíne felé. Lowie meglepetten morgott. Jaina ujjai elfehéredtek, olyan erősen szorította az ülése karfáját. Néhány másodperc múlva a

Gyorskezű süllyedése egyenletessé vált. – Érzem, hogy az energianyaláb tart minket – , mondta Jaina.

Jediképességei segítségével Jacen is érzékelte az energia pulzálását, amely az űrállomáshozkapcsolta járművüket. Érdeklődéssel nézte az ablakon át az alattuk gomolygó színes felhőket.

Jacen észrevett egy flottányi kis hajót, amelyek a kas körül rajzó méhekre emlékeztették. A parányi hajók aranyfényben csillogó hálót húztak maguk mögött.

– Mik azok? – kérdezte Jaina, akit minden gépezet érdekelt. – Bányavállalkozók – felelte Lando. – Coruscahalászok. Flottájuk a felhők között cirkál, és a hálót

alkotó vonósugár segítségével összegyűjtik a kisebb drágaköveket. De ezek a drágakövek rendkívülaprók, akár a porszemek. Ez a tevékenység nem túl jövedelmező, de meg lehet élni belőle.

– Segítem a munkájukat, és ők százalékot fizetnek érte az összegyűjtött coruscaporból. De anagyobb drágakövek a mélyebb rétegekben találhatók. Szerencsére az új védőburkolattal le tudunk menni egészen a felszín közelébe.

– Hát akkor menjünk le! – türelmetlenkedett Jaina. – Hé, Lando! – vigyorgott Jacen. – Hallottam, amint két droid beszélgetett. Azt kérdezte az egyik:

"Sikerült megverned a wookie-t a társasjátékban…?"

– "Igen, de az egyik lábamba és a karomba került…" – válaszolta Lando. – Szakállas vicc, kölyök. Jacen elkomorodott, majd arca ismét felderült.

– Akkor ezért nem nevetett rajta Tenel Ka. Jaina a fivérére pillantott.

– Nem hiszem, hogy ez lett volna az oka.

A búvárharang egyenletesen ereszkedett a felszín felé. Lando folyamatosan ellenőrizte aműszerek adatait és az energianyaláb tartását. Amint a légkört alkotó gázok sűrűsödni kezdtek, a szélis fokozatosan erősödött.

Néhány perc múlva már heves szélviharok tomboltak körülöttük, és kék villámok cikáztak át azégen. A külső burkolat feltöltődött statikus elektromossággal, amely szikrák formájában távozott a

búvárharang és a tartósugár találkozási pontjánál.

Lowie meglepően hosszú morgásokat hallatott, amelyek hatására a kis droid is megélénkült. – Jó kérdés, Lowbacca gazdám. Mi történik, ha megszakad a kapcsolatunk az űrállomással?

Hogyan jutunk vissza? – Ne aggódjatok! – válaszolta Lando. – A fedélzeten van létfenntartókészlet. Annak segítségével életben tudunk maradni, amíg az űrállomásról ideér egy mentőexpedíció.Azonkívül állandó kommunikációs kapcsolatot tartunk fenn az állomással. De legyetek nyugodtak,az energianyaláb nem enged el minket.

Mintha a szél nem értett volna egyet ezzel a kijelentéssel, nagyot lökött a búvárharangon, amitőlJacen kiesett a székéből. A fiú visszamászott a helyére, majd becsatolta magán a biztonsági övet.

Egy pillanatra mindannyian azt hitték, hogy a Gyorskezű elszakadt az energianyalábtól. A járműúgy pörgött, mint egy kilőtt ágyúgolyó.

Lowie riadtan vakkantott, Jacen és Jaina pedig hangosan sikoltozott. Lando növelte a tartósugár

energiáját, míg a pörgés fokozatosan alábbhagyott.



– Látjátok? Semmi probléma – nyugtatta meg a gyerekeket, de Jacen észrevette a férfi homlokángyöngyöző izzadságcseppeket. – Állítsátok szorosabbra a biztonsági öveteket! A mélyebben lévőszinteken számítanunk kell hasonló erősségű viharokra. Éppen ez teszi izgalmassá acoruscahalászatot. Még egy kicsit lejjebb ereszkedünk, azután megkezdjük a drágakövek

begyűjtését.

– Szeretném megpróbálni – mondta Jaina. – Lesz rá lehetősége mindhármótoknak – bólintott Lando. – De figyelmeztetlek benneteket, hogy

a corusca drágakő még idelenn is elég ritka. Lehet, hogy nem találtok semmit. – Ha mi irányítjuk a hálót, és sikerül begyűjtenünk néhányat, azokat megtarthatjuk? – kérdezte

Jacen.

Lando elmosolyodott.

– Majd meglátjuk… De nem tölthetünk túl sok időt a kutatással. – Kár – mondta Jacen. – Pedig jó, ha az embert ösztönzi valami. Lando elnevette magát.

– Mintha csak az apádat hallanám. Jacennek eszébe jutottak azok a történetek, amelyeket az apja mesélt, Lando Calrissianhoz fűződő

barátsága alatt átélt kalandjairól. Lando ismét ellenőrizte a műszerek adatait, majd még több panelt nyitott ki a búvárharang alsó

részén. Az ablakokon át jól láthatták az alattuk gomolygó színes gázfelhőket. – Azt hiszem, az megfelelő lesz – mutatott Lando az egyik felhőre. – Kezdjük meg a halászatot! –

Azután az órájára pillantott. – Hamarosan vissza kell indulnunk.

Jacen azonnal észrevette, mennyire ideges a férfi odalenn a mélyben. A coruscahalászok azéletüket kockáztatják az értékes drágakövek megszerzése érdekében. Lando nyugtalanságát továbbfokozta a gyerekek iránt érzett felelőssége.

A Gyorskezű olyan mélyre hatolt a bolygó atmoszférájában, ahová már nem jutottak le a Yavin

napjának sugarai. Lando bekapcsolta a búvárharang reflektorait, de a sűrű gázrétegen alig tudottáthatolni a fényük.

– Mindjárt kivetjük a hálót – mondta Lando.

– Ez tulajdonképpen egy rácsot alkotó elektromágneses erőtér, amely összegyűjti a vihar által

felkavart corusca drágaköveket. Csak néhány perc áll a rendelkezésetekre, azután vissza kell térnünk a bázisra. A vihar kezd erősödni.

Jacen nem érezte a vihar erősödését. Számára már ezek a körülmények is elég rossznak tűntek. De látta Lando arcán a nyugtalanságot, ezért nem akart akadékoskodni.

– Lowbacca, próbáld elsőként te! – javasolta Lando. – Ülj ide előre, és kezeld a műszereket! A fiatal wookiee belepréselte magát a szűk ülésbe, majd kezeit a műszerpultra helyezte. A térháló

mozgását irányítókar segítségével lehetett szabályozni, és a sugárnyalábok úgy tekeregtek a sűrűfelhőben, mintha egy hatalmas polip karjai lettek volna.

Jacen a búvárharang alján elhelyezett ablakokon át figyelte a sárga színnel csillogó térhálót, amelymélyen behatolt a gázfelhőbe. De az elektromágneses csápoknak nem sikerült egyetlen drágakövetsem kihalászniuk.

Néhány perc múlva Lowie csalódottan felmordult. – Lowbacca gazdám azt szeretné, ha másvalaki próbálkozna – tolmácsolta Em Teedee. Lowie átadta a térháló irányítását Jainának, aki reménnyel telve kezdett a munkához. A lány barna

szemei feszülten figyelték a háló mozgását, miközben nyelve hegyét összeszorította ajkaival. Jacenlelkesedése is egyre alábbhagyott, miközben az ablakon át bámulta húga meddő fáradozását.

– Ne legyetek elkeseredve – vigasztalta őket Lando. – Figyelmeztettelek benneteket, hogy a

coruscagyűjtés hosszú, fáradságos munka. A corusca drágakő rendkívül ritka. Éppen ezért annyiraértékes.

Jaina még néhány percig folytatta a kutatást, azután feladta. Jacen felállt, igyekezett megtartaniegyensúlyát a dülöngélő búvárharangban, majd helyet foglalt a műszerpult mögött.



Amint kezébe vette az irányítókart, és megkezdte a térháló mozgatását a sűrű gázfelhőben, úgyérezte, mintha ujjaival turkálna a puha tengerparti homokban. Ugyanakkor jedi érzékeit kinyújtottaaz értékes drágakövek felé. Nem tudta, milyen érzetet válthat ki tudatában a coruscakő, de bízottabban, hogy felismeri, ha rábukkan egyre. De az alatta tornyosuló felhő üresnek tűnt. Mindösszeértéktelen porszemeket lelt a sűrűn gomolygó gázban.

Jaina ott ült közvetlenül mögötte, és a fiú érezte ikerhúga izgatottságát. Mindannyian szerették volna, ha találnak egy drágakövet, és már csak Jacen erőfeszítéseiben bízhattak. A fiú már majdnemfeladta a kutatást, amikor tudatában megjelent egy parányi csillogó tárgy képe. A térhálót a csillogásfelé irányította, és az elektromágneses csápok letapogatták a környezetüket.

Jacen minden figyelmét a csillogó tárgy érzetére összpontosította, míg a kép egyre tisztábban

rajzolódott ki előtte. A kontrollpanelen felvillant egy jelzés.

– Találtam egyet! – kiáltotta Jacen. Lando éppúgy meglepődött, mint a többiek.

– Valóban – bólintott a férfi. – Hozzuk be gyorsan! Azután indulnunk kell. Lando visszahúzta a térhálót a Gyorskezű rakterébe. Miután stabilizálta a vonósugarat, kinyitotta

a parányi raktér ajtaját, és, a fedélzetre emelt egy fémdobozt, melyre ráfagyott a pára. Kinyitotta a fedelet, majd a tenyerébe vette a szabálytalan alakú, mégis gyönyörű corusca

drágakövet. A kő jóval nagyobb volt, mint az, amelyiket az űrállomáson mutatott a gyerekeknek. A belsejében csodálatos színekkel ragyogott a foglyul ejtett tűz. Jacen lélegzet-visszafojtva vette el Landótól az értékes követ, és áhítattal tartotta a tenyerében.

– Nézzétek, mit találtam! Jaina és Lowie gratulált a sikerhez, Lando pedig sejtelmesen mosolygott. Eszébe jutott az ígérete,

ezért nem fogadta el a drágakövet, amikor a fiú szomorúan vissza akarta adni. – Vigyázz rá, Jacen! – mondta. – Egy háztömböt vásárolhatsz az értékéből. – Olyan sokat ér? – döbbent meg Jacen. Ujjait végighúzta a sima, kemény felületen. – Mi lesz, ha

elveszítem?

– Tedd a csizmádba! – javasolta Jaina. – Onnan még nem ejtettél ki semmit. – Igazad van – bólintott Jacen. – Azt hiszem, anyának adom a legközelebbi születésnapjára. Lando elmosolyodott.

– Ilyen értékes ajándékot még Han sem adott soha Leiának – mondta. – Ilyenkor sajnálom, hogynincsen néhány gyerekem. De most már ideje indulnunk.

Mintha sürgetni akarta volna őket, egy újabb hatalmas szélroham táncoltatta meg a búvárharangot. Jacen majdnem leejtette a drágakövet a földre, de azután olyan erősen a markábaszorította, hogy elfehéredtek az ujjai. Végül mégis inkább a csizmája szárába csúsztatta, nehogyelveszítse.

Lando Calrissian összeráncolta a homlokát, miközben növelte a vonósugár energiáját, amely

lassan megkezdte a Gyorskezű felhúzását a Yavin biztonságosabb légrétegébe. A vihar hevesen dobálta a hajót. Váratlanul koppanás hallatszott odakintről, Lando riadtan nézte afalakat.

– Még egy! – kiáltotta a férfi. – Jaina, menj az ajtóhoz, és ellenőrizd, hogy tökéletesen zár -e a

szerkezet!

– Mi történt? – kérdezte Jacen. Jaina ellenőrizte a zárat.

– Úgy tűnik, minden rendben. – Mi volt ez? – nézte Jacen az oldalfalon keletkezett parányi horpadást. Szerencsére a burkolat

nem lyukadt ki.

– Nagy sebességgel belénk ütközött egy coruscakő. Mintha egy lövedék csapódott volna be.

Szerencsére a pajzs megvédett minket. – Lando megcsóválta a fejét.



– Sokszor órákat töltök kutatással idelenn, eredménytelenül. Csak egyszer hozlak le benneteket,és Jacen máris talál egy drágakövet, a másik pedig beleütközik a hajónkba, amikor már felfeléigyekszünk. Ez szinte hihetetlen.

Lowie morgott néhányat, Em Teedee pedig azonnal beszélni kezdett. – Egyetértek Lowbacca gazdámmal, aki reményét fejezi ki, hogy utunk során nem találkozunk

több drágakővel. A felsőbb gázrétegekben kékes színű villámok cikáztak át az égen. De a búvárállomás közelében avihar elcsendesedett. Lando szemmel láthatóan megkönnyebbült.

Amint visszatértek a búvárállomásra, és a hajó bedokkolt, Lando nagyot sóhajtva dőlt hátra a pilótaülésen.

A dokkot feltöltötték egy atmoszféra nyomású levegővel, majd Lando kikapcsolta a búvárharangvédőpajzsát alkotó erőteret.

– Biztonságban visszajutottunk – mondta, azután kimászott a szűk fülkéből. – Azt hiszem,

egyelőre elég volt a kalandokból. Mi lenne, ha ennénk valamit?

Lando alig fejezte be a javaslatát, amikor megszólaltak a búvárállomás riasztóberendezései. – Mi történhetett? – kérdezte csodálkozva Lando.

A három jedinövendék sietve kimászott a Gyorskezű kabinjából, és követték Landót, aki a falraszerelt kommunikációs terminálhoz szaladt.

– Itt Lando Calrissian. Helyzetjelentést kérek. – Azonosítatlan flotta hagyta el a hiperteret – válaszolta az állomás biztonsági főnöke. – Nem

válaszolnak a jelzéseinkre, és nagy sebességgel a búvárállomás felé tartanak. A szándékuk ismeretlen.

Jacen és Jaina az ablakhoz siettek, és a világűr sötétségét bámulták. Azután Jacen megpillantottaaz űrhajókat, amelyek meteorrajhoz hasonlóan száguldottak feléjük. Érezte, hogy az idegenek rosszszándékkal közelednek.

– Úgy tűnik, mintha birodalmi flotta lenne… – jegyezte meg Jaina.

Negyedik fejezet

Lando a búvárállomás vezérlőterme felé rohant. – Gyertek velem, gyerekek! – kiáltotta. Jaina közvetlenül a férfi mögött szaladt, míg Jacen és Lowie zárta a sort. A wookiee hosszú lábai

majdnem letaposták a fiút. – Legyen óvatosabb, Lowbacca! – figyelmeztette Em Teedee.

A turbólift felvitte őket a megfigyelőtoronyba, ahol szinte bezuhantak a vezérlőterembe. Azirányító központ egy henger alakú építmény volt, amely kiemelkedett a védőpajzzsal ellátott

búvárállomás zömök törzséből. A vezérlőközponton elhelyezett keskeny, négyzet alakú ablakok biztosították a kilátást minden irányban. A teremben vörös fényű lámpák villogása figyelmeztetett aveszélyre. Lando fegyveres testőrei felkészültek az állomás védelmére.

– Támadás ért minket, uram – jelentette gépies hangon Lobot. A cyborg ujjai boszorkányosgyorsasággal futottak végig a műszerpult billentyűin, miközben szemét le sem vette a monitorokról.

Lando merev arccal figyelte a hipertérből kitört flottát, amely vészjóslóan közeledett feléjük. – Gondolod, hogy kalózok? – kérdezte a cyborgot, majd a három jedinövendék felé fordult. – Ne aggódjatok! A bázist lézerágyúkkal ellátott műholdak védik. A támadók nem tudnak

áthatolni a védelmi rendszerünkön. Jaina hosszasan tanulmányozta az egyik monitort, azután megrázta a fejét.

– Ezek nem kalózok – jelentette ki határozott hangon, felismerve a hajókat ellipszis alakjukról és

jellegzetes hajtóműveikről. – Birodalmi csatahajók. Négy cirkáló. Mindegyikük három ionágyúval, proton torpedóvetővel, páncéltörő rakétákkal és lézerágyúkkal rendelkezik.



Lando meglepetten hallgatta Jaina részletes ismertetőjét. – Igen. Úgy van. A lány elhallgatott, amint meglátta Lando csodálkozó arcát.

– Apától szereztem ezeket az ismereteket. Hidd el, ezekkel nem képes elbánni a védelmirendszeretek.

Lando letörölte homlokáról az izzadságot. – Ez nem is flotta, hanem egy egész armada! Mi a véleményed a középen haladó hajóról? Én nemismertem fel.

Jaina gondolatai végigfutottak az agyában felhalmozott adatokon, de ismeretei alapján nemsikerült azonosítania a vezérhajót.

– Egy átalakított űrsikló – tűnődött hangosan Jaina. – De nem tudom, mi lehet az a szerkezet a hajóorrán.

A titokzatos űrsikló orrán különös szerkezetet helyeztek el, amely úgy nézett ki, mint egy cápanyitott szája a félelmetes fogazattal.

– Adj le vészjelzést! – utasította Lando a cyborgot. – Az egész űrszektorban tudasd mindenkivel,hogy támadás ért bennünket!

Lobot megrázta a fejét. – Már megpróbáltam, uram. De a támadók zavarják az adásainkat. Csapdába kerültünk, uram. – Vajon mit akarhatnak az idegenek? – kérdezte Lando. – Nem intéztek hozzánk követeléseket, és nem válaszolnak a jelzéseinkre. Fogalmunk sincs róla,

hogy mit akarnak.

Jaina a közeledő űrhajókat nézte, és jeges kéz markolt a szívébe. Megborzongott. Jacen megfogtaa húga kezét, hogy megnyugtassa a lányt, de az ő homlokán is hideg veríték gyöngyözött.

Mindketten ugyanarra gondoltak.

– Rossz érzés fogott el… – mondta Jacen. – A támadók minket akarnak…

– Én is azt hiszem – bólintott Jaina alig hallható hangon. Lowie egyetértően morgott. – Miről beszéltek? – nézett rájuk hitetlenül Lando. – Ezeknek a corusca drágakövek kellenek.

Csak ennek van értelme. Jaina megrázta a fejét, de Lando túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy figyelmet fordítson a

lányra. A négy cirkáló elvált az űrsiklótól és a búvárállomás körül keringő műholdak felé fordult. – Aktiváltad a műholdak lézerágyúit? – kérdezte Lando. – A rendszer tüzelésre kész – válaszolta Lobot. A műholdak lézerágyúit irányító kompjúterek bemérték a közeledő célpontokat, majd tüzet

nyitottak. De a műholdak nem tudtak annyi energiát termelni, hogy a lézersugarak áthatoljanak a birodalmi hadihajók energiapajzsán.

Közben a cirkálók ionágyúi is aktiválódtak, és sorra megkezdték a parányi műholdak megsemmisítését. A védelmi rendszer ismét feltöltődött energiával, de mielőtt a lézerágyúk újabb

sortüzet adhattak volna le a birodalmi csatahajókra, az egész védelmi rendszer megbénult. – Az ionágyúk elpusztították a központi irányítóegység áramköreit – jelentette Lobot. – Valamennyi műhold fegyverzete üzemképtelenné vált.

Ami ezután következett, azt leginkább agyaggalamb-vadászatnak lehetett nevezni. A birodalmicirkálók lézerágyúi alaktalan ronccsá olvasztották a műholdakat.

– Az állomás saját védőpajzsa még sértetlen – mondta Lando, de a hangjából érződött, hogy magasem bízik a pajzs ellenállásában.

Az átalakított űrsikló a búvárállomás alsó részén elhelyezett dokkok felé közeledett. Azutántompa koppanás hallatszott, miközben az állomás falai megrázkódtak.

– Mit csinálnak? – kérdezte Lando. – Az űrsikló hozzákapcsolódott az állomás külső burkolatához – jelentette Lobot.

– Hol?A kopasz cyborg a műszereket ellenőrizte.



– Az egyik raktárhelyiségnél. Azt hiszem, megpróbálnak behatolni. Lando legyintett a kezével.

– Az nem fog nekik sikerülni – mondta mosolyogva. – Tartsd zárva az összes légzsilipet. A külső burkolat ki fog tartani.

– Ne haragudjatok! – szólt közbe Jaina. – Már sejtem, milyen célt szolgál az űrsikló orrán

elhelyezett berendezés. Át akarják vágni az állomás falát. A nyitott cápaállkapcsokban látható fogak fém fűrészelésére szolgálnak. – Ezt a fémet nem képesek átvágni – jelentette ki Lando. – A külső burkolat dupla falú. Semmi

sem képes elfűrészelni. – Az imént azt mondtad, hogy a corusca drágakő bármit el tud vágni. Lando megrázta a fejét.

– Igen, de ahhoz egy egész hajórakomány ipari minőségű kőre lenne szükség… – Egy pillanatra

elhallgatott, mintha eszébe jutott volna valami. – Nos a bánya beindítása óta több hajórakomány ipari minőségű drágakövet termeltünk. Közelebb hajolt a mikrofonhoz, miközben Lobot válla fölött egy pillantást vetett a monitorra.

– Itt Lando Calrissian. Minden biztonsági őr menjen a harmincnégyes számú raktárhelyiségbe!

Ellenséges erők próbálnak behatolni. Lando a műszerfal oldalrekeszéből kivett egy sugárpisztolyt, azután Lobothoz fordult.

– Senki sem léphet a fedélzetre az engedélyem nélkül. – Elindult a folyosón, majd hátrakiáltott a jedinövendékeknek. – Keressetek gyerekek egy biztonságos helyet, és maradjatok ott!

A három ifjú jedi lovag természetesen követte. A folyosókon világoskék egyenruhát viselő biztonsági őrökkel találkoztak, akik valamennyien az

alsóbb szintek felé igyekeztek. A búvárállomáson általánossá vált a zűrzavar. A vészjelzők vörösfénnyel villogtak, az emberek fejvesztetten rohangáltak.

Mire elérték a harmincnégyes számú rakteret, egy csapat biztonsági őr már elfoglalta helyét afelhalmozott ládák mögött, és fegyvereikkel célba vették a szemközti falat.

Jaina éles, vijjogó hangot hallott, amitől fogai vacogni kezdtek. A fém felizzott, és a lányelképzelte a fal túloldalához kapcsolódott űrsiklót, amint éles fogaival megpróbálja átrágni magát a

búvárállomás külső burkolatán. Vörös pont jelent meg az izzó fémfelületen; az egyik coruscakő átjutott a burkolaton. Jaina már

csak abban reménykedett, hogy az űrsikló légmentesen kapcsolódott az állomáshoz. Lando egyik biztonsági őre idegességében nem győzte kivárni, míg a falon nyílás keletkezik, és

sugárfegyverével belelőtt a fémfelületbe. A falon horpadás keletkezett, de az állkapcsok továbbdolgoztak.

Végül a fogak elvégezték munkájukat, a kör alakú lemez kidőlt, és nagy puffanással ért földet. Lando biztonsági őrei azonnal tüzet nyitottak, mielőtt a sűrű füst eloszlott volna. De az ellenség

sem tétovázott. Tucatnyi fehér páncélt viselő, birodalmi rohamosztagos nyomult a raktérbe.

Jacent a f eldühödött termeszekre emlékeztették a nyíláson át beözönlő katonák. Arohamosztagosok folyamatosan tüzeltek, de csak kábítófegyvereket használtak, amelyek látványátólJaina megkönnyebbülten sóhajtott.

Négy rohamosztagos azonnal összerogyott, de helyettük újabbak törtek elő az űrsiklóból. Arakteret ózonszag töltötte meg. A vakító energiasugarak ionizálták a levegőt.

A rohamosztagosok mögött oszladozó szürke füstben egy magas, fekete ruhát és palástot viselőasszony állt. Ébenfekete hajfürtjei úgy lebegtek fejének minden mozdulatánál, mint egy holló széttártszárnyai. Félelme ellenére, Jaina megfigyelte, hogy az asszony szeme ibolyaszínű, akár a Yavin 4dzsungelének virágai. Az asszony pillantásától Jaina szívét jeges kéz szorította össze.

Ügyet sem vetve a kék fénnyel cikázó lövésekre, a baljóslatú, fekete asszony átlépett a falonkeletkezett nyíláson. Egész testét egy erőtér halványkék fénye övezte, mint a Gyorskezűt, amikor

lemerült a Yavin viharos zónájába.



– Ne felejtsék el, a gyerekeknek nem eshet bántódásuk! – kiáltotta az asszony. Mély hangjaellenére minden szava élesen csengett, mint a borotva.

A gyerekek említésekor Lando hirtelen hátrafordult, és meglepetten látta, hogy a három jedinövendék ott kuporog mögötte.

– Mit kerestek ti itt? – ripakodott r ájuk. – Gyertek, biztonságba helyezlek benneteket!

Pisztolyával a kijárat felé intett. Azután, mintha meggondolta volna magát, még leadott háromlövést a támadókra, leterítve az egyik rohamosztagost. Jacen és Jaina azonnal a kijárat felé osont. Lowie is összegörnyedve követte őket. Lando hamarosan utolérte a gyerekeket.

– Azt hiszem, igazatok volt – mondta komoran. – Valamiért titeket akarnak. – Én csupán egyszerű droid vagyok – nyafogott Em Teedee. – Én biztosan nem kellek nekik. Néhány robbanás hallatszott mögöttük, amelyek megrázták a búvárállomás falait. Lando majdnem elvesztette az egyensúlyát, de azután továbbment, és segített a botladozó

Jainának. – Forduljatok jobbra! – kiáltotta.

Miközben a folyosón szaladtak, a robbanások és a lövések zaja egyre erősödött. Lando dühösenösszeszorította a fogait.

– Ez nem túl szerencsés nap – jegyezte meg.

– Egyetértek – dünnyögte a wookiee övéhez rögzített Em Teedee. – Ide! A rakodótérbe! – mutatott Lando az egyik ajtóra. A bejárat abba a helyiségbe vezetett, ahol

a sokkarú droidok válogatták és dobozolták a szállításra váró corusca drágaköveket. Lando remegő ujjakkal táplálta be a kódot a zárszerkezetbe. Egy vörös fényű tábla kezdett

villogni, "Belépés megtagadva" felirattal. Lando halkan káromkodott, azután újból megpróbálkozotta kóddal. Ezúttal zöld fény jelezte, hogy a kompjúter elfogadta a kódot. A nehéz fémajtó félresiklott.Odabenn a két droid végezte egyhangú munkáját.

– Bocsásson meg, uram! – szólította meg Landót az egyikük. – Volna szíves intézkedni arobbanások megszüntetése érdekében? A rázkódás hátráltatja a munkánkat.

Lando válaszra sem méltatta az aggodalmaskodó droidot. Betessékelte a gyerekeket a raktérbe. – Nem tudunk elmenekülni a bázisról – mondta a férfi. – A cirkálók utolérnének minket. De ez a

legbiztonságosabb hely az állomáson. Én majd idekinn őrködöm. Lowie felmordult; bizonyára ő is harcolni akart. De mielőtt Jacen és Jaina megszólalhatott volna,

Lando rácsapott a biztonsági zárra. A nehéz fémajtó a helyére siklott, és bezárta a gyerekeket a raktérbe. Jacen a hideg fémfelületre szorította a fülét, de csupán a távoli csata hangjait hallotta. Lowie

harcra készen várakozott. Jaina körülnézett a raktérben, fegyverként használható tárgyakat keresve. Jacen odakiáltott a droidoknak.

– Hé, ti! Van fegyveretek?A droidok abbahagyták a pakolást, és rézfejüket a hang irányába fordították. Optikai szenzoraik vörös színben ragyogtak.

– Kérem, ne zavarjon minket, uram – mondta az egyikük. – Nagyon fontos munkát végzünk. Odakinn a lövések zaja hirtelen felerősödött. Jacen és Jaina hallották Lando kiáltásait. Az ajtót találatok rázták meg, azután minden

elcsendesedett. Jaina a fivére szemébe nézett. Lowbacca panaszosan felnyögött. Csupán a két droiddolgozott egykedvűen.

Néhány másodperccel később szikrák szóródtak szét, amint egy vágószerkezet utat kezdett nyitniaz ajtó lemezén a rohamosztagosok számára.

– Gondolkodj, nem tudsz valamilyen fegyvert készíteni néhány perc alatt? – kérdezte Jacen a

húgát. Jaina agya lázasan kutatta a lehetőségeket, de nem jutott megoldásra.



Az ajtó helyén füstölgő nyílás keletkezett. Ezt újabb sziréna vijjogása jelezte, de a hangotelnyomta a csatazaj.

A rohamosztagosok benyomultak.

A két droid méltóságteljes mozdulatokkal fordult a behatolók felé. – Figyelmeztetjük önöket, hogy engedély nélkül senki sem léphet ebbe a helyiségbe. Azonnal

távozzanak! Válaszképpen a rohamosztagosok össztüzet zúdítottak a két droidra. A szerencsétlenek végtagjaiszanaszét repültek.

Jaina megpillantotta az eszméletlen Landót az ajtó előtt. Smaragdzöld köpenye betakarta a férfit,aki még mindig kezében szorongatta a sugárpisztolyt.

A magas, karcsú asszony belépett a helyiségbe; ibolyakék szeme végigmérte a jedinövendékeket.A rohamosztagosok fegyvert fogtak a gyerekekre.

– Várjanak! – kiáltotta Jaina. – Mit akarnak tőlünk?

– Ne engedjék, hogy manipulálják az agyukat! – figyelmeztette a katonákat a fekete asszony. – Kábítólövést!

Mielőtt Jaina még bármit is mondhatott volna, kék villanást látott, azután minden elsötétült előtte.

Ötödik fejezet

A Yavin 4-en Tenel Ka a nagy templom bástyáján sétált. Ez az épület adott otthont LukeSkywalker jediakadémiájának. Mint a Dathomir harcos asszonyai, Tenel Ka könnyű vértezetet viselt,amelyet tükörfényesre csiszoltak. Dús, aranysárga haját több tincsbe fonta, és színes tollakkal,valamint gyöngyökkel díszítette. Szürke szeme a vakítóan kék égboltot fürkészte, a nagykövetűrhajóját várva.

A szél az arcába fújta a feldíszített hajtincseket, amelyeket a lány türelmetlen mozdulattal simítottfélre. A levegő magas páratartalmát rendkívül kellemetlennek találta. A Yavin holdjának szárazévszaka régen véget ért.

Hirtelen kellemetlen érzés áradt szét benne, amely azt sugallta, hogy valami történni fog. És eztalán a követ érkezésével lehet összefüggésben…

Nagyanyja követei mindenre elszánt asszonyok voltak. Habozás nélkül megölték az ellenségetvagy akár a barátot is, hogy hűségüket bizonyítsák Hapes uralkodója iránt. Az emberek azt beszélték,hogy a nagyanyja bérgyilkosai ölték meg Tenel Ka nagybátyját, vagyis apjának fivérét, Isolder herceget.

A lány meglepődött, amint egy esőcsepp pottyant csupasz karjára. Bár a levegő nem volt hideg,Tenel Ka mégis megborzongott.

A nagyanyja iránti érzései eléggé összetettek voltak. Csodálta, ugyanakkor megvetette az idős

asszonyt. Tenel Ka szeretett gyíkbőrből készült tunikában járni, mint a Dathomir harcos asszonyai,és gyűlölte a Hapán királyi udvarára jellemző selyemruhákat. Mindeddig sikerült Tenel Kának megtalálnia a középutat, nagyanyja elégedettsége és

bosszankodása között. De azzal is tisztában volt, hogy ha magára haragítja az idős asszonyt, annak bérgyilkosai hamarosan felkeresik…

Sötét felhők kezdtek tornyosulni, majd néhány villám cikázott át az égen, amelyeket távolimennydörgés hangja követett. A templom bástyáján sétálva Tenel Ka azon tűnődött, vajon miért nem

jön Yfra nagykövet. Izgatottságában észre sem vette, hogy Luke Skywalker csatlakozott hozzá.Csupán akkor vette észre a jedimestert, amikor a férfi megállt előtte.

Luke mindkét kezét Tenel Ka vállára tette, és a lány szemébe nézett. Nyugalom és melegség áradta tekintetéből, amitől Tenel Ka belső feszültsége feloldódott.

– Üzenet vár rád a kommunikációs központban – mondta Luke csendesen. – Akarod, hogy jelenlegyek a nagykövettel folytatott beszélgetésed során?



Tenel Ka nem tudta leplezni utálatát, amint nagyanyja savanyú ábrázatú nagykövetére gondolt. – A jelenléted… – egy pillanatig kereste a megfelelő szavakat – igazán megtiszteltetés lenne

számomra.

Tenel Ka merev testtel, felemelt fejjel állt a kommunikációs központban, és nagyanyja követének

arcát nézte a képernyőn. Az asszony vonásai, a látható kegyetlenség ellenére, a büszke szépségnyomairól árulkodtak. Yfra nagykövet szemét és haját egyaránt a fényesre csiszolt ón színe jellemezte.

– Megbeszéléseink a Coruscanton tovább tartottak, mint gondoltuk, ifjú hölgy – mondta Yfra

olyan hangon, mint aki nem szokott hozzá a magyarázkodáshoz. – Ezért a találkozónkat két nappalkésőbbre kell halasztanunk.

Tenel Ka nem mutatta jelét nyugtalanságnak, pedig a szíve összeszorult. Jacen, Jaina és Lowbacca bizonyára visszatér addigra. Segélykérőn pillantott Luke-re.

A jedimester közelebb lépett a képernyőhöz. – Én elvihetném Hapes hercegnőjét a Coruscantra, hogy ott találkozhasson önnel – ajánlotta fel

Luke.

Yfra nagykövet elmosolyodott, amit Tenel Ka barátságos gesztusnak vélhetett volna, de azasszony szeméből nem áradt kedvesség.

– Határozott utasítást kaptam, hogy Hapes hercegnőjét azon a helyen látogassam meg, ahol atanulmányait folytatja.

Tenel Ka éppen válaszolni akart, amikor egy vörös jelzőfény kezdett villogni a képernyő mellett. – Yfra nagykövetasszony! – mondta Luke sietve. – Sürgős hívás érkezett. Kérem, várjon! Luke másik csatornára váltott, és a nagykövetasszony eltűnt, helyette Lando Calrissian sötét arca

jelent meg. A haja csapzott volt, és rendkívül izgatottnak látszott. A háttérből szirénák hangjahallatszott.

– Luke! Nem tudom, pontosan mi történt… Megsemmisítették a műholdakat, elözönlötték azállomást, és elkábítottak minket… Mi rendben vagyunk; de Jacent, Jainát és Lowbaccát elrabolták:

Luke nagy levegőt vett. Tenel Ka úgy vélte, hogy a férfi a nyugtató technikát alkalmazza, deszemmel láthatóan igen kevés eredménnyel. A teste elernyedt, de tekintete szinte villámokat szórt.Az egyik kezét ökölbe szorította.

– Ki tette ezt? – kérdezte szűkszavúan. Lando megrázta a fejét.

– Nem tudjuk, ki és miért rabolta el a gyerekeket, de az illetőnek mindenképpen kapcsolatban kelllennie a Birodalommal. Ez biztos.

– Egy órán belül ott leszek. – Várj! – mondta Tenel Ka. – Ők a barátaim. Tudom, mit gondolnak, hogyan cselekednének. Nem

ülhetek itt tétlenül, miközben ők bajban vannak. Engedd meg, hogy veled menjek!

Luke bólintott. – A jelenléted igazán megtiszteltetés lenne számomra – idézte a lány korábbi szavait, majd ismétLandóra nézett. – Egy órán belül ott leszünk.

Ezután visszakapcsolt a nagykövetasszony frekvenciájára. Yfra nagykövet szája nyitva maradt, mintha tiltakozni akart volna a tiszteletlen bánásmód ellen,

de Luke szólalt meg hamarabb. – Nagyon sajnálom, hogy megvárakoztattam, de vészjelzés érkezett. A hercegnőnek és nekem

azonnal el kell utaznunk. Attól tartok, hogy addig nem szervezhetünk találkozót, amíg ezt az ügyet lenem zártuk. Kérem, adja át üdvözletünket az uralkodóház tagjainak.

Luke enyhe meghajlás után kikapcsolta a készüléket. A barátai iránt érzett aggodalma ellenére Tenel Ka elégedett volt azzal, ahogyan Skywalker

mester lerázta Yfra nagykövetasszonyt. Luke a lányra pillantott.



– Gondolom, a nagykövetasszony nincs hozzászokva ilyen szűkszavú magyarázathoz, de pillanatnyilag fontosabb dolgunk van.

– Ez tény – bólintott nyomatékosan Tenel Ka.

Tenel Ka megpróbált nyugalmat erőltetni magára, miközben Skywalker mester a búvárállomás

felé vezette az űrsiklót. Hideg fejjel kellett végigkutatnia minden nyomot, ha meg akarta találni ahárom jedinövendéket. Ők voltak a legjobb barátai, akikkel élete folyamán találkozott. A búvárállomás belső fényei felvillantak, amint a dokk ajtaja félresiklott, és Luke bevitte az

űrsiklót a hangárba. Más alkalommal Tenel Ka megbámulta volna a ragyogó környezetet, a művésziformákat és színeket, de ezúttal erre nem volt ideje. Amint kiszállt a siklóból, azonnal megrohanta aharc és a rombolás érzete. Tudata felismerte a gonosz erők jelenlétét.

Lando Calrissian csapzottan sietett eléjük, majd egy rakodótérbe vezette Luke-ot és Tenel Kát,ahol a végső összecsapás lezajlott.

Tenel Ka szeme végigfutott a helyiség minden részén. Megfigyelte a sugárfegyverek találatait afalakon, a megolvadt fémet, a megsemmisített droidok szanaszét heverő végtagjait. Azután szótlanulnézte, amint Luke letérdel, tenyerét a földre helyezi, majd behunyt szemmel koncentrál.

– Igen. Itt történt – mondta. Mély lélegzetet vett, majd Landóra pillantott. – Ne hibáztasd magad!Te nagyszerűen harcoltál.

Lando arcáról megbánás sugárzott, miközben megrázta a fejét. – De ez mégsem volt elég, nem tudtam megvédeni őket. – Hangjából harag és önvád áradt. – Az

állomás védelmével foglalkoztam. Azt hittem, kalózok támadtak meg minket, akik a coruscaköveketakarják. Eszembe sem jutott, hogy a gyerekek kellenek nekik. De amikor erre rájöttem, már túl késővolt…

Luke nem vádolta, nem vigasztalta Landót. Csupán végighallgatta. Lando végül szomorúan megszólalt.

– Ha bármire szükségetek van a kutatáshoz az állomás, űrhajó, legénység – , minden a

rendelkezésetekre áll. Lando ajánlatát Lobot érkezése zavarta meg.

– Befejeztük a harmincnégyes raktár falán keletkezett nyílás befoltozását – jelentette a kopasz

cyborg.

Lando Luke és Tenel Ka felé fordult. A homlokán mély barázdákat szántottak az elmúlt néhányóra eseményei.

– Felnyitotta az állomás burkolatát, mint egy konzervdobozt. A kopasz cyborg egyetértően bólintott.

– Egy űrsiklót olyan speciális berendezéssel szereltek fel, amely nyílást tud vágni a külső burkolaton.

– De én csak egyetlen anyagot ismerek, amely képes erre… – folytatta Lando. – A corusca drágakő – fejezte be a mondatot Luke.

– Abból is csak az ipari minőségű – tette hozzá Lobot. – Pontosan – mondta Lando. – A saját drágaköveinket használták fel ellenünk. – De ez a minőség olyan drága, hogy nem sokan vásárolhatnak belőle. Tenel Ka észrevette, hogy Luke szemében megcsillan a remény.

– Meg tudod mondani, hogy kiknek adtátok el a szállítmányokat?

Lando vállat vont. – Mint azt a barátom említette, az ipari minőségű drágakő igen ritka. Mindössze két

hajórakományt termeltünk ki a bánya beindítása óta. Lando a cyborgra pillantott, Lobot pedig megnyomott egy billentyűt a fejhallgatóján. Néhány

másodperccel később bólintott. – Mindkét szállítmányt a Borgo Prime brókere értékesítette.



– Megtudhatjuk, kinek adta el? – kérdezte Luke. – Nem biztos – válaszolta Lando. – A drágakő-kereskedők rendkívül titoktartók. Jól fizetnek az

áruért, de attól félnek, ha megtudjuk, kinek szállítanak, akkor nem lesz rájuk szükségünk; hiszenmagunk is kapcsolatba léphetünk a vevőkkel.

– Akkor el kell mennünk a Borgo Prime-re – mondta határozott hangon Tenel Ka.

Luke meleg mosolyt küldött a lány felé, azután ismét Landóhoz fordult. – Mi ez a Borgo Prime tulajdonképpen?

– Aszteroida, űrkikötő és kereskedelmi központ. Kereskedők, tolvajok, gyilkosok, csempészek törzshelye, ahol az egész galaxis söpredéke megtalálható. – Lando elmosolyodott. – Olyasmi, mint

Mos Eisley a Tatooinon. Otthon fogod érezni magad.

Tenel Ka csendesen várakozott, míg Skywalker mester a képernyőt nézte a búvárállomáskommunikációs központjában.

Han Solo átkarolta Leia vállát, a másik oldalán Lowie nagybátyja, Chewbacca állt. Tenel Ka a képernyőn megjelenő arcokat tanulmányozta, és úgy érezte, hogy abban a helyzetben

Leia Organa inkább látszott aggódó anyának, mint nagy hatalmú politikusnak.

– De Luke, ők a mi gyerekeink – mondta az asszony. – Nem ülhetünk itt tétlenül, amikor veszélyben vannak.

– Természetesen nem – bólintott Luke. – De mint az Új Köztársaság vezető politikusa, nem

teheted ki magad ilyen veszélynek. Mozgósítsd a hadsereget! Kerestesd a gyerekeket! Küldj kikémeket, és kutasztroidokat! De maradj a központban, ahová minden információ befut!

– Rendben van, Luke. A kutatást a Coruscantról indítjuk, azonnal, és minden lehetőségetigyekszünk kihasználni.

– Én veletek megyek a Falconnal – jelentette ki Han.

– Adj tíz standard napot! – javasolta Luke. – Követjük a nyomokat, míg ki nem hűlnek. Mindenfejleményről tájékoztatunk benneteket.

– Mit jelent a többes szám? – k érdezte Han. – Lando is veled tart?

– Nem. Hapes örököse tisztelt meg a társaságával – felelte, bemutatva Tenel Kát. – Hálásak vagyunk a segítségéért – mondta Leia hivatalos hangon. Tenel Ka enyhén meghajolt a

képernyő előtt. – Jacen, Jaina és Lowbacca többet jelentenek számomra, mint tiszteletet. Ők a barátaim. Leia arcvonásai ellágyultak.

– Akkor anyai hálával tartozom önnek. Chewbacca is felmordult, amit Tenel Ka helyeslésnek értelmezett.

– Ne aggódjatok! Megtaláljuk őket – mondta Luke. – De most már indulnunk kell.

Han biztatóan Luke-re mosolygott.

– Sok szerencsét, kölyök!

És mielőtt a képernyő elsötétült volna, Leia még hozzátette: – Az Erő legyen veletek!

Hatodik fejezet

Jaina arra tért magához, hogy Lowie a vállát rázza. A nyurga testű wookiee panaszosan morgott;

míg a lány végre felnyögött, és kinyitotta a szemét. Jainát kellemetlen érzések töltötték el: erős fejfájás kínozta, és alig tudta leküzdeni hányingerét.

Tudta, hogy ezek a kábítólövés utóhatásai. Az emberi testet nem úgy tervezték, hogy letaglózza egy erős energiasugár. Zúgott a füle, mégis

úgy vélte hogy a hang, amit hall, valóságos: egy űrhajó hiperhajtóművének dübörgése.



Nem volt biztos abban, hogy sikerül fájdalom nélkül felülnie, ezért óvatosan elfordította a fejét.Látta, hogy Jacen, Lowbacca és ő egy kicsi, tompán megvilágított helyiségben tartózkodik.

Mély lélegzetet vett, hátrasimította hosszú, barna haját, majd ujjai végigfutottak kezeslábasán,hogy meggyőződjön róla, mindene a helyén van.

Amint eszébe jutottak a búvárállomás elleni támadás részletei, olyan hirtelen felült, hogy ismét

rátört a hányinger, és a homloka majdnem szétpattant az agyában előrecsapódó vértől. Lihegve próbált nyugalmat erőltetni magára, és megvárta, míg a fejfájása enyhül. – Hol vagyunk? – kérdezte végül. Jacen egy keskeny ágyon ült, és a szemét dörzsölte. A fiú értetlen képet vágott, Jaina érezte fivére

nyugtalanságát. – Fogalmam sincs róla – válaszolta Jacen. Lowbacca szintén kétségbeesett morgásokat hallatott.

– Legalább mindhárman együtt vagyunk – mondta Jaina. – És nem kötöztek meg minket. A lány felemelte a kezét. Nem értette, miért hagyták őket együtt, és nem tettek a kezükre bilincset

a birodalmiak. Vizet, valamint egy tál ételt találtak a fal mélyedésében. Lowie megkóstolta, ésmegállapította, hogy gyümölcs.

– Vajon mi történt a többiekkel a búvárállomáson? – tűnődött Jacen. – Mit tettek Landóval? Jaina vállat vont.

– A folyosón feküdt eszméletlenül, amikor elkábítottak minket. Nem hiszem, hogy meg akarták ölni. És nem is a corusca drágakövekért jöttek. Úgy tűnik; kizárólag hármunkat akartak elrabolni.

– Rettentően értékesek lehetünk – próbált tréfálkozni Jacen. Jaina felállt, majd kinyújtóztatta a végtagjait.

– Már jobban érzem magam. Veletek mi a helyzet?

Jacen biztatóan elmosolyodott, Lowie pedig bólintott szőrös, busa fejével. A szemöldökét alkotófekete tincs idegesen felborzolódott. Hátrasimította a tincset, majd felmordult.

Jaina ekkor vette észre, hogy valami nincs rendben. Gyorsan a wookiee övére pillantott, ésazonnal megállapította, hogy a tolmácsdroid eltűnt.

Lowie! Mi történt Em Teedee-vel?

Lowbacca szomorú morgást hallatott, miközben megtapogatta az övét. – A birodalmiak biztosan elvették tőle – mondta Jaina. – De vajon mit akarhatnak?

– Ó, csupán uralkodni a galaxison, és megkeseríteni az emberek életét. A szokásos sztori – felelte

Jacen, majd odament az ajtóhoz. – Biztosan bezárták, de nem ártok vele senkinek, ha ellenőrzöm. A fiú ujjai lenyomkodták a kontrollpanel billentyűit. Jaina legnagyobb meglepetésére a fémajtó

félresiklott. A folyosón egy rohamosztagos állt, aki azonnal feléjük fordult. – Hűha! – kiáltotta Jacen. – Ki tudjuk nyitni az ajtót. – Talán nem tudják, hogyan kell bezárni – mondta Jaina. – Ti is tudjátok, mennyire bonyolult és

megbízhatatlan a birodalmi technológia. Hangosan beszélt, hogy az őr is érezze a hangjából áradó gúnyt. – És mennyire silány a rohamosztagosok páncélja – folytatta az őr bosszantását. – Még egy

vízipisztoly is átlyukasztja. – Sétálj ki mellette! – súgta oda a húgának Jacen, látva az őr mozdulatlanságát. – Hátha nem állít

meg minket.

De a rohamosztagos rájuk szegezte a fegyverét. – Maradjatok ott!

A sisak kommunikátorából jövő hang fenyegetően csengett, bár az őr halkan beszélt. Végül becsukta az ajtót.

A három jedinövendék izgatottan üldögélt.

– Mondjunk vicceket! – javasolta Jacen.



Mielőtt Jaina megfelelő módon válaszolhatott volna az ostoba ötletre, ismét kinyílt a cella ajtaja.Ezúttal a rohamosztagos mellett ott állt a magas, fekete ruhás asszony, akit már a búvárállomásonláttak. Jaina szíve hevesen vert.

A magas asszony fekete haja a vállára omlott, a hátára terített köpeny pedig úgy csillogott, mint asimára csiszolt fekete obszidián: Bíborszínű szeme kihangsúlyozta arca fehérségét, amelynek

szabályos vonásait mintha elefántcsontból faragták volna. Sötét ajkai a vörösbor színét idézték. Az asszony gyönyörű volt – az az igazi rideg szépség. – Szóval felébredtetek végre, ifjú jedi lovagok – vetette oda. Hangja mély volt, de kellemes

tónusú. – Azzal kell kezdenem, hogy mennyire csalódott vagyok. Sokkal komolyabb ellenállásraszámítottam ilyen képzett növendékek részéről. A jedi védekezésetek szégyenletes volt. De ezenmajd változtatni fogunk. Új, sokkal hatékonyabb képzésben részesültök.

Az asszony sarkon fordult. A mozdulat következtében fekete palástja széles ívet írt le. – Kövessetek! – mondta, majd kilépett a folyosóra. – Nem – jelentette ki Jaina. – Mit gondol, ki maga? Miért hozott minket ide, akaratunk ellenére?

– Azt mondtam, kövessetek! – ismételte meg az asszony. De amikor a növendékek nemengedelmeskedtek, felemelte az egyik kezét.

Jaina úgy érezte, mintha láthatatlan kötél fonódott volna a nyakára; és a hurok egyre szorosabbáválna. Az asszony behajlította hosszú ujjait, és úgy húzta maga felé Jainát, mint egy pórázra kötött

kutyát. A lány érezte, hogy a láthatatlan kötél kivonszolja a cellából. Jacen és Lowie megpróbált az erő segítségével ellenállást tanúsítani, de küzdelmük hiábavalónak

bizonyult. A láthatatlan kötél őket is a folyosóra kényszerítette. – Ha akarjátok, egészen a hajóhídig elviszlek benneteket – mondta az asszony, miközben ajkai

mosolyra húzódtak. – Vagy tartalékolhatjátok az erőtöket egy későbbi alkalomra, amikor talánhatékonyabb ellenállást fejthettek ki.

– Rendben van – felelte Jaina, belátva, hogy ez az asszony a sötét erők ura, és ő egyelőre nemképes szembeszállni vele.

Amint a láthatatlan kötelek szorítása megszűnt, a növendékek levegő után kapkodtak. Elkeseredetten néztek egymásra. El kellett ismerniük, hogy az asszony legyőzte őket. Amint Jaina visszanyerte önuralmát, büszkén felemelte a fejét, és követte a fekete asszonyt. Jacen és Lowie kedvetlenül megindult a nyomukban.

– Ki maga? – kérdezte Jaina. Az asszony egy pillanatra habozott, mintha fontolóra venné, hogy válaszoljon-e.

– A nevem Tamith Kai – mondta végül. – Az éjnővérek új nemzedékéhez tartozom. – Éjnővérek? Mint akik a Dathomiron éltek? – kérdezte Jacen. Jainának eszébe jutottak azok a történetek, amelyeket Tenel Ka mesélt nekik, amikor a dathomiri

lányra került a sor, hogy megijessze őket, még a nyugalmi technika gyakorlása során. Ezek atörténetek rettenetesen gonosz asszonyokról szóltak, akik eltorzították a Dathomir világát.

Tamith Kai fenyegetően nézett Jacenre, bár sötét ajkain halvány mosoly suhant át. – Hallottál rólunk? Nagyszerű. A bolygónkon sokan fogékonyak az erőre, és a Birodalom segítettvisszaszereznünk az otthonunkat. Már bizonyára beláttátok, hogy az ellenállásotok értelmetlen.Viszont az együttműködést megjutalmazzuk.

– Sohasem fogunk együttműködni magukkal! – mondta kihívóan Jaina. – Hát persze – bólintott Tamith Kai. – Mindent a maga idejében! – Hová visznek minket? – szólt közbe Jacen felzárkózva a húga mellé. Lowie továbbra is

morgolódva lépkedett mögöttük, miközben mancsát az övén tartotta, mintha hiányolná Em Teedeetársaságát.

– Hamarosan megtudjátok – felelte az asszony.

– Nemsokára kilépünk a hipertérből.



Mind a négyen beszálltak egy liftbe, amely a hajóhídra vitte őket. A helyiségben csupán a pilótatartózkodott, aki magas háttámlájú karosszékben ült, és a műszerek fölé hajolt. A monitorokon Jainaláthatta a hipertér örvénylő színeit.

A pilóta jobb kezével megmarkolt egy kart, és hátrahúzta. A mellettük elsuhanó napok fénylőcsíkjai jelezték, hogy az űrhajó visszatért a normál térbe. A fénycsíkok hamarosan pontokká

alakultak, amint a hajó csökkentette sebességét. – A Core rendszerek közelében vagyunk – mondta Jaina a csillagképekből megállapítvahelyzetüket. A csillagok sokasága és a sűrű gázfelhők arra utaltak, hogy a Core rendszerek a galaxisközponti részén helyezkednek el.

A zsúfolt Core rendszerek jelentették a Birodalom utolsó bástyáját, amelyet még az ÚjKöztársaságnak sem sikerült felszámolnia. De az űrhajó nem lépett be egyik naprendszerbe sem. Asötét csillagközi térben haladt egyenletes sebességgel.

– Elértük az úti célunkat Tamith Kai – közölte a pilóta, megfordulva az ülésével. Jaina szíve majdnem kiugrott a helyéről, amint felismerte a viharvert arcot és az acélszürke hajat.

A TIE-vadászpilóta ült velük szemben; aki sok -sok évet töltött magányosan a Yavin 4 dzsungelében. – Qorl! – kiáltott fel Jacen.

Lowie haragosan felmordult.Qorl megtámadta őket a dzsungelben, amikor az ifjú jedi lovagok rábukkantak a lezuhant

TIE-vadászgépre, és megpróbálták megjavítani. A birodalmi pilóta majdnem lelőtte Tenel Kát ésLowie-t, akiknek végül sikerült elmenekülniük: De Qorl foglyul ejtette az ikreket.

– Üdv, fiatal barátaim. Nem volt alkalmam megköszönni, hogy megjavítottátok a gépem, és ígyvisszatérhettem a Birodalomba.

– Elárultál minket! – kiáltotta Jaina, haragot sugározva a férfi manipulált agyába. Fogságuk idejealatt az ikrek megbarátkoztak Qorllal. Esténként a tűz mellett történeteket meséltek egymásnak. Jainaértette, hogy Qorl belátja, milyen gonosz lénnyé alakította a Birodalom, és minden, amit mondtak

neki, hazugság volt. De végül a pilótában mégis felülkerekedett a katonai nevelés és akötelességtudat.

– Visszatértem, ahogy bármelyik katona ezt tette volna a helyemben, és beszámoltam atapasztalataimról – mondta Qorl tompa hangon. – Ezek az emberek befogadtak… Én pedigtájékoztattam őket a létezésetekről, az ifjú jedi lovagokról, akik arra várnak, hogy a Birodalomszolgálatába állhassanak.

– Soha! – vetette oda Jaina és Jacen egyszerre. Lowbacca hangos morgással jelezte, hogy egyetértvelük.

Tamith Kai szótlanul hallgatta a beszélgetést. Szemmel láthatóan jól szórakozott. Qorl mellett állva még magasabbnak és félelmetesebbnek

tűnt, mint bármikor. – A haragotok nagyszerű – mondta. – Szítsátok magatokban! Engedjétek, hogy szétáradjon

bennetek! Hasznunkra lesz, amikor megkezdjük a kiképzéseteket. De mindenekelőtt el kell jutnunk az úti célunkhoz. Jaina a monitorernyőn látható csillagokat nézte. Igyekezett nyugalmat erőltetni magára.

Skywalker mester sokszor elmondta, hogy a harag vezet az erő sötét oldalához. Ezért másképp kellszembeszállnia fogvatartóival.

– Az üres világűrben vagyunk – jegyezte meg a lány. – Hová akarnak vinni minket?

– A világűr nem mindig üres – felelte Tamith Kai. Mély hangja dallamosan csengett. Úgy tűnt,mintha az asszony gondolatai máshol jártak volna.

– A valóság nem mindig az, mint aminek látszik. Qorl egy titkos kódot programozott a kompjúterbe.

– Most haladunk át a védőgyűrűn – mondta.

Tamith Kai bíborszínű szemét a gyerekek felé fordította. – Életeteknek új szakasza kezdődik – mutatott a képernyő egy pontjára. – Íme!



A világűr sötétje vibrálni kezdett, majd megjelent előttük egy oszlopfő formájú űrállomás. A hatalmas kör alakú talapzatból minden irányban lézerágyúk csöve állt ki, mint szegek a véreb

nyakörvéből. A kör központi részén pedig karcsú megfigyelőtornyok emelkedtek a magasba. Jaina nagyot nyelt.

– Álcázóberendezés kikapcsolva – jelentette Qorl.

– Alaposan nézzétek meg! – mondta Tamith Kai. De ő továbbra is a gyerekek arcát figyelte. – Itt képeznek belőletek sötét lovagot… a Birodalom számára. – Azonnal végre kell hajtanunk a dokkolást, hogy aktiválhassák az álcázóberendezést –

figyelmeztette Qorl az asszonyt.

Tamith Kai bólintott, de egy pillanatra sem vette le a szemét az ifjú jedilovagokról. – Legyetek üdvözölve az Árnyakadémián! – suttogta.

Hetedik fejezet

Tenel Ka becsúsztatta kezét a másodpilóta ülésének biztonsági pántja alá, és megérintette

álruhájának szokatlan, durva szövésű anyagát. Arra gondolt, bárcsak viselhetné a hüllőbőrbőlkészült, kényelmes tunikáját, amely rugalmas volt, ugyanakkor elég erős ahhoz, hogy védje a testét,és ami a legfontosabb: nem irritálta a bőrét.

Az utazás folyamán a lány szótlan maradt. Barátainak elrablása annyira megrázta, hogy képtelenvolt bármit is mondani. Az űrhajó pilótaülésében Skywalker mester foglalt helyet, a galaxisleghíresebb jedi lovagja, és némán vezette az Esélytelent. A viharvert, öreg bárkát Lando bocsátottarendelkezésükre, aki valaha kártyán nyerte, és esküdözött, hogy már nincs rá szüksége.

Tenel Ka nagyanyja fontos szempontnak tartotta a trónörökös neveltetése során, hogy a lánymegfelelő módon tudjon viselkedni bármilyen rangú, korú és fajhoz tartozó egyedek által alkototttársaságban. Tenel Ka nem volt szégyenlős, mégis kényelmetlenül érezte magát a szűk

pilótafülkében, kettesben a jedimesterrel, aki mindig nagy hatást gyakorolt rá. Megpróbálta másraterelni a gondolatait; de az agya nem engedelmeskedett. Kényelmetlenül fészkelődött akarosszékben, miközben elfojtott egy ásítást.

Luke a lányra pillantott, majd elmosolyodott.

– Fáradt vagy?

– Nem sokat aludtam – válaszolta Tenel Ka. Zavarba jött, hogy Luke észrevette kimerültségét. – Rosszat álmodtam. Luke összevonta a szemöldökét, mintha vissza akarna emlékezni valamire, azután megrázta a

fe jét. – Én sem aludtam jól, de nem szabad hibáznunk! Ismételjük át még egyszer a történetünket!

Beszélj magadról!

– Kereskedők vagyunk a Randonról. Lehetőleg nem használjuk a nevünket. De ha mégiselkerülhetetlen, akkor te Iltar vagy, én pedig az unokahúgod, Beknit, akit gyámleányodként nevelsz.Műkincsekkel kereskedünk: Tevékenységünket igyekszünk törvényes keretek közt folytatni. Titkosarcheológiai ásatásokat végzünk… – Egy pillanatra megállt, és a bolygó nevén gondolkodott.

– Ossus – segítette ki Luke. – Az Ossuson – bólintott Tenel Ka, majd folytatta a történetet. – Tehát az Ossuson felfedeztünk

egy kincseskamrát, amelyet a Régi Köztársaság pecsétjével zártak le. A kincseskamrát mélyen asziklába vájták, és a bejáratot olyan vastag páncéllemez alkotja, amelyen sem lézerrel, semenergiasugárral nem lehet áthatolni.

– De nem mertük szétrobbantani a lemezt körülvevő sziklát, nehogy a kincs megsemmisüljön.Azért jöttünk a Borgo Prime-re, hogy ipari minőségű corusca drágakövet vásároljunk, amely át tudja

vágni a fémlemezt. Hajlandók vagyunk jó árat fizetni a drágakövekért.



Tenel Ka érdeklődéssel nézte a képernyőn megjelenő Borgo Prime-ot. Az aszteroidán valaha ércet bányásztak; és a bánya helyén maradt hatalmas nyílásban és a járatokban később kereskedelmiközpontot létesítettek. A belső járatokat és a bányászok szállását átalakították. Jelenlegraktárhelyiségek, szállodák, üzletek, irodák foglalták el a helyüket. Az aszteroida forgalmasűrkikötővé és kereskedelmi központtá vált.

Luke leszállási engedélyt kért az irányító központtól, amelyet minden nehézség nélkül azonnalmegkapott.

– A kilencvennégyes dokk a rendelkezésünkre áll – mondta Luke. – Felkészültél, Beknit?

Tenel Ka gyakorlatiasan bólintott. – Természetesen, Iltar. Luke gondterhelten nézte a lányt.

– Elég gennyes hely ez a Borgo Prime. Hallottad, mit mondott róla Lando. Tolvajok, csempészek,gyilkosok gyülekezőhelye, akik hamarabb ölnek meg, mint hogy üdvözölnének.

Tenel Ka összevonta a szemöldökét. – Tehát olyan, mint a nagyanyám udvartartása a Hapesen.

A két randoni kereskedő, Iltar és az unokahúga, Beknit, elhagyták a dokkot, majd keskenyfolyosókon haladtak Borgo Prime főtere felé, amely mélyen az aszteroida belsejében helyezkedett el.

A kitalált történet többszöri elismétlése ellenére Tenel Ka nehezen tudta beleképzelni magát akereskedő szerepkörébe, aki gyakran megfordul ilyen helyeken. Ámulattal nézte az aszteroidaszikláiba vájt lakásokat és egyéb helyiségeket, a mesterséges fény által megvilágított különöskörnyezetet.

A hely sokban hasonlított a Dathomir primitív városaira, sőt a Hapes zsúfolt metropolisaira,amelyek csupán nagyobbak voltak, mint az aszteroida parányi, elszigetelt világa. A forgalmasűrkikötők a galaxis minden bolygóján egyformák.

Dokkok, összekötő folyosók, rakodóterek jellemzik, ahol számtalan fajhoz tartozó lény igyekszik a dolgára. Borgo Prime legfeljebb abban különbözött a hagyományos űrkikötőktől, hogy a magasba

pillantva itt nem csillagok fényes pontjait látta az ember, hanem a mennyezetet megvilágítólámpákat.

Luke szótlanul állt Tenel Ka mellett. Hagyta, hogy a lány összeszedje a gondolatait. – Még sohasem jártál ehhez hasonló helyen, ugye? – kérdezte. A lány megrázta a fejét, majd továbbindulva kereste a megfelelő szavakat, amelyek leginkább

kifejezhetnék érzelmeit. – Olyan ostobán érzem magam… Nem találom a helyem. Ismét megállt, hogy elolvassa a járda burkolatának világító hirdetéseit. BORGO LESZÁLLÓHELY

A dokkok kibérelhetők néhány órára, vagy akár egész hónapra.

A következő is egyszerű szövegű volt. INFORMÁCIÓ

Bizalmas jellegű tájékoztatás minden téren. Tenel Ka megrázta a fejét.

– Nem értem ezt a helyet. Visszataszítónak, ugyanakkor csábítónak találom…

– Most már végig kell csinálnunk – mondta Luke. – De majd én intézem az ügyeket. Ez kissé megnyugtatta Tenel Kát. Idegesen beletúrt hosszú, szőke hajába, amelyet a randoni

divatnak megfelelően kibontva hagyott. A dús fürtök zuhatagként omlottak a vállára, majdszétterültek a hátán. Igyekezett magabiztosnak látszani, de kételyek gyötörték.

– Azt teszem, amit kell, hogy megmentsem a barátaimat – jelentette ki ékesszólóan. – Hol van az

a kocsma, amelyről Lando beszélt?

Luke a járda újabb fényreklámjára mutatott. – Azt hiszem, megtaláltuk – mondta elégedetten.



SHANKO KAPTÁRA

KITŰNŐ ITALOK ÉS SZÓRAKOZÁS

VALAMENNYI FAJ SZÁMÁRA

A szöveg alatt egy rovarszerű lény képét lehetett látni, aki számtalan poharat tartott kitinesvégtagjaiban. A "kaptár" bejárata felé villogó csíkok jelezték az útirányt.

A félelem jeges kézzel markolt Tenel Ka szívébe, de a lány tudta, mennyire fontos, hogymegfelelően játsszák el a szerepüket. Megigazította a ruháját, azután Luke-re nézett.

– Bizonyára nagyon megszomjaztál, Iltar a hosszú út során. – Igen, köszönöm, Beknit – felelte mosolyogva Luke. – Egy ital jólesne. – Azután közelebb hajolt

a lányhoz, és a fülébe súgta: – Biztos vagy benne, hogy ezt akarod tenni?

– Készen állok bármire – bólintott Tenel Ka.

– Nem hittem, hogy egy kis méretű aszteroidán ilyen monumentális épületek lehetnek – mondta

Tenel Ka, hátrahajtva a fejét, hogy jobban láthassa Shanko kúp alakú kaptárának körkörösen futófodrozódásait. A csúcsi rész legalább kétszázötven méternyire magasodott a talajszint fölé.

Tenel Ka ösztönös félelemmel nézte a kaptárt, ugyanakkor azt is észrevette, hogy Skywalker

mestert is bámulatba ejtette az egészen különös látvány. – Ugye tudod, mi vár ránk odabenn? – kérdezte Luke. – Tolvajok – felelte Tenel Ka.

– És gyilkosok. – A galaxis söpredéke – idézte a lány Lando szavait. – Akárcsak a Hapes királyi udvarában – mosolyodott el Luke.

Mint a Hapes trónjának örököse, Tenel Ka tudta, hogyan kell szembeszállni a jól képzett bérgyilkosokkal.

– Köszönöm – mondta Tenel Ka, majd belekarolt a férfiba. – Készen állok. Luke egy mágneslemezt csúsztatott a bejárat melletti nyílásba. Az ajtó félresiklott. Amint beléptek a vendéglőbe, Tenel Ka megpillantotta Shankót, a tulajdonost. Az óriás rovar

legalább három méter magasra tornyosult a bárpult fölé. A helyiséget ismeretlen szagok elegye töltötte meg, amelyek legtöbbjét inkább lehetett

elviselhetőnek, mint kellemesnek nevezni. A hangulatvilágítást gyertyák, fáklyák és mécsesek szolgáltatták. A belőlük áradó füst adta a szagok alaptónusát.

Luke fejével a bárpult felé biccentett. Ha hangosan szólt volna Tenel Kához, a lány akkor semhallotta volna a szavait a lármától. Legalább fél tucat, különböző fajhoz tartozó zenekarjátszott,idegen hangszereken, szokatlan dallamot. Az emelkedett hangulatban lévő vendégek, beszélgetésük során, megpróbálták túlkiabálni a zenét és a dobhártyát szaggató zsivajt.

Szerencsére Luke és Tenel Ka még odakinn megbeszélték, hogy hol fogják kezdeni akérdezősködést. Annak tudatában, hogy a Randon matriarchális társadalmában a nők nagy

tiszteletnek örvendenek, először Tenel Ka lépett a bárpulthoz. – Üdv, utazzzók! – mondta Shanko behajlítva három pár ízelt lábát, és olyan mélyen meghajolt,hogy csápjai majdnem elérték a bárpultot.

– A vendégszeretete ugyanolyan kellemes, mint a frissítő – bókolt Tenel Ka. – Úgy látom, iskolázzzott. Talán tudós vagy diplomata? – kérdezte Shanko, miközben három

méter magasra emelte kitines fejét. – Ő a gyámleányom – közölte Luke. – Megtissszteltetés ssszámomra, hogy kissszolgálhatom. – Akkor egy randoni sárga dögvészt kérek – rendelt Tenel Ka, majd pillanatnyi habozás után

meggondolta magát. – Inkább legyen dupla, és jó hideg! – Én pedig egy magányos terminátort – mondta Luke.

Shanko csodálkozva nézett a jedimesterre hatalmas összetett szemeivel.



– Nem túl gyakran rendelik. Erős ital, ugye? – kérdezte, majd rezgő torokhangot hallatott, amelyetTenel Ka nevetésnek vélt. – Gyakran fogyasssztja?

– Nem, csak igen ritka alkalmakkor.

– Látom, ssszereti a kockázzzatot – jegyezte meg Shanko, miközben néhány végtagjávalhozzálátott az italok elkészítéséhez. Az ízelt lábak sokasága bámulatos ügyességgel töltötte ki az

alkotókat, törte a jeget, mixelte a keveréket, és öntötte poharakba a végterméket. – Kockázat nélkül nincs haszon – felelte Luke, elvéve Shankótól az italát. Tenel Ka közelebb hajolt a csaposhoz.

– Információra lenne szükségünk – suttogta, miközben elővett a zsebéből egy corusca drágakövet,és a tulaj elé tartotta.

Shanko bólintott, jelezve, hogy érti, mire gondolnak. – Itt vannak a ssszektor legjobb informátorai. Ez nem csupán kaptár. – Fejével a bár jobb oldali

része felé intett. – Ha nálam nem találják meg, amit k eresnek, akkor az nincs is a Borgo Prime-on.

Megköszönték Shanko segítségét, majd abba az irányba indultak, amelyet a csapos megadott. A tömeg olyan sűrű volt, hogy Tenel Ka azt sem tudta, merre mennek. Luke behunyta a szemét, és koncentrált.

– Egy hutt informátor?! – tűnődött hangosan. – Ők a legjobbak ebben. Tenel Ka érezte, amint Luke az erő segítségével megpróbálja letapogatni a közelükben lévő

lények tudatát. A lány szintén kutatni kezdett az idegen gondolatok kavalkádjában, de nem bukkantsemmi érdekesre. Szürke szeme végigfutott a fal mentén csigavonalban felfelé haladó lépcsősoron,ahonnan kisebb helyiségek bejáratai nyíltak.

Luke kinyitotta a szemét. – Oké, megtaláltam. Megragadta Tenel Ka karját, és átvonszolta a lányt a tömegen. Elmentek egy tompán

megvilágított szoba mellett, ahol fényérzékeny lények hallgatták a melankolikus zenét. A hutt informátor egy parányi helyiségben tartózkodott. Alacsony asztal mögött ülve várta az

érdeklődőket. A hutt könyökénél egy apró termetű, szürke bundájú ranat állt, és a pofaszakállátvakargatta. Az informátor meglehetősen vékony volt, legalábbis hutt mértékkel mérve, és aszülőbolygóján nem rendelkezhetett nagy tekintéllyel. Talán ezért is élt a Borgo Prime-on.

– Információért jöttünk, amit tisztességesen megfizetünk – mondta Luke, azonnal a lényegretérve.

A hutt maga elé húzott egy adatrögzítőt, és lenyomott néhány billentyűt. – A nevük? – kérdezte. – Mi az ön neve? – szólt közbe Tenel Ka. A hutt szeme összeszűkült. Tenel Kának az volt az érzése, hogy a bróker véleménye megváltozott

velük kapcsolatban.

– Természetesen… ezek a dolgok lényegtelenek. Luke vállat vont. – És minden információnak meghatározott ára van. – Természetesen – ismételte meg a hutt. – Kérem, foglaljanak helyet, és mondják el, miben

segíthetek! Luke leült az egyik székre, majd intett Tenel Kának, hogy foglaljon helyet. Azután a jedimester

ivott egy kortyot az italából, de amikor a lány is a szájához emelte a poharát, Luke figyelmeztető pillantást küldött felé. Amint a hutt néhány szót váltott ranat segédjével, Luke megragadta azalkalmat, hogy odasúgja a lánynak:

– Ha azt megiszod, úgy fogod érezni magad, mintha fejbe rúgtak volna. – Értem – bólintott sokatmondóan Tenel Ka.



A hutt valószínűleg megbízta valamivel a segédjét, mert a ranat hamarosan elhagyta a helyiséget.Tenel Ka és Luke pedig előadták a kitalált történetet, ügyelve arra, hogy csak minimális információtközöljenek a brókerrel.

Közben a bár többi részében egyre magasabbra hágott a hangulat. A lármát néha túlharsogtaegy-egy hangos szóváltás, dulakodás vagy lövések zaja. A szűk helyiség előtt néha elviharzott pár

robusztus droid, amelyek feltehetően a kidobóemberek szerepét töltötték be. Az egyik sarokban csempészek játszottak célbadobóst parányi rakétákkal. De az egyik raké ta

véletlenül a közelben üldögélő fehér bundájú talz ölében landolt. A lény bömbölve ugrott felfájdalmában és meglepetésében, majd pörölyszerű öklével leütötte asztaltársát, a szendergésébőlfelriadt ithoriait.

Tőlük nem messze hatalmas termetű lények próbálták megenni a náluk jóval kisebb vendégeket.Eközben a zenekar önfeledten muzsikált, Shanko pedig, számtalan ízelt lábával, fáradhatatlanultöltötte az italokat.

Miközben a huttal tárgyaltak, Luke időnként ivott néhány kortyot a poharából, Tenel Ka pedi g

imitálta ezt a tevékenységet. Amikor a ranat visszatért, majd jelentést tett a huttnak, a lánymegragadta az alkalmat, és az itala felét a mellette lévő növényre öntötte.

Néhány perc múlva a levelek kókadozni kezdtek, és Tenel Ka akkor vette észre, hogy a növénynem dekoráció volt, hanem a kocsma egyik vendége! A lány azonnal bocsánatot kért, majd ismét ahutt felé fordult. A ranat éppen kiment a szobából főnöke adatrögzítőjével.

Azután a ranat néhány perc múlva visszatért egy tagbaszakadt, szakállas férfi kíséretében. – Ez a ranat azt mondta, hogy nem fontosak a nevek, és ez kedvemre való – jegyezte meg a

szakállas férfi, miközben helyet foglalt az asztalnál. – Ranat úgy tájékoztatott, hogy önök ipari minőségű corusca drágakövet keresnek. Nos, ez elég

ritka holmi, kevesen foglalkoznak vele. Tehát előbb-utóbb eljutottak volna hozzám. – Ön kereskedik ezzel? – kérdezte Luke. A szakállas férfi felhorkant.

– Mondjuk inkább úgy, hogy én vagyok a közvetítő. Luke röviden megismételte a kitalált történetet az Ossuson talált kincseskamráról. A tárgyalás közben Luke megpróbálta kipuhatolni, hogy kinek adtak el korábban ipari minőségű

corusca köveket. De a férfi elzárkózott a válasz elől. – Nem adunk ki neveket – mondta komoly arccal. – Ez a szabály. Tenel Ka elővett a zsebéből egy újabb drágakövet, majd letette az asztalra a másik mellé.

– Bizonyára megérti az óvatosságunkat – mondta Luke. – Tudnunk kell, hogy képes-e másvalakiis hozzájutni a kincsünkhöz.

A közvetítő felemelte az asztalról a drágakövet, majd bizalmatlanul nézett üzletfeleire. – Nem sokat tudok mondani. Az utolsó szállítmányt egyetlen személy vásárolta meg. – Milyen volt az űrhajója? – kérdezte Luke. – Melyik bolygóról jött?

A szakállas férfi lehajtotta a fejét, és a gondolataiba mélyedt. – Tényleg nem tudok sokat. Sohasem láttam a hajót, amivel az asszony jött. Csupán arraemlékszem, hogy különös névvel illették… az éjszaka úrnője… a sötétség lánya… vagy valamihasonló.

Egy pillanatra elállt Tenel Ka lélegzete, és érezte, hogy Luke is megdermed.

– Azt állítja, hogy egy éjnővér? – kérdezte reszkető hangon a lány. – Igen, ez az! Egy éjnővér – válaszolta a közvetítő. – Elég különös név. Luke és Tenel Ka pillantása találkozott.

– Köszönjük a segítségüket, uraim – mondta Luke. – Attól tartok, ez az éjnővér már elraboltanéhány értékünket.

Nyolcadik fejezet



Jacen Qorl pilótaülése mögött állt, és az ajkát harapdálta. Tamith Kai fenyegetően magasodottföléjük. A fiú Jainára pillantott, de úgy érezte, hogy nem tehetnek semmit.

Legalábbis egyelőre nem.

A gyűrű alakú árnyakadémia dokkfedélzetének ajtaja az űr légüres terében hangtalanul

félresiklott, és villogó, sárga fények irányították Qorl hajóját a fedélzetre. A birodalmi pilóta rutinosmozdulatokkal kezelte a műszerfal billentyűit, és Jacen észrevette, hogy Qorl nyomorék kezemeggyógyult legutóbbi találkozásuk óta. Amikor Qorl vadászgépe lezuhant a Yavin 4 dzsungelében,a férfi bal karja súlyos sérülést szenvedett, amit megfelelő orvosi felszerelés hiányában nem tudottrendbe hozni. Így egy ócska bőrdarabbal rögzítette testéhez a végtagot, amely a sérüléskövetkeztében idővel elsorvadt.

– Mi történt a karjával, Qorl? – kérdezte Jacen. – Meggyógyították, mint ahogy a jediakadémiántették volna?

Qorl a fiú felé fordult. – Nem gyógyították meg. Kicserélték. Ez droid kar, de jobb, mint az eredeti. Erősebb és ügyesebb,

sokkal több funkciót el tud látni.

– Nem kellett volna droid karral pótolni a régit – mondta Jacen. – Mi meg tudtuk volna menteni asérült végtagot.

Qorl kifejezéstelen arccal fordult a műszerek felé. – Most már mindegy, megtörtént. A karom jobb és erősebb. A birodalmi hajó besiklott a hangárba; a villogó sárga fény visszaverődött a tükörsima

fémfalakról. A bejárattal szemközti falon hatalmas ablakokat lehetett látni, amelyek mögött aprónak tűnő alakok tevékenykedtek. Nyilvánvalóan ez volt az irányító központ.

A hajó leszállt, az ajtók pedig bezárultak. A növendékek a baljóslatú Árnyakadémia foglyai lettek. Tamith Kai kapcsolatba lépett az irányító központtal.

– Aktiválják az álcázóberendezést! – adta ki a parancsot határozott hangon. Bár Jacen nem látott, nem érzett semmi különbséget, biztos volt benne, hogy a hatalmas űrbázis

egy pillanat alatt eltűnt, és helyette csak a sötét világűr illúziója maradt, ahol senki sem találhatja meg

őket. Egy csapat rohamosztagos kíséretében Tamith Kai kivezette a foglyokat az űrsiklóból.

Hamarosan elérték a hangár ajtaját, amely közeledtükre önműködően kinyílt. Az ajtó túloldalán egy ezüstszínű köpenyt viselő fiatalember állt. Sima bőre és ezüstös haja szinte

csillogott a fényben, tökéletes alakját mintha márványból faragták volna. Jacen még sohasem látottilyen szép férfit.

– Isten hozott benneteket, új növendékek! – mondta kellemes, szinte dallamos hangon. – Brakiss

vagyok, az Árnyakadémia vezetője. Jacen nem tudta palástolni indulatait.

– Brakiss?! Már hallottunk magáról. A Birodalom kémeként jött a jediakadémiára, hogymegszerezze Skywalker mester tudását. Brakiss elmosolyodott, mint akit megrohannak az emlékek.

– A fivéremnek igaza van – folytatta a vádaskodást Jaina. – Skywalker mester azonnal felismerte,

hogy ki maga, de megpróbálta a jó oldalra állítani… Azt hitte, sikerül kiűzni magából a Gonoszt. Brakiss mosolya egy pillanatra sem halványult el.

– Tehát így mondta el nektek? Skywalker mester és én nem értettünk egyet az erő elsajátításának kérdésében. De el kell ismernem, hogy egyvalamiben igaza volt. Vissza kell hozni a jedik hatalmát.Felismerte, hogy a jedi lovagok védték meg és tartották fenn a régi köztársaság rendjét. Ők egyesítették a hanyatló kormányokat, és tartották őket életben, amikor már minden elsüllyedt azanarchiában. De most már anarchia uralkodik a Birodalom maradványain… – folytatta – Ezért kell

létrehoznunk egy ütőképes hadsereget. Már találtunk megfelelő vezért – Brakiss elmosolyodott. – De



szükségünk van a saját sötét lovagjaink támogatására, akik legyőzik az Új Köztársaságot, éslétrehozzák a Második Birodalmat.

– De az anyánk az új köztársaság egyik vezetője! – vetette közbe Jacen. – Ő nem gonosz. Nemkínoz meg embereket, és nem raboltat el senkit.

– Minden a perspektíván múlik – jegyezte meg Brakiss.

– És ki ez az új vezér? – kérdezte Jaina. – Maguknak mindegy, ki az, csak a Köztársaság ellenségelegyen!

– Hallgass! – mondta fenyegetően Tamith Kai. – Ti nem tehettek f el kérdéseket, csupánengedelmeskedtek az utasításoknak!

Jaina arcába szökött a vér. – Nem fogunk együttműködni magukkal! Hiába raboltak el minket azzal a szándékkal, hogy

engedelmes növendékek legyünk! Skywalker mester és a szüleink végigkutatják a galaxist, hogy,

megtaláljanak minket! És meg is fognak találni, ebben biztosak lehetnek! A hátuk mögött álló Lowie elveszítette a türelmét, és törni-zúzni kezdett. Az egyik rohamosztagos

felemelte a fegyverét. – Meg ne próbáld lelőni! – állt Jacen a rohamosztagos és a wookiee közé.

– Mit tettek Em Teedee-vel, Lowie tolmácsdroidjával? – kérdezte Jaina meglepően hivataloshangon. – Szüksége van rá, hogy kommunikálni tudjon. Vagy itt minden rohamosztagos beszéli awookiee nyelvet?

– Visszakapja a kis droidját – mondta Tamith Kai. – Amint befejeződött az átprogramozása. Brakiss intett a rohamosztagosoknak.

– Gyerünk, kísérjük őket a szállásukra! A kiképzésük hamarosan kezdetét veszi. A Második Birodalomnak nagy szüksége van a sötét lovagokra.

– Sohasem fognak áttéríteni minket – jelentette ki határozottan Jaina. – Csak az idejüketvesztegetik.

Brakiss mosolyogva nézte a lányt. – Majd meglátod, hogy áttérítünk. A rohamosztagosok gyűrűt alakítottak ki körülöttük, majd kopogó léptekkel megindultak a

fedélzet fényes fémfelületén.

Az Árnyakadémia nem volt olyan kényelmes, és díszesen berendezett bázis, mint Lando búvárállomása. A falakat nem festették pasztellszínűre, és andalító zene sem törte meg a támaszpontcsendjét. Mindenütt a fényes fémfelületet lehetett látni, valamint a bejáratok mellett a falra erősített

parányi kompjúterterminálokat. – Ez egy egyszerű katonai bázis – tájékoztatta a növendékeket Tamith Kai. – Nem bajlódtunk

luxuscikkek beszerzésével. De arról gondoskodtunk, hogy mindannyian külön szobát kapjatok. Ígyalkalmatok lesz a meditációs gyakorlataitok elvégzésére és a sötét erők megismerésére.

– Nem! – kiáltott fel Jaina. – Inkább együtt maradnánk – tette hozzá Jacen, amit Lowbacca morgása is megerősített. Tamith Kai hűvösen végigmérte a növendékeket.

– Nem kérdeztük a véleményeteket. Azt teszitek, amit parancsolunk. A folyosó egyik kiszélesedéséhez érkeztek, ahonnan ajtók nyíltak. Itt három csoportra oszlottak.

Brakiss vezette a rohamosztagosok egy kisebb csoportját, akik Jainát a jobb oldali folyosón vezették tovább. Egy nagyobb létszámú csoport Tamith Kai vezetésével Lowbaccát kísérte, míg a maradék katona Jacent kísérte a bal oldali folyosón.

– Várjanak! – kiáltotta Jacen, miközben úgy nézett a húgára, mintha utoljára látná. Jainavisszapillantott nagy barna szemével. Izgatottnak látszott, de azután büszkén felemelte a fejét, éstovábbindult. Jacen is igyekezett bátorságot meríteni a lány magatartásából. Még mindig abban

bíztak, hogy valahogy sikerül kimászniuk ebből.



Az őrök végigkísérték Jacent egy hosszú folyosón, végül megálltak egy ajtó előtt. Az ajtó kinyílt,az őrök pedig beterelték Jacent egy kicsi, négyzet alakú szobába, amely barátságtalannak éskényelmetlennek látszott. A helyiségben nem volt olyan készülék, aminek a segítségévelkommunikálni tudott volna bárkivel.

– Ez lesz a szobám? – kérdezte hitetlenül.

– Igen – válaszolt a rohamosztagosok parancsnoka. – És hogyan tudom értesíteni magukat, ha szükségem lesz valamire?

Az őr kifejezéstelenül bámult rá fehér sisakján keresztül. – Kibírod addig, míg valaki idejön – mondta, majd kilépett a folyosóra, az ajtó pedig a helyére

siklott. Jacen egyedül maradt a szűk helyiségben. Azután a fény is kialudt.

Kilencedik fejezet

Tenel Ka vaksötétben ébredt, valami tompa vibrációra. Szíve hevesen vert, bőrét izzadság

borította. A hátán borzongás futott végig, tudatát nyomasztó érzés árasztotta el. Érezte, hogy valaminincs rendben. Megpróbált felülni, de a fejét beütötte valamibe. Mielőtt ijedten felkiálthatott volna,rájött, hogy az Esélytelen fedélzetén van. Ez egy kissé megnyugtatta, de valóban csak kissé.

A Borgo Prime-on szerzett információk alapján úgy döntöttek, hogy mindenekelőtt a Dathomirrautaznak, az éjnővérek hazájába. Meg kellett tudniuk, hogy ki volt a titokzatos éjnővé r, aki

kapcsolatban lehet Jacen, Jaina és Lowbacca elrablásával, és nem utolsósorban hogy hová vihették agyerekeket.

Luke ragaszkodott hozzá, hogy Tenel Ka aludjon valamennyit az utazás folyamán. Ez volt az elsőalkalom, amikor pihenhetett a gyerekek elra blása óta, és Tenel Ka hálásan elfogadta a lehetőséget.

Így aztán a lány elfoglalta a Esélytelen egyik szűk hálófülkéjét, de a nyugalmát ismét megzavarták korábbi lázálmai. Amint felébredt, bekapcsolta a világítást, majd hasra fordult. De a lábanekiütközött a falnak, és Tenel Ka leesett a keskeny ágyról. A lány kinyújtózott, hátrasimítottahosszú, szőke haját. Eközben kellemes érzés töltötte el: ismét a kényelmes, gyíkbőrből készült ruhátviselte. Örült, hogy megint harcosnak öltözhetett.

Lázálmainak bántó utóhatása még akkor sem hagyta nyugodni, amikor visszatért a pilótafülkébe.A lány leült a másodpilóta székébe, és kibámult az ablakon. Az odakinn kavargó színek arra utaltak,hogy az Esélytelen még mindig a hipertérben halad.

Luke felpillantott a műszerfalról. – Tudtál valamennyit aludni?

– Igen – bólintott a lány, majd becsatolta magán a biztonsági hevedereket. Azután hozzálátott,hogy befonja a haját; majd néhány tollal, valamint bőrszíjjal díszítse, amelyeket az övéből húzott elő.

– De nem aludtál jól, ugye?A lány elcsodálkozott, hogy Luke észrevette ezt. – Valóban nem. Luke nem kérdezősködött, csupán várta, hogy Tenel Ka elmondja, mi nyugtalanítja.

– Van egy álmom… – kezdte a lány. – De nem fontos.

Luke élénk, kék szeme Tenel Ka arcát figyelte. Végül csendesen megjegyezte.

– Félelmet érzek benned. Tenel Ka vállat vont.

– Már máskor is láttam ezt az álmot. Luke behunyta a szemét, és megpróbált behatolni a lány tudatába.

– … Az éjnővérek? – kérdezte.



– Igen, pedig elég gyerekes dolog – ismerte be a lány, miközben érezte, hogy az arcába szökik avér.

– A legkülönösebb az, hogy már én is álmodtam róluk – mondta Luke.

– Én mindig azt hittem, hogy ők csak a mesékben léteznek, amelyekkel a dathomiri asszonyok ijesztgetik az engedetlen gyerekeiket. De ha léteztek is, már valamennyiüket elpusztították. Hogyan

maradhattak fenn? – A dathomiri emberek közül sokan fogékonyak az erővel szemben, és nem lehet nehéz átállítani

őket a sötét oldalra – magyarázta Luke. Hátradőlt a pilótaülésén, és a hiperteret bámulta, mint aki

megpróbálja összeszedni a gondolatait. – Évekkel ezelőtt, amikor te még meg sem születtél, jártam aDathomiron, hogy megkeressem Jacen és Jaina szüleit. Akkor találkoztam az édesapáddal és azédesanyáddal. Az ő segítségükkel létrehoztunk egy hadsereget, hogy elpusztítsuk az éjnővéreket.

Tenel Ka nagy érdeklődéssel hallgatta a jedimester szavait. Ezekről a dolgokról igen keveset beszéltek a szülei.

– Az anyám sokra tart téged – mondta Tenel Ka.

Luke sejtelmes mosollyal nézett a lányra. – Azt is elmesélte, hogyan találkoztunk? Hogy foglyul akart ejteni?

– Tréfálsz…? Hogyan tehetett volna ilyet? – Pedig így történt. – Skywalker mester! – mondta döbbenten Tenel Ka, gondolatban felidézve szülőbolygója primitív

házassági szokásait. A Dathomir-on az asszonyok kiválasztották a nekik megfelelő férfit, azutánfoglyul ejtették, majd összeházasodtak vele. És az anyja, Teneniel Dpo Luke Skywalkerrel tette ezt?

Tenel Ka ismét elpirult a gondolatra, hogy az anyja a galaxis legnagyobb jedimesterét választottaházastársául, a gyermekei apjául. Az ötlet annyira komikusnak tűnt, hogy Tenel Ka nevetni kezdett,amit pedig igen ritkán szokott tenni.

– Az anyám mindig arra tanított, hogy viselkedjem tisztelettudóan a jedi lovagokkal. Márpedig te

vagy a legnagyobb jedi a galaxisban… Nem akarlak megsérteni, de őszintén örülök neki, hogyanyám mesterkedése nem járt eredménnyel.

Luke mosolyogva a lány vállára tette a kezét: – Én sem bánom. A szüleid remekül összeillenek. – Szeretem az apámat és az anyámat – mondta Tenel Ka.

– Mégis eltitkolod a barátaid előtt, hogy kik a szüleid. Miért?

Tenel Ka kényelmetlenül fészkelődött a biztonsági hevederek szorításában. Már számtalanszor átrágta magát ezen a problémán, és mindig ugyanarra az elhatározásra jutott.

– Nehéz ezt megmagyarázni – kezdte. – Én nem szégyellem a szüleimet, még akkor sem, ha eztgondolod. Büszke vagyok arra, hogy az anyám a Dathomir erős harcosa, és jelenleg az egész Hapescsillaghalmaz uralkodója. De ugyanígy büszke vagyok az apámra is, arra, amivé vált, függetlenülattól, hogy kinek a révén érte ezt el.

Luke komoran bólintott. – A nagyanyád révén?

– Igen – felelte Tenel Ka. – A családomnak, erre a részére nem vagyok büszke. A nagyanyám csak a hatalomra vágyik, és ennek érdekében mesterkedik állandóan. Szerintem azt sem tudja, mi aszeretet. Pedig az apám bölcs és szeretetreméltó. Ő egyáltalán nem olyan, mint a nagyanyám.

– Nem, valóban nem – mondta Luke. – Valamikor régen az apád egy rendkívül bátor cselekedetethajtott végre. Amikor rádöbbent, hogy a nagyanyád csak a hatalomra vágyik, és bárkit megöletne, akiaz útjába kerül, visszautasította a tanítását. A nagyanyád büszke és erős asszony, de a tanításaihalálos veszélyt rejtenek.

Tenel Ka bólintott. – Ezért nem vagyok büszke arra, hogy a Hapan királyi család tagja lehetek. És ezért nem

szeretném, ha a barátaim megtudnák, hogy én vagyok a Hapan Királyság trónörököse. Luke elgondolkodó arccal nézett maga elé.



– Jacen és Jaina bizonyára megértené mindezt. Az ő anyjuk a leghatalmasabb asszony a

galaxisban.

Tenel Ka megrázta a fejét. – Mielőtt elmondanám nekik, be kell bizonyítanom magamnak, hogy nem vagyok olyan, mint az

elődeim. Csak arra akarok büszke lenni, amit a magam erejéből értem el, nem a politikai hatalom

öröklése révén. És a szüleim büszkék arra, hogy jedi lovag akarok lenni. – Megértelek – mondta Luke, majd a lányra mosolygott. – Nehéz utat választottál. Remek kezdetegy jedi számára.

Tizedik fejezet

A következő napon Jaina ismét láthatta a fivérét. De öröme nem lehetett teljes, mert Tamith Kai is

jelen volt a találkozásuk alkalmával, aki egy csapat rohamosztagossal végigvezette őket a hosszúfolyosón.

Azért annyi időt engedélyeztek nekik az őrök, hogy megölelhessék egymást. Jaina megragadta az

alkalmat, hogy néhány szót odasúgjon a fiúnak. – Van egy tervem. Segítened kell. De erős markok ragadták meg a vállukat, és szétválasztották a két testvért. Azután az egyik őr a

pisztolyával intett, jelezve, hogy menjenek tovább. Jaina elégedetten elmosolyodott. Brakiss, még Tamith Kai felügyeletére bízva őket, sem lehetett

nyugodt abban, hogy nem szerveznek valamit.

Azért vették körül az ikreket az őrök, nehogy valami bajt okozzanak. Jacen fejének alig észrevehető biccentése Jaina tudtára adta, hogy fivére megértette az üzenetet.

– Akarsz hallani egy viccet? – kérdezte vidám hangon a fiú. – Persze – felelte ártatlanul Jaina. Jacen megköszörülte a torkát.

– Hány rohamosztagos kell ahhoz, hogy kicseréljenek egy fénypanelt?

Jaina elmosolyodott; tudta, hogy fivére csak az őreiket akarja ezzel bosszantani.

– Nem tudom – válaszolta a lány. Az őrök megálltak egy ajtó előtt, amely azonnal kinyílt. A helyiségben többtucatnyi hallgató

tartózkodott. Valószínűleg az Árnyakadémia növendékei lehettek. Az egyik őr intett a pisztolyával,hogy lépjenek be.

Jacen folytatta a viccet elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallhassa. – Tehát két rohamosztagos kell ahhoz, hogy kicseréljenek egy fénypanelt. Az egyik

rohamosztagos kicseréli a panelt, a másik pedig közben lelövi őt, hogy kérkedhessen a munkaeredményével.

Jaina nevetni kezdett. Tamith Kai viszont majdnem keresztüldöfte Jacent a tekintetével. Jacen azonban nem ijedt meg.

– Maga biztosan a Dathorra való. Csak az ottani emberek nem szoktak tréfálkozni – mondta

dacosan.

Jaina karjait megragadta két rohamosztagos.

A fájdalom ellenére a lány megkönnyebbülést érzett. Jacen cselekedete ráébresztette őket, hogy aszívük szabad: És amíg szabadnak érzik magukat, addig van esélyük.

Az őrök beráncigálták a lányt a terembe, ahol lelökték egy kényelmetlen székre. Jacent a terem

túlsó oldalán ültették le, nyilvánvalóan büntetésként a viccéért. Jaina örömmel fedezte fel, hogyLowie legfeljebb egy méternyire van tőle.

Kettőjük között csak egyetlen növendék foglalt helyet. A wookiee hangos morgással üdvözölte

barátait. A többi növendék az emberi fajhoz tartozott.



Valamennyien fekete egyenruhát viseltek, és szemmel láthatóan boldogok voltak, hogy azÁrnyakadémia tagjai lehetnek. Úgy tűnt, csupán ők hárman azok, akik nem akarják az ittenikiképzést.

Jaina felháborodottan vette észre, hogy Lowie még mindig nem kapta vissza Em Teedee-t. A kis

droid hiánya kommunikációs problémákat okozhatott gazdájának. Azután a lány azon gondolkodott,

vajon a nagybátyjuk, Luke, mit tenne ebben a helyzetben. Jaina megpróbált mentális kapcsolatotter emteni a közelében ülő wookieeval. Érezte, hogy Lowbaccát nem érte fizikai fájdalom az utolsótalálkozásuk óta, csupán rendkívül nyugtalannak tűnt. Jaina nem tudta, vajon Lowie érzi-e a feléjeküldött gondolatokat, de azután a sütőlapát méretű szőrös mancs gyengéden megérintette a lányvállát.

Jaina arra gondolt, hogy megpróbálhatna beszélni a barátjával. Ehhez azonban először meg kelletttudnia, hogy milyen jellem a köztük ülő növendék. A fiatalember körülbelül egyidős lehetett vele, deegy kicsit magasabbnak látszott.

A haja szőke volt, és hideg kék szeme kifejezéstelenül meredt a lányra. Jaina megpróbált behatolni a fiatalember tudatába, de ott nem bukkant érdemleges gondolatokra.

Az egész olyannak tűnt, mintha egy koncert előtt hangoló zenekar akkordjainak egyvelegét hallaná.

– Miért vagyunk itt? – kérdezte Jaina suttogva. – Mert itt vagyunk – válaszolta a fiatalember értetlenül. – Mert Brakiss mester azt akarja, hogy itt

legyünk. Gyanakvóan nézett a lányra. – Hát nem azért vagyunk itt valamennyien, hogy elsajátítsuk az erő feletti uralmat Brakiss mester segítségével?

Mielőtt Jaina válaszolhatott volna, Brakiss lépett a helyiségbe. A terem azonnal elcsendesedett,még egy köhécselést sem lehetett hallani.

Brakiss végighordozta tekintetét a növendékeken. Amikor pillantása találkozott Jaináéval, a lányúgy érezte, mintha jeges kéz markolt volna a szívébe.

Azután a jedimester, minden bevezető nélkül, megkezdte előadását. – Az erő egy energiamező, amely körülölel minden élőlényt. Keresztüláramlik rajtunk, és

belőlünk árad. Miközben Brakiss szavait hallgatta, Jaina érezte, hogy feszültsége fokozatosan feloldódik. Az

egész nem is volt olyan rossz, mint ahogy várta. Brakiss igazat beszélt, és a hangja bizalmat keltett. Jaina látta, hogy a hallgatók bólintanak. Ő is

bólintott. Jaina pontosan nem is fogta fel Brakiss szavainak értelmét, nem lett volna képes szó szerint

visszaidézni azokat. Inkább az érzések, a gondolatok, és a szavakban rejlő igazság ragadta magával. Azután egy pillanat alatt, mintha agyának egy titkos rejtekéből kinyúló kéz megérintette volna,

minden megvilágosodott előtte, és a szavak ismét értelmet kaptak. – Mindegyiktek tudatában ott rejlenek az eszközök, amelyek segítségével az erő uraivá válhattok

– mondta a meggyőző hang. – És ha valóban birtokolni akarjátok az erőt, akkor meg kell ismernetek

az igazi érzéseket: a vágyat, a félelmet, az agresszivitást, a gyűlöletet és a haragot. "Nem!" – kiáltotta egy hang Jaina agyában, és a lány hevesen megrázta a fejét. – Ez nem lehet

igaz… – suttogta. – Ez nem igaz.

A lány mellett ülő növendék megvetően nézett Jainára. – Ez természetesen igaz. Ha Brakiss mester ezt állítja, akkor igaznak kell lennie. – Miért vagy ebben olyan biztos? – sziszegte Jaina. – Nem veszed észre, hogy uralkodik a tudatod

felett? El kéne menned erről a helyről, és szabadon átgondolnod mindezt! – Nem akarok innen elmenni. Szeretnék Brakiss mestertől tanulni, hogy jedi lehessek. – Átgondoltad te ezt? Vakon elfogadsz mindent, amit ő mond? És ha téved?

– Ő a tanár – pislogott vizenyős kék szemével a növendék, mintha Jaina szavainak nem lenneértelme. Azután felállt, magára vonva Brakiss figyelmét.

Jaina megragadta az alkalmat, és a növendék háta mögött közelebb hajolt Lowie-hoz.



– Van egy tervem – suttogta. – Néhány napon belül megszakítjuk az egész bázis energiaellátórendszerét. Légy készen!

Amint ismét hátradőlt, hallotta, hogy a makacs szőke növendék mit mond Brakissnak. – … arról próbált meggyőzni, hogy ne higgyünk önnek, mert ön nem az igazi erő tanait hirdeti. És

nekem az a véleményem, uram, hogy ez a lány nem megfelelő növendék.

Brakiss szépen formált szeme összeszűkült, amint Jainára nézett. A lány érezte az erő hatását; ésmegpróbált ellenállni. – Ti még most kerültetek ide – mondta Brakiss. – Nem ismeritek az itteni módszereket.

Hallgassátok a tanításaimat, azután döntsetek szabad akaratotokból! De soha többé ne biztassátok arra a társaitokat, hogy ne higgyenek nekem!

A hallgatók egyetértően felmorajlottak. Kivéve a három új növendéket. – Ezen az akadémián nemcsak az erő egyik oldalával ismerkedünk meg – folytatta Brakiss az

előadást, de úgy tűnt, szavait ezúttal kifejezetten Jacen, Jaina és Lowie felé intézi. – Ez nem a sötéterők akadémiája. Hiszen az erő két oldala összetartozik. Csupán a jó oldalra eljutni önmagában nemigényel túl nagy fáradságot. De meg kell ismerni mindkét oldalt, ha valaki az erő igazi urává akar válni.

Jaina a terem túloldalán ülő Jacenre pillantott, és látta, hogy a fiú megrázza a fejét. Jaina nem tudtatovább türtőztetni magát, ezért felállt.

– Ez nem igaz – mondta. – A sötét oldal senkit sem tesz erősebbé. Éppen azt könnyebb elsajátítani.És ha valakit hatalmába kerít a sötét oldal, sohasem szabadul tőle.

A hallgatók ismét felmorajlottak, de egyikük sem mert közbeszólni: Brakiss néhány másodpercignémán bámulta Jainát, miközben mentális erejével hatalmas nyomást gyakorolt a lány tudatára.

Jaina azonban felemelt fejjel, büszkén állta Brakiss tekintetét. Ismét azt érezte, hogy a szíveszabad.

Végül Brakiss szomorúan megrázta a fejét. – Nem akartam példát statuálni, de nem hagysz számomra választási lehetőséget. Megpróbálsz

szembeszegülni az akaratommal. Utoljára figyelmeztetlek, többször nem teszem. Azzal Brakiss felemelte a kezét, mintha búcsút intene. Kék villámok csaptak ki az ujjaiból,

amelyek körülölelték a fájdalmak közt vergődő lányt.

Brakiss kegyetlen bánásmódja rettenetesen felbőszítette Lowbaccát. Haragjában felugrott, majdkivillantva félelmetes agyarait, borzalmas bömböléssel a feje fölé emelte a székét.

A hangzavarra benyomultak a folyosón várakozó őrök, és pisztolyukkal hadonászva a káoszforrását keresték. A tomboló wookiee-t nem volt nehéz felfedezniük.

Lowie a támadók közé vágta a székét, amivel megtörte a rohamozók lendületét. Az őrök egymásrazuhantak, mint a kártyavár lapjai. A többiek pedig megbotlottak földön fekvő társaikban. Aküzdelem látványa lázba hozta a többi növendéket is, akik megpróbálták túlkiabálni a wookiee-t.

Lowie rájuk bömbölt, így a hangzavar általánossá vált. A pódiumon álló Brakiss csendre intette anövendékeket, de azok rá se hederítettek. Ekkor kinyílt egy ajtó a terem távoli részében, és újabb kontingens rohamosztagos érkezett a

küzdelem színhelyére. Jacen odaszaladt eszméletlen húgához, és a válla alá csúsztatva a karját, felemelte a lány fejét.

Megkönnyebbülten tapasztalta, hogy Jaina nem szenvedett komoly sérülést. A lány felnyögött, majdkinyitotta hatalmas barna szemét.

– Jaina…! Szedd össze magad! – kérte Jacen. – Oké… – bólintott a lány, miközben megpróbált felülni. Akkor vette észre a körülötte folyó

küzdelmet, és azonnal megértette, hogy Lowie a segítségére sietett. Lowie közben újabb székekkel bombázta a behatolókat. Az egyik széket egyszerűen kirántotta

egy növendék alól, aki a fenekére esett, és felháborodottan szitkozódott.



A rohamosztagosok kábítófegyverekkel próbálták harcképtelenné tenni a felbőszült fenevadat, deLowie ügyesen maga elé tartott egy széket, és így a lövések nem találták el. Lowie azonbanhamarosan felélte székkészletét, és körülnézett újabb fegyvereket keresve. Ekkorra azonban az elsőrohamcsapat katonái is feltápászkodtak, és pisztolyukkal célba vették a wookiee-t.

Kék fények villantak Lowie háta fölött, és leterítették a terem túloldalán harcoló rohamosztagosok

három tagját. A földre zuhanó katonák kemény sisakja nagyot koppant a sima fémfelületen. – Szüntessék meg ezt a fejetlenséget! – kiáltotta magából kikelve Brakiss. Az egyik rohamosztagos néhány lépést tett, majd pisztolyát közvetlen közelről Lowie hátára

irányította. Jacen látta, hogy barátja védtelen, hiszen figyelmét a támadók másik csapata foglalja le. A fiú

minden mentális erejét összeszedte, és elfordította a fegyvert tartó kezet. Mire a katona ujja elhúzta aravaszt, a karja annyira visszahajlott, hogy saját magát lőtte mellbe. A rohamosztagos hang nélkülösszecsuklott.

– Lowie, jól vagyok! – kiáltotta Jaina, miközben nagy nehezen felállt. – Nézz ide! Jól vagyok! Egyre több rohamosztagos özönlött a terembe, mindkét ajtón át.

– Lowie! Csillapodj! – kiáltotta Jacen.

Lowbacca körülnézett, ujjait úgy tartotta, mintha keresne valamit, amit széttéphet. De közbenfelmérte a lehetőségeit, és be kellett látnia, hogy a túlerő hamarosan lehengerli.

Brakiss a magasba tartotta a kezét. – Nem akarunk bántani – mondta. – De meg kell tanulnod, hogy bizonyos cselekedetek büntetést

vonnak maguk után. – Az Árnyakadémia vezetője a rohamosztagosokhoz fordult. – Vigyék őketvissza a szobájukba! Sokkal komolyabb feladatok állnak előttünk, nincs időnk az ilyenrendzavarókkal foglalkozni.

Azután Brakiss ismét magára öltötte a mézesmázos arckifejezését. Végül összevont szemöldökkelLowie-re nézett.

– Örülök, hogy láthattam a dühöd erejét, ifjú wookiee. Ezt a lehetőséget ki fogjuk használni.Hatalmas képesség lakozik benned.

A rohamosztagosok megragadták Lowie karját, és kivonszolták kemény ellenfelüket a teremből.Azután a három jedinövendéket visszakísérték a celláikba.

Tizenegyedik fejezet

A Dathomir topáz ékkőként ragyogott, amint Tenel Ka és Luke űrhajója, az Esélytelen belépett a bolygó légkörébe. A lányt rossz előérzet gyötörte. A körülmények ellenére, amelyek látogatásukatszükségessé tették, Tenel Ka ereiben szinte bizsergett a vér. Otthon!

A hajót légköri áramlatok billegtették leszállása közben. Luke a navigációs műszerek adatait

figyelve, folyamatosan szabályozta a hajtóművek működését. – Hosszú idő telt el azóta, hogy meglátogattam az Éneklő Hegy klánját – jegyezte meg Luke.

– Pontosan nem is emlékszem, hogyan juthatunk oda. Közel járhatunk, de te bizonyára ismered akoordinátákat…

Mielőtt befejezhette volna a mondatot, Tenel Ka előrehajolt, és betáplálta a kompjúterbe akoordinátákat.

– Gyakran járok itt – mondta a lány. – Hivatalosan ez a második otthonom, de a szívemnek azelső.

– Igen – bólintott Luke. – Meg tudom érteni. Miközben az Esélytelen az Éneklő Hegy klánja felé repítette őket, mélykék óceánok, sűrű erdők,

határtalan puszták, hullámzó dombok és termékeny síkságok felett haladtak el. Tenel Ka úgy érezte,

hogy erő árad szét a testében, mintha a bolygó közelsége megváltoztatná egész lényét.



– Nézd! – mutatott Luke egy csapat kék színű hüllőre, amelyek hihetetlen sebességgel vonultak áta síkságon.

– A Kék Hegy lakói – mondta Tenel Ka. – Minden hajnalban és alkonyatkor átvonulnak asíkságon.

Luke bólintott.

– Az egyikük elvitt egyszer a hátán. – Ez igazán nagy megtiszteltetésnek számít. Még nekem sem volt benne részem soha.

A halvány rózsaszínű nap magasan a horizont felett állt, mire elérték a széles, tál alakú völgyet,ahol az Éneklő Hegy klánja élt. A völgyben mezők és gyümölcsösök sávjai húzódtak. A hegy lábánálegy csoport házat lehetett látni, melyek között tüzek égtek, és az emberek reggelit készítettek.

Luke a kőerődítményre mutatott, amely a hegy hatalmas szikláira épült, és tornyai a völgy fölémagasodtak.

– Még mindig Augwynne Djo az uralkodó?

– Igen – bólintott Tenel Ka. – Ő a dédnagyanyám. – Helyes. Akkor egyenesen őt keressük fel. Azt szeretném, ha csupán néhány ember tudna

jövetelünk céljáról – mondta Luke, majd az Esélytelen leereszkedett az erőd mellett. – Ezzel nem lesz gond – felelte Tenel Ka. – Az itteni emberek nem beszélnek feleslegesen. Luke elmosolyodott.

– El sem tudom hinni.

Tenel Ka megállt az erőd bejáratához vezető meredek ösvény felénél. A lány nem volt fáradt, csak megrohanták az emlékek.

Luke szorosan a nyomában haladt, így ő is megállt, és szótlanul várta, hogy Tenel Katovábbmenjen. Luke szintén nem látszott kimerültnek.

Egyenletesen szedte a levegőt, mintha csak egy hűvös erdőben sétálgatna. Minél jobban megismerte Tenel Ka a jedimestert, annál nagyobb tiszteletet érzett iránta. Most már

megértette, hogy az anyja miért beszélt olyan megbecsüléssel róla. Tenel Ka mély lélegzetet vett. A levegő kellemes volt, de nem csupán azért, mert érezni lehetett a

frissen sülő hús szagát. A nyár a vége felé közeledett, az ültetvényeken beérett a sokféle gyümölcs, ésaz új vetések illatával keveredve különös hangulatot keltett. A karámban tartott gyíkok és aháziasított rancorok bűze sem tudta elnyomni a levegőnek ezt a friss reggeli illatát, amelymelegséggel töltötte el Tenel Ka szívét.

A lány ismét elindult, mintha nem lett volna elég idejük. Végül megérkeztek az erőd kapujához,ahol a lány a klán egyik tagjaként jelentette be magát.

A kapu kitárult előttük, és Tenel Ka klánnővérei boldogan ölelték át a lány nyakát, őszinteörömmel üdvözölték. Valamennyien gyíkbőrből készült tunikát viseltek, akárcsak Tenel Ka.

Néhányan díszes sisakot öltöttek, mások gazdagon ékesítették hajfonatukat. Az egyik klánnővér, akinek fekete haja a derekáig ért, bevezette a látogatókat. – Augwynne közölte velünk, hogy jönni fogtok – mondta az asszony. Az arckifejezése komornak

tűnt, de Tenel Ka észrevette a szemében csillogó mosolyt. – A küldetésünk sürgős – jelentette ki Tenel Ka. – Azonnal találkoznunk kell Augwynnenal. Tenel Ka még sohasem használt ilyen parancsoló hangot Skywalker mester jelenlétében, de tudta,

hogy klánnővérei nem haragszanak meg érte. Az ehhez hasonló helyzetekben, az udvariaskodásfelesleges luxusnak számított az itt élő emberek között.

Az asszony bólintott. – Augwynne számított erre. A tanácsteremben vár benneteket.

A teremben az idős asszony állva fogadta a látogatókat.



– Üdvözlöm, Skywalker mester! És üdvözöllek téged is, Tenel Ka Chume Ta Djo – mondta, majd

megölelte mindkettőjüket. – Kérlek, ne használd a teljes nevem! És ne tudja meg senki, hogy itt vagyunk!

Luke félbeszakította. – Egy nyomot követünk, amely a Yavinról a Borgo Prime-re vezetett, onnan pedig a Dathomirra.

Információra van szükségünk, ezért fordultunk önhöz. Tenel Ka mély lélegzetet vett, miközben a megfelelő szavakat kereste. Augwynne kíváncsiszemmel nézett a lányra.

– Az éjnővéreket keressük – mondta végül Tenel Ka. – Maradt még belőlük a Dathomiron?

Augwynne sóhajtása elárulta, hogy jó helyre jöttek. Az idős asszony Luke szemébe nézett. – Ők nem azok az éjnővérek, akiket mi ismertünk. Nem ráncos bőrű, vén banyák. – Megrázta a

fejét. – Nem, ők fiatalok és szépek, egy új nemzedék, akik szövetségre léptek a Birodalommal. Agonoszság nem sugárzik az arcukról. Szelídített rancorokon lovagolnak, akárcsak mi, és harcosnak öltöznek, ha kedvük tartja. Nem mindannyian asszonyok… de a sötétség gyermekei. Rendkívülveszélyesek. Ne keressétek őket!

– Nem tehetünk mást – mondta Tenel Ka. – Ez az egyetlen reményünk, hogy megmentsük a

barátaimat. Augwynne kutatóan nézett a lány szemébe.

– Igaz barátságot kötöttél azokkal, akiket meg akarsz menteni?

Tenel Ka bólintott. – A hivatalos szertartásnak megfelelően. – Akkor nincs más választásunk – jelentette ki Augwynne. – A Nővérek Tanácsa elé kell

terjesztened az ügyet!

Tizenkettedik fejezet

Brakiss saját irodával rendelkezett, ahová visszahúzódva, magányosan elmélkedhetett. A foteljában üldögélve a falakra vetített csodálatos képeket nézegette: az elolvadt Nkllon bolygó

skarlátszínű lávazuhatagait, a Cauldron csillaghalmaz vakító foltját, ahol egyszerre hét vörös óriásvált szupernovává, az Alderaan szétrobbanását, amelyet húsz éve pusztított el a BirodalomHalálcsillaga.

Brakiss gyönyörűnek találta az univerzumot, a hatalmas, korlátozhatatlan erőket, melyek agalaxisok mozgását irányították.

A csendes szobában ülve Brakiss megpróbálta magába szívni a kozmikus katasztrófákat létrehozóerőt. A fotel felvette a férfi testének az alakját, aki egyenletesen lélegzett, és teljes figyelmével azerőre koncentrált.

Brakiss maga elé húzta a kompjúterterminált, és előhívta az aznapi feljegyzéseket. Úgy vélte,üzenetet kellett volna küldeni a Birodalom új vezérének a Core rendszer titkos űrállomására. Hosszú idő telt el azóta, hogy bázist létesítettek a Dathomir Nagy Kanyonjában, ahol új

növendékeket toboroztak. De ez a három tehetséges fiatal növendék, akiket Skywalker jediakadémiájáról raboltak el,

valóban megérte a fáradságot. Brakiss ezt határozottan érezte. A baj csupán az volt, hogy Skywalker mester már túl sok tudást adott át nekik. Ezért nem tudják, hogyan alakítsák át a haragjukat és agyűlöletüket félelmetes fegyverré. Túlságosan megfontoltak, csendesek, kivéve a wookiee-t. Brakiss

úgy döntött, hogy Tamith Kai segítségével kézbe veszi a tanításukat. Brakiss végigsimította ujjaival

az asztallap sima felületét. Néha sajnálta, hogy elhagyta a Yavin 4 kiképzőközpontját. Sokat tanultott, de a Birodalom iránti hűsége mégis felette állt mindennek.

A Birodalom azért választotta ki Brakisst, mert felismerte különleges jediképességeit. Azalapkiképzés után kémként küldték Skywalker akadémiájára, hogy értékes információkat szerezzen.



Senki sem sejtette, hogy az ott szerzett tudást később a Második Birodalom javára akarja fordítani.Skywalker mester azonban első pillanattól kezdve tudott mindenről, ismerte Brakiss valódiszándékát. Ennek ellenére nem kergette el, mint a többi kémet. Skywalker mester meglepően nagyfigyelmet fordított Brakiss tanítására, jóval többet, mint a többi növendékére. Valószínűleg ő isfelismerte, mekkora lehetőségek rejlenek a fiatalemberben. Skywalker mester tehát megkezdte a

tanítását, amit őszintén, a legnagyobb nyíltsággal tett. Brakiss valóban rendkívül fogékonynak bizonyult. Közben a jedimester szüntelenül próbálta őt átállítani a jó oldalra. Brakiss megborzongott

a gondolattól. Végül Skywalker mester az utolsó próbatétel elé állította növendékét. Brakissnak szembe kellett néznie önmagával, hogy megtudja, mennyi benne a jó és mennyi a gonosz. Brakisscsapdába került, ahol mérlegre kellett tennie az érzelmeit. Érezte a tudatára nehezedő nyomást, ésszabadulni akart, de Skywalker mester nem engedte. Egyre nagyobb mélységekbe vitte, ahol Brakissmeglátta a Birodalom hazugságait és kegyetlenségeit. De a birodalmi kiképzés nem tűnt elnyomtalanul, túl mélyen belevésődött a tudatába. A lelkében dúló küzdelem egyre erősödött, mígszinte elviselhetetlenné vált. Brakiss már csak arra vágyott, hogy vége legyen a szenvedésnek.Beszállt űrhajójába, és eltűnt a világűr végtelenjében.

Hosszú ideig csak a magányra vágyott. Végül visszatért a Második Birodalomba, ahol

kamatoztathatta megszerzett tudását. Tulajdonképpen így tervezte első perctől kezdve. Brakiss tökéletes testfelépítésű, jóképű fiatalember volt. Nem vált korrupttá, mint az uralkodó,

akit végül a sötét erő falt fel belülről. De tetszetős külleme ellenére Brakissban mégis ott lakozott aGonosz.

Tudta, hogy a sors milyen szerepet szánt neki az újraszülető Birodalomban: Legnagyobb érdemetalán az volt, hogy létrehozta az Árnyakadémiát, ahol felügyelhette a sötét lovagok kiképzését:többtucatnyi növendék, átlagos vagy az alatti képességekkel. Azonban némelyikük mégis valóságoskincsnek ígérkezett, mint maga Darth Vader.

Természetesen az új vezér is felismerte egy csapat sötét lovag kiképzésének a veszélyét. A sötéterők birtoklói a saját céljaik eléréséért küzdenek, és ehhez meg is van a hatalmuk. Előfordulhat, hogynem lesznek képesek kontrollálni a bennük rejlő erőt. Éppen az volt Brakiss feladata, hogy kordábantartsa a növendékeket.

De az új vezető maga is gondoskodott biztonsági intézkedésekről. Az Árnyakadémiát olyanönmegsemmisítő berendezéssel látták el, amely a növendékek fellázadása esetén azonnal atomjairarobbantja az egész űrbázist.

Éppen ennek elkerülése érdekében az új vezető megtiltotta Brakissnak, hogy elha gyja az

Árnyakadémiát. Legalábbis addig, míg a növendékek kiképzése be nem fejeződött, és nem bizonyították elhivatottságukat.

Brakiss úgy érezte, mintha egy bombán ülne, ezért nem tudott megfelelően koncentrálni.Szerencsére ő és Tamith Kai nem mindennapi képességekkel, valamint magabiztossággalrendelkeztek. E nélkül a magabiztosság nélkül még jedi sem lehetett volna, és nem adhatta volna át

tudását a növendékeknek. Most abban is biztos volt, hogy sikerül áttérítenie a sötét oldalra a három új növendéket. Fejében már konkrét elképzelések kezdtek körvonalazódni. A nagy melák wookiee haragja olyan

lehetőséget kínált, amelyet Tamith Kai ügyesen hasznosíthat. Az éjnővér arra született, hogymásokat kínozzon, és ezt a feladatát rendkívül kötelességtudóan látta el. Brakiss úgy döntött, hogyLowbacca kiképzését Tamith Kaira bízza.

Viszont személyesen akarta végezni az ikrek tréningjét, Darth Vader unokáiét. A gyerekek rendkívül fegyelmezettek voltak, látszott rajtuk, hogy remek képzésben részesültek. Brakiss tudta ,

hogy nem lesz könnyű dolga. Mindenekelőtt meg kell tudnia, hogy tulajdonképpen mire vágyik Jacen és Jaina. És azt nekik kell

adnia.

Attól a pillanattól fogva viszont a markában lesznek.



Tizenharmadik fejezet

Az Árnyakadémia edzőterme egy hatalmas üres helyiségből állt. Amint az ajtó bezárult Jacenmögött, a fiú kettesben maradt Brakiss-szal.

A falak szürkék voltak, Jacen sehol sem látott kontrollpanelt, amivel az ajtót belülről kinyithattavolna.

A jóképű férfira nézett, aki ezüstösen fénylő köpenyben állt előtte, és türelmesen mosolygott. Brakiss benyúlt a köpenye alá, majd előhúzott egy fekete hengert, amely fele olyan hosszú volt,

mint Jacen alkarja. A hengeren három nyomógombot lehetett látni. Fénykard.

– Erre szükséged lesz a mai kiképzésed során – mondta Brakiss mosolyogva. – Vedd el! A tiéd. Jacen szeme tágra meredt. Kinyújtotta a kezét, majd visszahúzta, és igyekezett leplezni

sóvárgását. – Mit kérsz cserébe? – kérdezte óvatosan. – Semmit – válaszolta Brakiss. – Csak használd! Ez minden.

Jacen nagyot nyelt, és kerülte Brakiss tekintetét, nehogy a férfi észrevegye, milyen régóta vágyik egy saját fénykardra. De mégsem akarta a kardot, legalábbis nem ezen a helyen, az adottkörülmények között.

– Még nem használhatom – mondta. – Nem fejeződött be a kiképzésem. Skywalker mesterreléppen néhány napja beszéltünk erről.

– Ostobaság – nevetett Brakiss. – Skywalker mester a széltől is óv benneteket. Te már tudod,hogyan kell ezt használni. Rajta, vedd el!

Brakiss a fiú felé nyújtotta a fegyver markolatát, hadd küzdjön Jacenben a vágy és akötelességtudat.

– Itt az Árnyakadémián mi úgy gondoljuk, hogy a fénykard használata az első és legfontosabbképesség, amelyet a jedinek ki kell fejlesztenie. Ha a jedi lovag nem tud harcolni egy ügyért, akkor mire való?

Brakiss belenyomta a fénykardot Jacen tenyerébe, a fiú pedig ösztönösen megmarkolta. A fegyver sima és kellemes tapintású volt. A nyomógombok kissé távol estek egymástól, de meg lehetett szoknia helyüket.

Jacen megnyomta az indítógombot, és a kék fényű penge sziszegve siklott elő. Csuklójának finommozdulataival Jacen jobbra- balra fordította a pengét alkotó energianyalábot. A levegőt jellegzetesózonillat töltötte meg.

– Nagyszerű – mondta elégedetten Brakiss. Jacen maga elé tartotta a kardot.

– Hé, mi tart vissza attól, hogy kettévágjalak, Brakiss? Te gonosz vagy. Gyerekrabló. Az Új

Köztársaság ellenségeit tanítod harcolni. Brakiss felnevetett.

– Te nem fogsz engem megölni, ifjú jedi – felelte. – Nem ölsz meg egy fegyvertelen ellenfelet. Ahidegvérrel elkövetett gyilkosság nem az, amire Skywalker mester tanítja a növendékeit. Hacsak nemváltoztatott az oktatási módszerein, mióta elhagytam a Yavin 4-et.

Brakiss összevonta szépen ívelt szemöldökét. – Persze, ha utat engedsz a haragodnak, akkor ketté tudsz vágni a fegyvereddel. De már sohasem

fogsz visszatérni a jó oldalra. Még ha én nem láthatom munkám eredményét, a Birodalom számáraóriási nyereséget jelentenek majd a különleges képességeid.

– Elég – Jacen kikapcsolta a fénykardot. – Igazad van – bólintott Br akiss. – Túl sok a beszéd, és ez itt nem tanácsterem, hanem

edzőközpont.



– Tehát mi a szándékod velem? – ismételte meg a kérdést Jacen, felemelve a fénykardot, készenarra, hogy bármelyik pillanatban újra aktiválja.

– Csak a gyakorlás, kedves fiam – felelte Brakiss, miközben az ajtó felé húzódott. – Ebben a

helyiségben létre tudunk hozni holografikus képeket képzeletbeli ellenségről, akikkel harcolhatsz. – Ha ezek csak holografikus ellenségek, miért kéne harcolnom velük? – kérdezte Jacen. Miért

kéne együttműködnöm veled? Brakiss karba tette a kezét.

– Számítottam erre az okfejtésre. Ezért a következőt találtam ki: a hologramok szörnyetegek lesznek, amelyek között elrejtek egy vagy több valódit is. A holografikus képek olyan tökéletesek,hogy nem tudod megállapítani, melyik ellenség valódi, és melyik nem. Ha nem harcolsz ellenük, azigazi szörnyeteg biztosan leválasztja a fejedet a nyakadról.

Brakiss kilépett a helyiségből, és az ajtó a helyére siklott. Jacen egyedül maradt a tompán megvilágított teremben, és feszülten várakozott. A szoba annyira

csendes volt, mintha falai elnyeltek volna minden neszt. Amint a lábát megmozdította, érezte acorusca drágakő jelenlétét, amely még mindig a csizmájában volt. Jóleső érzés töltötte el, hogy a

birodalmiak nem kutatták át, és nem vették el tőle az értékes követ. Bár elképzelni sem tudta, miként

segíthet rajta a drágakő. Jacen a kezében tartotta a fénykard markolatát, és azon tűnődött, mit tegyen. Úgy vélte, Brakiss

csak blöffölt: nem küldene rá valóságos szörnyeteget. De a kétely mégis felmerült benne, és ez a bizonytalanság rossz érzéssel töltötte el.

Azután a levegő vibrálni kezdett. Jacen fenyegető morgást hallott a háta mögül, ezért hirtelenmegfordult. Egy ajtó, amelyet addig nem vett észre, kinyílt, és a várbörtön sötétjéből egy éleskarmokban végződő láb lépett a terembe.

A Yavin 4-en Jacen kedvenc időtöltése volt az egzotikus állatok gyűjtése és tanulmányozása. Hihetetlen mennyiségű információt halmozott fel magában ezen a téren, de így is néhány

másodpercbe telt, míg sikerült azonosítania a cellájából kilépő lényt. A rémség egy abyssin volt, egyszemű, rücskös bőrű szörnyeteg, széles vállakkal, hosszú erős

karokkal, amelyek a földig értek, és olyan éles karmokban végződtek, amelyek pillanatok alattlehántották volna a százéves fa törzsének a kérgét.

A küklopszfejű teremtmény morogva jött elő a cellájából, miközben egyetlen szemévelvégignézett a helyiségen. Úgy tűnt, mintha az abyssinnak fájt volna valamije, ami rettenetesenfelhergelte. És az egyetlen lény, akin levezethette mérgét, az előtte álló Jacen volt.

Az abyssin elbődült, de Jacen mozdulatlan maradt. Azután Jacen felemelte a kezét, és tenyerét aszörnyeteg felé fordította. Az erő segítségével megpróbálta lecsillapítani a feldühödött abyssint. Ezt a

jeditechnikát sokat gyakorolta a Yavin 4 dzsungelének állataival szemben. – Nyugalom… nyugalom! – ismételgette csendesen. – Nem akarlak bántani. Én nem vagyok az

ellenséged.

De az abyssin nem akart megnyugodni. Előregörnyedt felsőtesttel fenyegetően megindult Jacenfelé, miközben hosszú karjait a földön húzta. Jacen tudta, hogy ha a szörnyeteg csupán hologram,akkor hiába próbálkozik a megnyugtató technikával.

Az abyssin előhúzott egy furkósbotot a hátára erősített bőrtokból. A bot jóval hosszabb volt, minta fénykard, és a végén lévő vastagodásból éles kövek álltak ki. Az egyszemű szörnyeteg a hosszú botrévén távol tarthatta volna magától a fénykardot, miközben ő bármikor leütheti a fiút.

Jacen aktiválta a fénykardot. A vibráló energianyaláb látványa megnyugtató érzéssel töltötte el. Az abyssin a fiúra meredt egyetlen szemével, majd kivillantva félelmetes agyarait, hirtelen

támadásba lendült. A szörny előrelendítette a furkósbotot, mint egy faltörő kost. Jacen ösztönösen maga elé csapott a fénykarddal. A fénylő penge olyan könnyedén vágta le a

husáng hegyét, mintha az vajból lett volna. A levágott fadarab koppanva esett a földre.



A szörnyeteg egy pillantást vetett megrövidült fegyverére, majd ismét támadott. Jacen ezúttal már felkészülten várta a támadást. Érezte, hogy az erő szétárad egész lényében, miközben mindenidegszálával a harcra koncentrál.

Az abyssin úgy hadonászott a dorongjával, mint a kovács a kalapáccsal. Közben rendkívül ügyesmozdulatokkal kitért a fénykard útjából. Egy alkalommal Jacen csak a földön végiggurulva tudta

elkerülni a kegyetlen csapást. De az abyssin máris ott termett, mielőtt a fiú felugorhatott volna, és a botja vékony felével próbálta a földhöz szögezni ellenfelét. Jacen ügyesen elmozgott a döfések elől,és végül fénykardjával sikerült kettévágnia a furkósbotot.

Az abyssin elhajította a használhatatlanná vált fegyvert, és rávetette magát a hátán fekvő fiúra. De Jacen lándzsaként tartotta maga elé a fénykardot, amelynek energianyalábja keresztülfúródott

a szörny széles mellkasán, és kettévágta a szívét. Az abyssin fájdalmas sikolyt hallatott, majd merev testtel előredőlt. Jacen azt hitte, megölte a

szörnyet, de az abyssin teste lassan felemelkedett, azután vibrálni kezdett, végül a hologram apró pontokká esve eltűnt.

Verejtékezve és zihálva Jacen kikapcsolta a fénykardot. A kékes fényű energianyaláb sziszegvesiklott vissza hüvelyébe. Jacen felállt, és leporolta magát.

Amikor az ajtó kinyílt, a fiú felkészült az újabb ellenség támadására. De a bejáratnál Brakiss álltelégedetten tapsolva.

– Remekül harcoltál, ifjú jedi – mondta. – Nem is volt olyan rossz, ugye? Megmutattad, hogy

óriási lehetőségek rejlenek benned. Nincs másra szükséged, csak a gyakorlásra.

Tizennegyedik fejezet

Lowie összekuporodott szűk cellájának ágyán. Hátát a falnak nyomta, szőrös térdeit a mellkasa alá húzta. Időnként panaszos morgás hagyta el

ajkait.

Hogyan lehetett ennyire ostoba? Hagyta, hogy Brakiss tanításai a gyűlölet és a harag tengerének egyre nagyobb mélységei felé húzzák, míg végül magával ragadta az áramlat.

Jacen és Jaina nem adta meg magát. Még mindig ellenszegültek Brakiss akaratának. Lowie mély, torokhangú morgást hallatott. Ő, aki mindig büszke volt józan ítélőképességére,

éppen ő esett az ellenség csapdájába. De talán még nem késő megakadályoznia, hogy a sötétség erőieluralkodjanak rajta. Óvatosabbnak kell lennie, több önuralomra, fegyelmezettségre van szüksége.

Ha Jacennek és Jainának sikerült ellenállnia, akkor neki is sikerülhet. Nem szabad feladnia areményt! Jaina azt mondta, hogy szökést tervez.

A társai hitéből kell erőt merítenie! Valami módon le kell vezetnie a haragját, és akkor a kritikus pillanatban uralkodni tud majd magán.

Mintegy válaszként a kihívásra, félresiklott az ajtó, és két rohamosztagos kíséretében Tamith Kailépett a cellába. Lowie érezte a látogatókat övező sötét erőket. A két rohamosztagos egy-egy aktiváltenergiakorbácsot tartott a kezében, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy Lowie ne okozzon nekik több problémát.

– Állj fel! – parancsolt rá Tamith Kai. Lowie egy pillanatig arra gondolt, hogy nem engedelmeskedik, de azután belátta, hogy

makacskodásának semmi értelme nem lenne. A rohamosztagosok bizonyára habozás nélkülhasználnák fegyverüket.

Tamith Kai ibolyaszínű szeme végigmérte a wookiee-t.

– Te még nem rendelkezel olyan képességekkel az erő birtoklása terén, mint a barátaid – mondta

az asszony. – De a haragod nagy lehetőségeket kínál. Ebben rejlik a te igazi erőd. Én megtanítalak,

hogyan fokozhatod a haragod, amelynek révén az erő urává válhatsz. Magad is meglepődsz majd,milyen gyorsan fogsz tanulni.



Az asszony a rohamosztagosokhoz fordult.

– Vegyék el az övét! Lowie védekezően az öve elé tette a kezét. Ez a széles szíj, amely körülölelte a derekát, és átfutott

a vállán, nagyon sokat jelentett számára. Az övet a wookiee-k szülőbolygójának felszínén élőhatalmas, ragadozó szirénnövény porzószálaiból szőtték. Ez az öv jelentette a wookiee férfivá

válásának próbatételét, és Lowie az életét kockáztatta a rugalmas szálak megszerzéséért. Kinyitotta a száját, hogy mély torokhangú morgással jelezze ellenvetését, de azután belátta, hogyTamith Kai éppen ezt akarja. Az asszony tudta, hogy mivel lehet a legjobban felbőszíteni egywookiee-t. De Lowbacca elhatározta, hogy ezúttal nem dől be az ilyen trükköknek. Mozdulatlanu l

állt, miközben a rohamosztagosok elvették tőle értékes tulajdonát. Az asszony kézmozdulattal jelezte, hogy kövesse. Lowie bambán meredt maga elé. Az egyik őr

bátorítóan oldalba vágta. Tamith Kai viszont rámosolygott. – Igen, fiatal wookiee – mondta. – A haragod jelenti majd a legnagyobb erőt számodra.

Lowie-t egy nagyméretű, bebútorozatlan szobába vezették. A levegő hűvös volt, a hidegfémfalakat nyirkossá tette a lecsapódó pára. Amikor az ajtó bezárult, Lowie egyedül maradt.

Lowbacca csendesen várakozott, miközben azon töprengett, vajon mit eszelt ki Tamith Kai afeldühítésére. Aranyszínű szemei gyanakvóan vizsgálták a falakat.

Hosszú ideig nem történt semmi. Azután a szoba világítása erősödni kezdett, miközben a levegő egyre hidegebbé vált. Lowie leült a

földre, hátát a falnak támasztotta, és várt. Semmi.

Egy idő után Lowie riadtan kiegyenesedett, mivel ráeszmélt, hogy elszenderedett. Szemei ismétátvizsgálták a falakat, hátha észrevesz valami változást. Örült volna, ha legalább Em Teedee ostobafecsegését hallgathatja. Már akkor sem érezte volna magát annyira egyedül.

Éles hang törte meg a csendet, amely szinte fájdalmasan hasított Lowie agyába. A hangfelriasztotta álmából. Amint kinyitotta a szemét, látta, hogy a szobát vakító fények világítják meg.

Azonnal talpra ugrott.

Az erős fénytől elvakultan próbálta megtalálni a szirénázás forrását. Befogta fülét, és panaszosanmorgott, de a hang forrását, amely szinte lézersugárként vágta ketté az agyát, nem sikerültmegtalálnia.

Azután egy pillanat alatt ismét csend lett. A világítás intenzitása is a normális szintre csökkent. Egy átlátszó panel mögött, amelyet addig Lowie nem vett észre, Tamith Kai arca jelent meg. A megszakított alvástól még kissé kábán, Lowie a panelhez lépett, és öklével ütni kezdte. Tamith

Kai elégedetten elmosolyodott. – Jó kezdet – mondta.

Lowie visszatámolygott a szoba közepére, és leült. Szőrös lábait maga alá húzta, majd igyekezettlecsillapodni.

Az asszony szavai visszhangzottak az üres szobában. – Ó, még nem fejeztük be a mai tanulást, fiatal wookiee. Állj fel!

Lowie a térdei közé hajtotta a fejét, nem nézett az asszonyra, nem mozdult. – Talán jobb is így – folytatta a hang. – A haragod tüze annál erősebben fog lobogni, minél többet

táplálom. Lowie agyába ismét belehasított az éles hang, és a világítás is vakítóvá vált. Lowie erősen

koncentrált, hogy elviselje a kínzó körülményeket, de végül sikerült neki. A fény és a hang intenzitása csökkent, amint egy súlyos, fekete tárgy esett a földre Lowie háta

mögött. Koncentrálását megszakítva ösztönösen hátrapillantott, hogy megnézze, mi lehet az.



– Ez egy szonikus generátor – mondta mély, dallamos hangján Tamith Kai. – Ez a készülék keltette a fülednek oly kellemes zenét a mai nap folyamán, és a fényintenzitást is ez szabályozta. Ha

be akarod fejezni a tanulást, csupán szét kell zúznod a generátort. Lowie a doboz alakú tárgyat nézte, amely mindössze egyméternyire lehetett. A viszonylag nagy

doboz oldalai fémből készültek, és a sarkokat lekerekítették. Lowie közönyösen érte nyúlt.

– A feladat nem ennyire egyszerű – folytatta Tamith Kai. – A generátort még egy felnőtt wookieesem képes felemelni az erő segítsége nélkül. Lowie megpróbálta megmozdítani a dobozt, és belátta, hogy az asszony igazat mondott. Behunyta

a szemét, erősen koncentrált, majd újra próbálkozott. A generátor alig mozdult. Lowie lemondóanmegrázta a fejét. A tárgy túl nehéznek bizonyult. Bár azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy túlságosanelfáradt. Vagy Tamith Kai az erőt alkalmazza, hogy a földön tartsa a generátort.

– Hidd el, ifjú jedi, hogy még a legkönnyebb tárgyat sem tudod felemelni pusztán az izmaiderejével.

A vakító fény ismét felvillant, amelyet az éles hang is követett. De csak egy pillanatig tartott. – Ne felejtsd el a haragod! – mondta Tamith Kai. – Engedd szabadjára…! Csak akkor

szabadulhatsz.

Lowie végre megértette az asszony szándékát, és ez erőt adott neki. Behunyta a szemét, éskoncentrált, de nem a láda felemelésére, hanem a hang és a fény okozta fájdalom elviselésére.

De arra nem lehetett felkészülve, ami ezután következett. A fal apró nyílásaiból, minden irányból jeges vízsugarak irányultak rá. Bundája teljesen elázott,

Lowie egész teste reszketett a csontjáig hatoló hidegtől. Azután amilyen váratlanul jött, a zápor olyan hirtelen abbamaradt. Remegve nézett a földre,

amelyet bokáig érő víz borított. A víz annyira hideg volt, mintha egy gleccserben állt volna. Érezte, hogy a dühe fokozatosan erősödik, de még sikerült nyugalmat erőltetnie magára.

Testmozgásként, hogy ne fázzon, ismét megpróbálta felemelni a generátort, de az meg sem mozdult. Viszont a generátor ismét bekapcsolta a vakító fényt és az éles hangot. Lowie igyekezett másra

terelni a figyelmét. Később a hang elnémult, a fényintenzitás pedig a normális szintre csökkent. Ezt azonban a hideg zápor követte. És ez így váltakozott hosszú időn át. Hogy pontosan meddig, azt Lowie nem tudta meghatározni.

Teljesen elvesztette az időérzékét. Úgy érezte, az egész élete a fény, a hang és a hideg zuhanyváltakozásának jegyében telt…

De még mindig féken tudta tartani a haragját. Amikor Tamith Kai újra megszólította, Lowie a generátor tetején ült, és dörzsölve próbálta

helyreállítani a vérkeringést elgémberedett lábaiban. – Most már elég erő halmozódott fel benned ahhoz, hogy véget vess szenvedéseidnek – mondta

vidám hangon az asszony. – A kitartásunknak akkor van értelme, ha valamilyen cél eléréseérdekében tesszük.

Lowie fel sem emelte a fejét. – Ezzel nem segítesz magadon. Sem a barátaidon. Ők már megértették a szavaim értelmét. Lowie az asszonyra pillantott, és kételkedő morgást hallatott.

– Ó, de bizony, ez az igazság. Akarod látni őket?

Mielőtt Lowie helyeslően felmordulhatott volna, két holografikus kép jelent meg előtte. Azegyiken Jacent látta, amint a fiú szemmel látható élvezettel próbálgatta egy fénykard fogását. A

másik képen Jaina nehéz tárgyak emelgetését végezte mentális ereje segítségével. Lowie kinyújtotta kezét a gyerekek felé, de lecsúszott a generátor sima felületéről, és beleesett a

jeges vízbe. Amint morogva talpra állt, a generátor ismét megkezdte kínzó tevékenységét. Lelkében a rémület és a harag küzdött egymással. Úgy érezte, elárulták, és szenvedése

hiábavalónak bizonyult. A haragja egyre jobban felülkerekedett, míg végül félelmetes bömbölés

hagyta el a torkát. Azután már semmiről sem tudott.



Lowie a cellájában ébredt. A szoba meleg volt, ő pedig az ágyán feküdt egy puha takaró alatt. Az izmai sajogtak, de kipihentnek érezte magát. Megérintette a derekát, és észrevette, hogy visszakapta az övét. Tamith Kai hangját közelről hallotta. Lowie-t nem lepte meg, hogy a magas, fekete hajú éjnővér

ott áll mellette. A cella sötét fényében látta, hogy az asszony egy különös alakú fémtárgyat tart akezében. – Remek munka volt, fiatal wookiee – mondta.

Lowie szomorúan morgott, miközben megpróbált visszaemlékezni a történtekre. – A haragod sokkal nagyobb erőt adott neked, mint amire számítottam – folytatta Tamith Kai.

– Jutalmul visszakapod a droidodat.

Lowie furcsán érezte magát. Nem tudta, vajon büszke legyen-e magára, vagy inkábbszégyenkezzen. Elvette a felé nyújtott droidot, majd az övéhez erősítette.

– Remek jedi leszel – biztatta Tamith Kai mosolyogva. – Miután szabadjára engedted a haragod,annyira összetörted a szonikus generátort, hogy meg sem tudtuk javítani.

Az asszony kiment a szobából magára hagyva a wookiee-t a gondolataival.

Lowie egy darabig állt, és morgolódott, mert elgémberedett izmai nem akartak engedelmeskedni.Végül leheveredett az ágyára.

– Ha a véleményemet kérdezed – szólalt meg vékony hangon Em Teedee –, túl sok fájdalmatokoztál magadnak a felesleges ellenszegüléseddel.

– Hogy ki kérdezett engem? – mondta Em Teedee. – Nos, nem is tudom, miért vagy annyirakiborulva. Végül is itt vagy az Árnyakadémián, hogy tanulhass. Igazán szerencsésnek tarthatodmagad, amiért felkeltetted az érdeklődésüket. A birodalmiak rendkívüli megfigyelők, hiszenmeglátták a bennem rejlő képességeket. Nagy megtiszteltetés a számomra.

Lowie gyanakvóan morgott egy kérdést. – Mi bajom lenne? – kérdezte Em Teedee. – Semmi. Éppen ellenkezőleg. Mivel Brakiss és Tamith

Kai teljes bizalmát élveztem, ezért tökéletesítették a programozásomat. Sokkal jobban érzemmagam, mint valaha. Sőt a segítségedre lehetek a kiképzésedben. Majd magad is belátod, hogy aszívük mélyén csak jót akarnak neked. A Birodalom a barátod.

Lowie nagyot sóhajtott, majd az övéhez nyúlt, hogy kikapcsolja a droidot. De Em Teedee szavai szöget ütöttek a fejében. Még nem adta fel a küzdelmet. És ha megtud valamit a barátairól, akkor továbbra sem szabad

feladnia a reményt. Lowbacca meglepetten mordult fel.

Tizenötödik fejezet

Késő délután volt, amikor Tenel Ka visszatért. A lány a rabszolgaszálláson találta Skywalker mestert, akinek Augwynne Djo ajánlotta fel az

üresen álló helyiséget, hogy a megbeszélés ideje alatt távol lehessen a kíváncsi tekintetektől. – Beszéltem a Nővérek Tanácsával – mondta Tenel Ka. A délutáni nap felmelegítette az erőd

falait, és a levegő szinte meg sem mozdult. – Alkonyatkor látogatókat várnak. Akkor majd mindenkérdésünkre választ kapunk.

– Várakozunk – jelentette ki Luke a lány szürke szemébe nézve. – Ez a legnehezebb dolog,

különösen ha ennyire sürget az idő. De ha a várakozás révén tudhatjuk meg, hogy mi történt Jacennel,Jainával és Lowbaccával, akkor nincs más választásunk.

Az idő lassan telt. Végül a nap elérte a horizontot, és alkonyodni kezdett. A felhők alját vörösrefestették a lenyugvó nap utolsó sugarai.



A tájra ereszkedő csendet rovarok cserregése, gyíkok rikoltása törte meg, amelyek a lehűltlevegőtől megélénkültek, és vadászatra indultak.

Tenel Ka és Luke a sziklákon ülve nézte a naplementét. A lány gyíkbőrből készült tunikát viselt,és haját gazdagon díszítette színes tollakkal. A mellette ülő Luke egyszerű földművesnek látszott

barna köpenyében. De Tenel Ka ismerte a mester igazi értékét, és boldog volt, hogy vele lehetett.

Tenel Ka megpillantott egy sötét pontot a síkságon, amely az erődítmény felé közeledett. Izgatottan felugrott, majd összehúzott szemmel figyelte az idegenek közeledtét. Hamarosan látnilehetett, hogy egy hatalmas termetű állat két utast visz a hátán.

Skywalker mester bólintott. – Igen, látom. Egy rancor két utassal. Tenel Ka újra megnézte a jövevényeket, de még mindig nem tudott róluk tisztább képet

kialakítani. Luke tehát valószínűleg mentálisan érzékelte az idegeneket. Az Éneklő Hegy klánjának tagjai a házaik ablakához és a teraszokra sereglettek, majd izgatottan

figyelték a közeledőket. A rancor feltartóztathatatlan erővel lépkedett robusztus hátsó lábain. Mellső lábait nem használta

járásra. Hosszú ujjai erős karmokban végződtek, amelyek nem hagytak kétséget a mellső végtagok

funkcióját illetően. Nyitott szájából félelmetes fogak álltak ki. A hátán egy magas asszony ült,mögötte pedig egy sötét hajú fiatalember. Mindketten ezüstösen csillogó, fekete köpenyt viseltek.

– Ez egy éjnővér – mondta Tenel Ka. – Határozottan érzem. Skywalker mester bólintott.

– Igen, de ez az új generáció jól képzettnek és veszélyesnek tűnik. Itt valami történik. Úgy érzem, jó nyomon járunk.

– De vajon mit keres itt az a férfi? Dathomir egyetlen uralkodója sem kezel egy férfit egyenrangúfélként.

– Talán valóban megváltoztak a dolgok. Az erődítményhez érve az éjnővér megállította a rancort, majd leszállt a hátáról. A férfi szintén

leugrott a nyeregből. Mellettük, a síkság és a hegy találkozásánál emelkedett két oszlopalakú bronzszínű szikla.

– Halljátok szavam, derék emberek – kiáltotta az asszony. Kiáltása visszhangzott a sziklák között,amitől szavai még hangosabbnak és erőteljesebbnek tűntek. Tenel Ka csodálkozott, hogyan képes azasszony ekkora hangerővel beszélni.

– Egy jedi technikát alkalmaz – mondta Luke.

– De úgy látom, felkeltette az érdeklődésed a közlendője. Tenel Ka bólintott. Hűvös esti szellő lebbentette meg dús szőke haját.

– Valamikor régen gonosz éjnővérek uralkodtak a Dathomiron, vasmarokkal és kegyetlenszigorral. Rossz emberek voltak, de ez nem azt jelenti, hogy az egész tudásuk a sötét oldalt szolgálta.Hanem azt, hogy minden, amit az erőről tudtak, azt gyűlölték az emberek.

– Vonnda Ra vagyok, ő pedig a társam, Vilas. Igen, egy férfi. Érzem, hogy meglepődtetek, denincs rá okotok. A szövetségeseinktől megtanultuk, hogy ez a bizonyos "Erő" minden élőlényben benne lakozik, férfiakban és asszonyokban egyaránt. Nemcsak a nővéreknek lehet a birtokában,hanem a fivérek is rendelkezhetnek vele.

A hallgatóság felmorajlott.

– Érzem a kételyeteket – folytatta Vonnda Ra. – De biztosíthatlak benneteket, hogy ez az igazság. Tenel Ka odahajolt mesteréhez:

– Sok különös dolgot láttam az elmúlt évek során – suttogta –, és tudom, hogyan működnek mástársadalmak. De abban biztos vagyok, hogy a Dathomir legkonzervatívabb klánja nem fogjaelfogadni a férfiak egyenlőségét.

Luke komor arccal bólintott.

– A jedi tanítások mindenkit egyenlőnek tekintenek, férfiakat és nőket, vagy más fajhoz tartozóteremtményeket. De a te néped egészen másként vélekedik.



Odalenn, Vonnda Ra a rancor mellett állva folytatta beszédét. – Vilas, a legjobb férfi növendékem, ízelítőt fog adni nektek a tudásából. A sötét hajú Vilas levette a köpenyét, majd a rancor nyergére terítette. Azután a két oszlop alakú

szikla közé lépett, karjait leengedte, kezeit ökölbe szorította, és behunyt szemmel koncentrálnikezdett. Még a magasban lévő Tenel Ka is hallotta a fiatalember mély, torokhangú morgását. Vilas

haja hamarosan megtelt statikus elektromossággal, és minden szála az égre meredt. Az alkonyi égen felhők kezdtek gyülekezni, eleinte csak kisebb fehér gombócok, mint amikor a juhász összetereli a bárányokat. Tenel Ka háta és karja libabőrös lett; a lány érezte a levegő hirtelenlehűlését.

– Mindig keresünk új növendékeket – kiáltotta Vonnda Ra az összesereglett tömegnek. – Ha

bármelyiktek kedvet érez az erő elsajátításához, hogy képes legyen mindarra, amire Vilas és én, az bátran csatlakozhat hozzánk. A településünket a Nagy Kanyon mélyén találjátok, innen háromnapi

járásra. Nem biztos, hogy kiválasztunk benneteket, de mindenképpen próbára tesszük aképességeiteket. És ha valakit tehetségesnek találunk, akkor közénk fogadjuk, és megkezdjük atanítását. Ha csatlakoztok hozzánk, fényes jövő áll előttetek.

Amint Vonnda Ra befejezte, kék villámok cikáztak át az égen, amelyeket iszonyatos

mennydörgés követett. Vilas felmászott az egyik oszlop alakú sziklára, de olyan könnyed mozdulatokkal, mintha kötélen

húzták volna. Azután felegyenesedett a szikla tetején, és széttárt karjait felemelte. A levegő statikuselektromossága növekedni kezdett, a töltéssel rendelkező részecskék örvénylettek, a forgószélfelkorbácsolta a porszemeket.

Az égen sötét fellegek gomolyogtak, egyre több villám és mennydörgés keletkezett. Tenel Kaszeme könnyezett a szélvihar porszemcséitől. Amint lenézett a mélybe, látta, hogy Vonnda Ra isszéttárja karjait, úgy irányítja az elemek harcát: A villámok végigkorbácsolták a síkságot, és a

behemót rancor szinte reszketett a félelemtől. – Gyertek a Nagy Kanyonba! – kiabálta túl Vonnda Ra a tomboló vihar zaját. – Ha ilyen hatalomra

vágytok, gyertek a Nagy Kanyonba! Vilas leugrott az oszlopról, majd Vonnda Rával együtt felmászott a rancor nyergébe. Az asszony megmarkolta a gyeplőt, azután tenyerével rácsapott az állat nyakára. A rancor

nekiiramodott, és hamarosan eltűnt a távolban. A viharfelhők még sokáig ott tornyosultak a sziklák felett.

Tenel Ka a horizontot bámulta, ahol a rancort és utasait elnyelte a sötétség. – Tehát most már tudjuk, mit fogunk tenni…

Luke a lány vállára tette a kezét. – Elmegyünk a Nagy Kanyonba, és jelentkezünk növendéknek. Hiszen új tanulókat keresnek.

Most már biztos vagyok benne, hogy jó nyomon járunk. Talán Jacen, Jaina és Lowbacca is ott lesz. Tenel Ka keserűen az ajkába harapott.

– Talán – válaszolta.

Tizenhatodik fejezet

Jaina nem aktiválta a lézerkardot, hanem Brakiss felé nyújtotta, de a férfi nem vette el tőle. – Nem akarom ezt játszani – jelentette ki a lány. – Az Árnyakadémián nem játszunk – mondta Brakiss. – Viszont gyakorolunk. Egy jedi számára

fontos kiképzést folytatunk. – Harc idétlen holografikus szörnyekkel? Nem akarom ezt tovább csinálni. Nyugodtan hazavihet

minket, mert mi sohasem fogjuk szolgálni az Árnyakadémiát.

Brakiss széttárta a karjait.



– Pedig olyan jól haladtál a fénykard használatával – mondta, mintha egy makacs gyereket akarna

meggyőzni. – Csak még egyszer próbáld meg! Méltó ellenfelet fogok kiállítani veled szemben. Ezlesz az igazi kihívás.

– Miért tenném? – kérdezte Jaina. – Nem tartozom magamnak semmivel. Látni akarom afivéremet és Lowie-t.

– Hamarosan látni fogod őket. – Nem fogok harcolni, amíg meg nem ígéri, hogy láthatom őket. Brakiss felsóhajtott.

– Rendben van. Megígérem, hogy megint találkozhattok az órákon. De csak abban az esetben, hanem csináltok több rendbontást.

Jaina összeszorította az ajkait, nehogy elmosolyodjon. Úgy érezte, ez az, amire várt. – Nem lesz rendbontás. – Felfoghatod úgy is, hogy minél többet tanulsz, annál nagyobb lesz az esélyed, ha egyszer meg

kell küzdened velem. A tréning az egyetlen lehetőségetek a szökésre, nem?

Jaina meglepődött, mennyire könnyedén fogja fel Brakiss ezeket a dolgokat. – A mai edzésen még egy apró változtatást fogunk eszközölni. Harc közben egy holografikus

álöltözetet kell viselned. Nem befolyásolja a mozdulataidat, de kissé zavarónak fogod találni. Megkell tanulnod harcolni ebben a háromdimenziós maszkban. A Birodalom érdekében időnkéntkénytelenek vagyunk álöltözetben bevetni a sötét lovagokat.

Jaina felemelte a fénykardot. – Rendben van. Végigcsinálom ezt az edzést, de azután megengedi, hogy láthassam Jacent és

Lowie-t.

– Ebben egyeztünk meg – bólintott Brakiss. – Most megyek, és intézkedem. Sok szerencsét! Brakiss kilépett a teremből, majd bezárult az ajtó. A sima szürke falak vibrálni kezdtek, és Jaina látta, hogy árnyékok suhannak felé, majd teste köré

fonódnak. Látása kissé tompult, mintha összekarcolt üvegű szemüvegen nézett volna keresztül.Azután rájött, hogy ez bizonyára a holografikus álöltözet.

A terem túloldalán kinyílt egy hatalmas keményfa ajtó. Jainát nem lepte meg a látvány, hiszentudta, hogy mindez csak illúzió. Számára az igazi kihívást az a kérdés jelentette, hogyan működnek ezek a berendezések. Azt tervezte, hogy valami módon megismeri az egész Árnyakadémiaelektronikus rendszerét, és akkor üzemképtelenné teszi az űrbázist. Éppen ezért egyelőre együttkellett működnie Brakiss-szal, hogy elnyerje a bizalmát.

Új ellenfele kilépett a cellából. Magas, erőteljes, talpig feketébe öltözött alak volt. Darth Vader arcát maszk takarta el, amelynek légzőkészülékéből hangos szuszogás hallatszott.

Jaina riadtan aktiválta lézerkardját. Úgy érezte, hogy ez nem volt tisztességes lépés Brakissrészéről. Darth Vadert megölték még az ikrek születése előtt. De Sith Fekete Lovagja a nagyapjuk volt.

Vader fénykardjának energianyalábja vörös fénnyel pulzált. Jaina dühöt és kétségbeesést érzett,amint előrelépett, hogy összecsapjon Vaderrel. Jaina érezte maga körül a holografikus álruhát, devalóban nem zavarta a mozgásban.

Jaina gyűlölte Darth Vader gonosz tetteit, amelyeket akkor követett el, amikor még az uralkodószolgálatában állt. De szeretettel gondolt a nagyapjára, Anakin Skywalkerre, akiből sohasem veszettki a jó. Végül még az uralkodóval is szembe mert szállni, és ezért kellett meghalnia.

Jainát félelem fogta el: hátha ő is arra a sorsra jut, mint a nagyapja, ha átáll a sötét oldalra. Darth Vader kihasználta a lány habozását. A vörösen izzó fénykarddal támadásba lendült. Hangos szuszogása betöltötte az egész helyiséget. Vader kardja lesújtott, de Jaina kivédte az ütést.

A két energianyaláb összeütközésekor szikrák repültek szét. Vader újra meg újra lecsapott. Jaina minden alkalommal hárította az ütéseket, miközben

megpróbálta saját kardjával megsebesíteni ellenfelét. Agyában az a gondolat motoszkált, hogy vajonki irányítja a hologramot. Brakiss vagy Tamith Kai ellen harcol valójában?



A küzdelem egyre hevesebbé, elkeseredettebbé vált. Jaina úgy érezte, hogy Vader erőt nyer a lánynövekvő dühéből. Ennek ellenére látszólag egyenlő feleknek bizonyultak. Jaina már nem tudtakövetni az idő múlását; fogalma sem volt róla, hogy mióta harcolhatnak.

Azután a lány érezte, hogy fáradni kezd. De a harag és a dac erőt adott neki. Tudta, hogy nemadhatja fel, mint ahogy Vader sem:

– Elég! – hallatszott Brakiss hangja.Az edzőterem holografikus szimulációja eltűnt. Jaina szemben állt az igazi ellenfelével, aki már

nem viselt fekete maszkot, sem álruhát: Kardjuk energianyalábja még mindig egymásnak feszült. Jaina akkor láthatta, ki volt valójában az

ellenfele.

Jacen volt.

A vezérlőteremben, Brakiss elégedetten nézte a szimulációs szoba képernyőit. Kimondhatatlanulélvezte a két gyerek egymás elleni küzdelmét.

A Birodalom fekete egyenruháját viselő Qorl mellette állt, és szintén figyelemmel kísérte a párviadalt. A monitorok nem ábrázolták az álruhát, a képernyőkön csupán a gyerekeket lehetett látni,

akik azt sem tudták, ki ellen harcolnak. Qorl egy darabig néma tanúja volt az eseményeknek, de egyre nyugtalanabbá vált.

– Nem veszélyes ez, Brakiss? – kérdezte végül. – Egy apró hiba, és a gyerekek megölhetik egymást. Elveszíti az Árnyakadémia két legjobb növendékét.

– Nem hiszem, hogy elveszítem őket – válaszolta Brakiss. – De ha az egyik megöli a másikat,legalább tudni fogjuk, melyikük a jobb harcos.

Azután pedig rá koncentráljuk a kiképzést. – De az egyik halála is súlyos veszteség lenne. Miért csinálja ezt? Mi a célja vele?

Brakiss a pilóta felé fordult. – Az alapvető célkitűzés, hogy a legerősebb növendékeket képezzük ki a Birodalom számára. A

legtehetségesebb sötét lovagokat. – Nem számít, milyen áron? – kérdezte Qorl. – Nincs jelentősége. Az ikrek csupán egyszerű eszközök… akárcsak maga vagy mi mindnyájan. Qorl rosszallóan nézte a küzdelmet.

– Azt mondja, hogy az ikrek feláldozhatók?

– Csak apró alkatrészei egy gigantikus gépezetnek. Ha nem válnak be, nincs szükségünk rájuk. Brakiss néhány másodpercre a gondolataiba merült, azután mintha meggondolta volna magát.

– Talán igaza van – mondta. – Mindketten remekül harcolnak, és ügyesen bánnak a fénykarddal. – A kommunikátor felé fordult, és véget vetett a párviadalnak. – Elég!

Az álöltözet hologramja eltűnt, és a két gyerek ijedten kiáltott fel, rádöbbenve, hogy egymás ellen

harcoltak. Néhány másodperc múlva Brakiss kikapcsolta az interkomot. Nem akarta tovább hallgatni az

ikrek felháborodott kiabálását. Vállat vont, majd Qorlra mosolygott. – Megígértem a lánynak, hogy hamarosan találkozhat a fivérével. Nem értem, miért borult ki

ennyire, hiszen betartottam a szavam.

Qorl szó nélkül megfordult, és a kijárat felé indult. Brakiss nem láthatta, mennyire megingott a pilóta hite. Nagyon bántotta, amit Brakiss a gyerekekkel tett.

– Szépen alakul a kiképzésük – mondta Brakiss, amikor Qorl az ajtóhoz ért. – Elégedett vagyok afejlődésükkel. Remek sötét lovag válik belőlük…

Qorl nem válaszolt. Egyszerűen kilépett a folyosóra, és az ajtó bezárult mögötte.

Tizenhetedik fejezet



Tenel Ka és Luke egy fiatal rancor hátán utazott. Az állatot még nem bélyegezték meg, így egyik klán jelét sem viselte.

Az éjszaka levegője meleg és páradús volt a vihartól, amelyet Vonnda Ra és tanítványa, Vilashozott létre. A Dathomir két holdja elegendő fényt szolgáltatott ahhoz, hogy éjszaka is követni tudják

az ösvényt. A két fő részére készült hosszúkás nyeregben Tenel Ka ült elöl, így ő irányította a rancort a Nagy

Kanyon felé vezető úton. A lány jó lovas volt, és ezt ő is tudta. Végre alkalma nyílt megmutatnimesterének, hogy szakértő valamiben.

Enyhe szellő mozgatta meg a bokrok leveleit, ezért amikor Luke előrehajolt, hogy súgjon valamita lánynak , Tenel Ka alig hallotta.

– Egyszer megöltem egy rancort – mondta Luke. – Már bánom, nagyszerű teremtmények. – De veszélyesek is – válaszolta Tenel Ka – , ha valakit nem ismernek.

Luke néhány másodpercig a gondolataiba merült. – Sokat harcoltam… – mondta végül. – És bizony néha ölnöm kellett. De az erő megtanította,

hogy erőszak alkalmazása nélkül próbáljam megoldani a dolgokat.

– De az éjnővérek az erő sötét oldalát szolgálják. Ők nem fognak habozni, ha meg kell téged ölni. – Pontosan! – Luke kijelentése meglepte a lányt. – Úgy látom, kezded megérteni. Mindkét oldal

jedi lovagjai alkalmaznak erőszakot és ölnek is. Tehát túl nagy különbség nincs is közöttük. Alényeg, csupán annyi, hogy az igazi jedi sohasem használja támadásra az erőt, csak védekezésre vagy

mások megvédésére. – Szóval nincs nagy különbség – ismételte meg Luke szavait Tenel Ka. – Ezek szerint én is olyan

vagyok, mint a nagyanyám a Hapesen. Mindent megértettem – mosolyodott el a lány.

A sötétség ellenére a rancor robusztus lábai biztos lépésekkel haladtak a kanyonhoz vezetőmeredek ösvényen. A magas, függőleges sziklafalak által határolt sík területen több tucat tábori tűzfénye pislákolt. A látogatók tudták, hogy ott lehet az éjnővérek települése.

Mire elérték a kanyon alját, Luke és Tenel Ka fáradtnak, éhesnek érezte magát. A levegő lehűlt, ésköd ereszkedett a tájra. Örültek, hogy elfogadták a meleg köpenyt, amelyet Augwynne beszélt rájuk közvetlenül az indulás előtt. Az idős asszony egy váltás ruhával is ellátta őket. Sőt egy hihetőtörténetet is kitalált számukra. Végül megölelte Tenel Kát.

– Vigyázz magadra! – mondta. – Az Éneklő Hegy klánja gondolatban veled lesz. Azután az asszony Luke-re pillantott.

– Az erő legyen önökkel! – Augwynne kibontakozott dédunokája karjaiból, de még mindigmaradt mondandója a lány számára.

– Büszke vagyok rád mindazért, amit a barátaidért teszel. Igazi harcos asszonya vagy aklánunknak. Mindig jusson eszedbe a törvények könyvének legszentebb szabálya: "Sohase engedj a

Gonosznak!"Most, amikor a Gonosz közelében jártak, Tenel Ka megborzongott, és köpenyét szorosabbra húztamagán. Arra gondolt, vajon megtalálják -e Jacent, Jainát és Lowbaccát az éjnővérek táborában, vagyez csak egy lépcsőfok a kutatásuk útján? Sikerült-e az éjnővéreknek áttéríteni barátait a sötét oldalra?Tenel Ka behunyta a szemét, hogy az erőre hagyatkozzon: De nem érzékelte barátai közelségét.

Mintha Luke megérezte volna a lány erőfeszítéseit, ismét előrehajolt. – Ha nem találjuk itt őket, az erő elvezet minket hozzájuk. Úgy érzem, hamarosan megtudjuk, hol

vannak.

Huhogó hang szólalt meg felettük. Tenel Ka meglepetten nézett körül. – Egy őr küldött jelzést a tábor lakóinak – mondta a lány bosszankodva, hogy felfedezték őket. – Nem baj – válaszolta Luke. – Legalább tudják, hogy itt vagyunk.



Tenel Ka egy pillanatig mérlegelte, hogy biztonságos-e továbbmenniük, azután mégis úgydöntött, hogy már nem fordulhatnak vissza. Felnézett az égre; már kezdett világosodni. Hirtelen az

jutott az eszébe, hogy mennyi ideje kerültek fogságba a barátai. A következő kanyar után a rancor váratlanul megtorpant. Az ösvényen három kifejlett rancor

várakozott, amelyek elzárták az útjukat. Mindegyik állat hátán egyetlen lovas ült, ugyanolyan

öltözetben, mint amilyet Vonnda Ra és Vilas viselt. Tenel Ka érezte a derekán Luke kezeinek enyhe szorítását, amivel figyelmeztetni akarta. Még asötétség ellenére is látni lehetett, hogy mindhárom lovas birodalmi sugárfegyvert tart a kezében,amelyek csövét rájuk szegezik.

Tenel Ka kiegyenesedett, majd felemelte az egyik kezét. – Nagy Kanyon klánjának nővérei és fivérei! Hallottuk hívó szavatokat egészen a Ködös

Zuhatagok klánjának vidékén, és azért utaztunk ide, hogy csatlakozzunk hozzátok. Már rendelkezünk némi tudással az erő terén, és tanulni szeretnénk tőletek, hogy a teljes erő a birtokunkbakerüljön.

A rancorokat az istállóknál hagyva, Tenel Ka, és Luke követte az őröket a tábor központjába.

A lány meglepődött, amint észrevett két birodalmi felderítő lépegetőt az őrhelyek közelében,amelyek mint óriásira nőtt gázlómadarak ténferegtek a rancorok karámjai mellett.

Útjuk tarka színű sátrak között vezetett, amelyeket vízhatlan gyíkbőrökből készítettek. Tenel Kakörülbelül tíz asszonyt és legalább annyi férfit figyelt meg, akik kora reggeli teendőiket végezték.Valamennyien szótlanul foglalatoskodtak, mintha némák lettek volna. Gyerekeket akik játszottak vagy vidáman szaladgáltak, nem lehetett látni, és csecsemősírás sem hallatszott sehonnan.Gyakorlatilag Tenel Ka igen kevés hozzá hasonló fiatallal találkozott a Nagy Kanyon klánjának falujában.

Végül megérkeztek a falu központjába, ahol egy különös épület állt. Sátor alakú tetejét ésfüggőleges oldalait egymáshoz varrt bőrök alkották, amelyeket három méter magas, derékvastagságúoszlopok tartottak.

Egy éjnővér fellebbentette a sátor oldalát, és intett, hogy menjenek be. Beléptek, de a nővér nemkövette őket. A bőrdarab visszahullt a helyére, kinnrekesztve a ködöt és a felkelő nap sugarait. TenelKa megvárta, míg a szeme hozzászokik a benti sötéthez, miközben mentálisan megpróbáltafelkutatni a társait. Ezúttal sem bukkant a nyomukra, és amikor Skywalker mester gyengédenmegérintette a vállát, tudta, hogy a gyerekek valóban nincsenek a közelben.

A sátor közepén apró villanás látszott, majd tűz fénye ragyogta be a helyiséget. A fény e gy

hegyvidéki gyík koponyájából készült olajmécsesből áradt. A lámpa mellett széles emelvény állt,amelyet bőrökkel fedtek le. Az emelvényen egy gyönyörű asszony ült rancorkoponyából faragottkarosszékében. Az asszony magához intette a látogatókat.

Minden bevezetés vagy üdvözlés nélkül, Vonnda Ra egyenesen nekik szegezte a kérdést:

– Mi járatban vagytok? Tenel Ka azonnal felismerte a fekete hajú asszonyt, udvarias hangon válaszolt. – Azért jöttem, hogy csatlakozzam az éjnővérekhez, és magammal hoztam a rabszolgámat is. – Mit tudsz nyújtani nekünk? – kérdezte Vonnda Ra érdeklődéssel, de úgy tűnt, nem nyűgözte le a

látvány. – Rengetegen jönnek, hogy csatlakozzanak hozzánk, de a legtöbben tehetségtelenek. Azasszonyok többnyire azért keresnek fel minket, mert nincsenek megelégedve a klánbeli helyükkel. Aférfiak pedig azért, mert azt remélik, hogy a technikánk szabaddá teszi őket. Nos, mit tudsz nyújtani?

Vonnda Ra kinyújtotta kezét a gyíkfejből készült olajmécses felé. – Ezt meg tudod csinálni?

A lámpa lassan emelkedni kezdett a sátor teteje felé, egyre nagyobb fénykört világítva be. Azutánleereszkedett az emelvényre, a karosszék mellé.

Tenel Ka bólintott.



– Rendelkezem némi tapasztalattal – bólintott a lány, majd kerülve a színpadias mozdulatokat, behunyta a szemét, és az olajmécsesre koncentrálta mentális erejét. Sohasem kedvelte az efféle bemutatókat, de ez most nagyon fontos volt. Arra gondolt, hogy talán sohasem látja többé Jacent,Jainát és Lowbaccát, ha nem sikerül elkápráztatnia ezt az asszonyt.

Mély lélegzetet vett. A lámpa felemelkedett az emelvényről egészen a fejük fölé. Közben a tűz

intenzitását is növelni kellett, és ez megnehezítette a feladatot. A világosság erősödött, majd a lámpamegindult a sátor széle felé. Miközben Tenel Ka mentális ereje körbevitte a lámpát, a lány figyelmétnem kerülte el Vonnda Ra meglepett kiáltása. Félig nyitott szemével azt is látta, hogy a fekete hajúasszony feláll a karosszékéből, majd felemeli a kezét, mintha kérdezni akarna valamit.

A lámpa újabb köröket írt le a levegőben. A körök sugara egyre rövidült, míg végül leereszkedettVonnda Ra kinyújtott tenyerébe.

Az éjnővér elégedetten mosolygott. – Isten hozott, nővér! – mondta. – Mi a neved?

Tenel Ka szomorúan lehajtotta a fejét. – A nevünk már semmit sem jelent számunkra. Eldobtuk, amikor elhagytuk a klánunkat. – Gyere ide! – parancsolta Vonnda Ra. Amint Tenel Ka engedelmeskedett, az éjnővér

megérintette ujjaival a lány arcát, és mélyen a szemébe nézett. – Igen – bólintott elégedetten. – Nagyon sok harag lakozik benned. Hajlandó vagy elmenni bárhová, hogy tanulj? Egy iskolába acsillagok közé?

Tenel Ka szíve nagyot dobbant. Talán az az a hely, ahová Jacent, Jainát és Lowbaccát vitték. – Oda szeretnék menni, ahol a legjobb mesterektől tanulhatok – válaszolta. – De a rabszolgádat itt kell hagynod. Neki nem sok hasznát vennénk. – Nem!

Vonnda Ra felsóhajtott. – Mit válaszolnál, ha azt mondanám, hogy a férfiak nem rendelkeznek olyan képességgel, mint az

asszonyok. Ez a férfi pedig már elég idős ahhoz, hogy tanulni kezdjen: Csak elvonná a figyelmed atanulástól: Nos?

– Azt válaszolnám… – Tenel Ka szürke szeme rezzenéstelenül nézte az asszonyt – , hogy elment

az eszed.

Vonnda Ra szeme tágra meredt a meglepetéstől, de Tenel Ka folytatta. – Ez az ember régebb idők óta tanulja az erő feletti uralmat, mint ahogy én megszülettem. Nem

sokan élnek, akik nála nagyobb hatalommal rendelkeznének. Vonnda Ra közönyös tekintetét Luke felé fordította.

– Ha fel tudod emelni ezt a lámpát a sátor tetejéig, és olyan fényessé teszed, mint az úrnőd, akkor elkísérheted őt.

Az éjnővér Luke-re nézett, majd a lámpásra. Amikor az nem mozdult, halvány mosolyjelent meg a szája sarkában. Azután egy sötét árnyék

haladt át közöttük. Az olajmécses fénye felerősödött, és egy masszív rancorkoponyából készü ltkarosszék vigyorgott le rájuk. A koponya üres szemgödrei visszaverték a fényt. A koponyamagasabbra emelkedett, majd megindult a sátor pereme felé, ahol kisebb köröket kezdett leírni.

Tenel Ka látta, hogy Skywalker mester karba tett kézzel, mosolyogva néz Vonnda Rára, miközbenmentális erejével körberepíti a hatalmas koponyát a sátor falai mentén.

– Mivel több fényt akartál – mondta Luke –, teljesítem az óhajod. A rancorkoponya hirtelen a magasba emelkedett, és ágyúgolyósebességre gyorsítva átszakította a

sátor tetejét, azután eltűnt. A nyíláson át beáramlottak a kora reggeli napsugarak. Vonnda Ra rendkívül izgatottnak látszott, amint Luke-hoz lépett, és megfogta a férfi állát. Több mint egy percig nézett Luke szemébe.

– Igen – sziszegte végül. – Te aztán ismered a sötét oldalt.

Az asszony hátralépett, majd a mennyezeten keletkezett nyílásra pillantott. Azután ismét Luke-reés Tenel Kára nézett.



– Holnap hajnalban érkezik egy birodalmi űrsikló, amely felszerelést hoz – mondta. – Amikor

elhagyja ezt a bolygót, mindketten a fedélzetén lesztek.

Tizennyolcadik fejezet

Jacen, Jaina és Lowbacca meglepődött, amikor ismét együtt lehettek a következő oktatáson. De Brakiss és Tamith Kai komor arckifejezése hamar elvette a kedvüket. Nyilvánvalónak látszott,

hogy az Árnyakadémia két kiképzőtisztje valamit forgat a fejében. – Mivel előbbre kell lépnetek a kiképzés terén – kezdte Brakiss –, olyan gyakorlatokat terveztünk

számotokra, amelyek nagyobb kihívást jelentenek. Lowie kétségbeesetten morgott.

– A következő feladatot hárman fogjátok végrehajtani. Minden növendéknek meg kell tanulnia,hogyan segítse egymást a közös akcióban. Eljön majd az idő, amikor valamennyien a Második Császárság katonái leszünk.

– Ó, bizonyára a Birodalomra gondol – kotyogott közbe Em Teedee.

Lowie rámordult a droidra, hogy hallgasson. – Nem kéne ilyen hangon beszélned velem! Én csupán tisztáztam a kifejezéseket, hogy

megérthesd – mondta felháborodottan az átprogramozott Em Teedee. A három gyereket ezúttal egy új szobába vezették, amely jóval kisebb volt az előzőnél. A falakon

számtalan fedett nyílást láttak: Tamith Kai az irányítópulthoz lépett, és lenyomott néhány billentyűt hosszú ujjaival. Négy

fedőlap félresiklott, és a nyílásokból gömbök úsztak elő. A fémgömböket parányi lézerfegyverekkel szerelték fel. A játékszerek a műholdakra

emlékeztették Jacent, amelyek a búvárállomást védték. – Ezek a távirányítású fegyverek lesznek a védelmezőitek – mondta Tamith Kai. – Feltéve ha a

wookiee megfelelően irányítja őket. Lowie kérdést morgott.

– Légy türelmes, Lowbacca! – szólt rá Em Teedee. – Biztos vagyok benne, hogy a hölgy mindent pontosan el fog magyarázni. Rendkívül jól ért a készülék használatához.

Brakiss a lezárt nyílásokra mutatott. – Ezek időnként kinyílnak – mondta. – És belőlük nagy sebességgel felétek röppen valamilyen

tárgy. Brakiss benyúlt a köpenyébe, és előhúzott két darab karhosszúságú botot, amelyeket átnyújtott az

ikreknek.

– Ez lesz az egyetlen fegyveretek. Valamint az erő. Ha az erő veletek van, komoly fegyverrelrendelkeztek.

– Az erő a mi oldalunkon áll – jelentette ki dacosan Jaina. – Nagyszerű – mosolyodott el Brakiss. – Akkor bizonyára nem lesz kifogásotok ellene, ha kicsitmegnehezítjük a feladatot. – A köpenye alól előhúzott két hosszú sálat. – Bekötjük a szemeteket.Csak mentális erővel érzékelhetitek a felétek repülő tárgyakat.

Jacen kissé elkomorodott. – Amikor a tárgyak felétek repülnek – folytatta Brakiss –, elhajolhattok előlük, vagy félreüthetitek

őket a bottal. Elég egyszerű feladat. Tamith Kai még hozzáfűzött némi magyarázatot.

– A wookiee egy megfigyelőhelyiségben fog tartózkodni, és ezeket a gömböket irányítja. A parányi lézerágyúk képesek elpusztítani a repülő tárgyakat. Persze, ha a wookiee nem jól kezeli atávirányítót, és a lézerágyúk titeket találnak el, komoly sérülést okozhatnak.



– Nos – mondta Brakiss, összedörzsölve a tenyereit. – Megkaptátok a fegyvereket, és a wookieehamarosan elfoglalja a helyét a távirányítónál. Ha mindhárman elég ügyesek vagytok, komolyesélyetek van arra, hogy életben maradjatok.

Jacen idegesen nyelt egyet.

– Ne felejtsétek el – figyelmeztette őket Tamith Kai – , hogy ezek nem hologramok. Ha valamelyik

tárgy eltalál benneteket, valódi fájdalmat fog okozni. – Mégis miféle tárgyakra számítsunk? – kérdezte Jacen. – A teszt három szintből áll – felelte Brakiss.

– Az első menetben kemény golyókkal fogunk bombázni benneteket. A találatuk fájdalmat okoz,komoly sérüléstől azonban nem kell tartanotok. A második fordulóban kisebb sziklákra számítsatok,amelyek már csontot törnek, és fájdalmas zúzódásokat okoznak.

Tamith Kai sötét ajkai elégedett mosolyra húzódtak. – A harmadik szakaszban kések repülnek felétek. Jaina nagyot sóhajtott.

– Rendkívül csalódott leszek, ha mindketten meghaltok – jegyezte meg Brakiss.

– Akárcsak mi – mondta Jacen.

A fiú a másik lábára helyezte a testsúlyát, és akkor megérezte a talpa alá csúszott coruscakövet,amelyet még mindig a csizmájában rejtegetett. Nem tudta, mit kezdjen vele, de most azt kívántalegkevésbé, hogy a teszt során nyomja a talpát, és elvonja a figyelmét. Sarkát a földhöz ütögette, mígvégül a corusca drágakő oldalra csúszott, ahol már nem okozott kellemetlenséget.

Brakiss bekötötte Jaina szemét a sállal, azután Jacen következett. – A wookiee mindent el fog követni, hogy megvédjen benneteket. Jacen megfogta a bot végét, és arra gondolt, hogy megüti vele a sötét lovagot, azután pedig azt

mondja, hogy véletlen volt, hiszen nem láthatta bekötött szemmel. De azután belátta, hogy ez csak újabb bajokhoz vezetne, és nekik erőt kell gyűjteniük a szökéshez.

– Sok szerencsét! – mondta Brakiss.

Jacen nem válaszolt, de hallotta Tamith Kai nevetését, amint Lowbaccát a megfigyelőhelyiségbevezették. A wookiee panaszosan morgott, de Em Teedee lehurrogta.

– A panaszkodás nem használ, Lowbacca. Bátornak kell lenned, amilyen én vagyok! Jacen bekötött szemmel állt, kezében tartva a botot. Az ajtó bezárult, és Jainával maradtak a

helyiségben. – Felkészültél, Jaina? – kérdezte. – Micsoda kérdés ez?

A szoba elcsendesedett, még a lélegzetüket is hallották. Jacen érezte a lány közelségét, hallottaruhájának suhogását, amint megmozdult.

– Az lesz a legjobb, ha egymásnak vetjük a hátunkat – javasolta Jaina.

Jacen igazat adott neki, így háttal fordultak egymásnak, majd csendesen figyeltek, és várták a

támadást. Hamarosan az egyik ajtó kinyílt. Jacen a jediérzékelésre hagyatkozva óvatosan bemérte a nyílás helyét, ahonnan a golyót várnilehetett.

Azután a kemény golyó süvítve szelte át a levegőt. Jacen megpróbálta félreütni, de nem találta el,és a golyó nagy erővel a vállának csapódott.

Jacen fájdalmas kiáltást hallatott. Kirepült a következő golyó. Jacen hallotta, hogy a védőgömb rálő, de úgy látszik, Lowie elvétette

a célzást, mert Jaina is feljajdult. Jacen megpróbálta kitalálni, honnan várható a következő golyó. A neszek már sokkal gyorsabban

követték egymást. Újabb ajtó nyitódását hallotta, amit a felé repülő golyó süvöltése követett.Lecsapott a bottal, és sikerült félreütnie a golyót. Diadalt érzett, de azonnal belátta, hogy csak

szerencséje volt, nem érzékelte a felé repülő tárgyat.



Újabb nyitódás, újabb golyó, majd megint egy, különböző irányból. Lowie kezdett belejönni atávirányító kezelésébe, mert sikerült lelőnie az egyik célpontot. Lowie ügyesen kezelte akompjútereket, ezért számíthattak a segítségére.

Brakiss azt tanácsolta nekik, hogy engedjenek szabad utat a haragjuknak, akkor jobb eredménnyeltudják kontrollálni az erőt. Amikor a következő golyó eltalálta Jacen bordáit, olyan fájdalmat érzett,

hogy szinte ölni tudott volna tehetetlen dühében. De Jacen emlékezett Luke tanítására: a jedi akkor érzi leginkább az erőt, ha csendes és nyugodt, amikor hagyja, hogy keresztüláramoljon rajta, ahelyetthogy megpróbálja a saját céljai szerint formálni.

Jacen hangos koppanást hallott, amint húga eltalált egy golyót. A fiú nyugalmat erőltetett magára, és hagyta, hogy az erő irányítsa. Néhány másodperc múlva

érzékelt egy fényes pontot, amely felé száguldott a sötétben. Amint a botjával félreütötte, újabbfénypont közeledett, majd a golyók egyre gyorsabban követték egymást.

Az erő szétáramlott a testében, és már biztosan érezte a pontok irányát, helyét, sebességét. Azt is észrevette, hogy a pontok némelyike eltűnt, mielőtt félreüthette volna. Ezeket Lowie

távirányítós játékszerei semmisítették meg. Ekkor Jacen könyökét egy kemény, éles tárgy találta el.Égető fájdalom hasított a karjába, amely szinte teljesen megbénult az ütéstől. Arra következtetett,

hogy a teszt a második szakaszba lépett. Ezután éles kövek fogják bombázni őket.

A megfigyelőhelyiségben Lowbacca eszeveszett tempóban nyomkodta a kompjúter billentyűit.Már rengeteg célpontot megsemmisített, amikor a tárgyak egyre gyorsabban kezdtek záporozni a

barátaira. Lowie tudta, hogy nem hibázhatja el a lövést, mert akkor Jacent vagy Jainát találja el, és alézer súlyosabb sérülést okozna, mint egy repülő kődarab.

Ismét elvétett egy célt, és a kődarab Jaina csípőjét találta el. Látta, hogy a lány arca eltorzul afájdalomtól. Jaina térdei megroggyantak és a lány majdnem összeesett. De végül sikerült talponmaradnia, és a következő pillanatban már félreütött egy követ, amely éppen a fejét találta volna el.

Egyre több éles kődarab száguldott halálos sebességgel az ikrek felé. Lowie minden idegszálával próbált segíteni a gyerekeknek. Sikerült szétroncsolnia az egyik nyílás fedelét, így onnan már nemindulhattak újabb szikladarabok. De ismét kihagyott egy célt, és a kő Jacen oldalát találta el.

Az ikrek már tele voltak kisebb-nagyobb zúzódásokkal, de fáradhatatlanul küzdöttek. Lowie panaszosan felmordult, miközben tovább nyomogatta a kompjúter billentyűit.

Em Teedee vékony hangját és ostoba fecsegését rendkívül idegesítőnek találta. – Gondolom, mondanom sem kell, Lowbacca, hogy a Birodalom csalódott lesz, ha nem sikerül

megfelelően végrehajtanod a tesztet. Bokros teendői közepette Lowie-nak sajnos nem volt lehetősége felszólítani a tolmácsdroidot,

hogy fogja be a pofáját. A szerencsétlen wookiee-nak minden tudását latba kellett vetnie, amit akompjúterek kezelése terén megszerzett.

Lowie fejében kezdett körvonalazódni egy elkeseredett terv. De ennek végrehajtásához el kellett

vonnia figyelmének egy részét. Az ikrekre szinte záporoztak a kődarabok. De Lowie úgy érezte,nincs más választása, ha tervét meg akarja valósítani. Azt gondolta, hogy hatalmuk bizonyítása érdekében, az Árnyakadémia tanárai hajlandók

kockáztatni a növendékek testi épségét. Sőt azt sem bánták, ha a gyakorlatok során valamelyik növendék meghal.

Jacen fél térdre ereszkedett, egyik kezében tartva a botot, hárította a feléjük száguldó köveket, amásik kezét sebesült oldalához szorította.

Lowie látta, hogy mindkét barátja kimerült, és testüket zúzódások borítják. A kövek pedigkönyörtelenül záporoztak.

Egy pillanattal később a köveket kések váltották fel. Lowie nagyon megijedt, de erősen koncentrált a kompjúter kezelésére. Csupán ez volt a két

gyerek életben maradásának lehetősége.



Eszeveszetten nyomkodva a kompjúter billentyűit, Lowbacca belátta, hogy csak egyet tehet: havégrehajtja kockázatos tervét.

– Mire gondolsz, Lowbacca…? – kérdezte Em Teedee. Az edzőterem fényei hirtelen kialudtak, a nyílások fedőlapjai pedig zárva maradtak. Lowie megkönnyebbülten felmordult, majd hátradőlt a székén, és félresimította a szemébe lógó

fekete szőrtincseket: Sikerült véget vetnie az életveszélyes tesztnek. – Ó, Lowbacca! – nyafogott Em Teede. – Jóságos tervezőm! Mit tettél?! Van fogalmad arról,mennyi gondot okoz ennek a megjavítása?

Kivillantva félelmetes agyarait, Lowie elmosolyodott. Brakiss és Tamith Kai berontott a megfigyelőhelyiségbe. Az éjnővér mögött úgy lebegett fekete

köpenye, mint egy viharfelhő. Ibolyaszínű szeme szinte villámokat szórt. – Mit tettél? – förmedt rá Tamith Kai Lowbaccára. Brakiss viszont elismeréssel nézett a szőrmók növendékre.

– A wookiee pontosan azt tette, amit mondtam neki. Megvédte a barátait. Arról nem volt szó, hogykövesse a szabályokat. Rendkívül leleményesen oldotta meg a feladatát.

Tamith Kai elhúzta sötét ajkát.

– Te megbocsátod ezt neki, Brakiss? – kérdezte felháborodottan. – Kezdeményezőképességre utal – felelte Brakiss. – A helyzetfelismerés és a leleményesség

fontos tulajdonságok. Lowbacca nagyszerű védelmezője lesz a Birodalomnak. – Ó, Lowbacca! Olyan büszke vagyok rád! – mondta lelkesen Em Teedee.

Lowie azonban csak morgott egyet, mintha megsértették volna. Jacent és Jainát rohamosztagosok vezették ki a szobából. Mindketten támolyogtak a sérülésektől.

Ruhájuk számtalan helyen elszakadt. Arcukat és testük látható felületeit zúzódások, karcolások,alvadt vércsíkok borították. Szemük hunyorgott az erős fénytől.

– Nagyon jól sikerült a teszt – értékelte Brakiss az ikrek teljesítményét. – Valósággallenyűgöztetek. Skywalker mester bizonyára nagy gondossággal válogatja ki a növendékeit.

– Sokkal jobb növendékekkel rendelkezik, mint amilyeneket te valaha megszerezhetsz – mondta

dacosan Jaina.

– Valóban – bólintott Brakiss. – Éppen ezért határoztuk el, hogy az ő növendékei közülválogatunk. Ti vagytok az első három, akik a jediakadémiáról kerültek ide. Nagyszerű képességeketmutattatok. Hamarosan újabb csoportot rabolunk el a Yavin 4-ről.

Lowie felmordult, Jacen és Jaina pedig rémülten nézett egymásra. Mindhárman ugyanarragondoltak.

Valamit tenniük kell. Mégpedig minél előbb.

Tizenkilencedik fejezet

Tenel Ka a jedi nyugalmi technikát alkalmazta, remélve, hogy Vonnda Ra nem veszi é szre

idegességét. A tábor melletti homokos területen álltak, amelyet az éjnővérek leszállópályakénthasználtak. Luke közönyösnek látszott, de Tenel Ka érezte a férfi nyugtalanságát.

– Ott van! – mutatott Vonnda Ra a horizontra, ahol megjelent egy ezüstösen csillogó pont. Az űrhajó gyorsan közeledett, a pont egyre nagyobb lett.

– Szerencsétek van – mondta Vilas. Vonnda Ra kérdően nézett a fiatalemberre, aki vállat vont. – Üdvözöltem a közeledőt. Az egyik legügyesebb fiatal nővér, Garowyn, fog elvinni benneteket a

kiképzőhelyre. Tenel Ka úgy vélte, hogy Garowyn szintén éjnővér, mivel a neve határozottan dathomiri

származásra utalt. Vajon honnan került elő ennyi éjnővér ilyen rövid idő alatt? – tűnődött a lány.



Mindössze húsz év telt el azóta, hogy a szülei és Luke Skywalker eltörölték a föld színéről azéjnővéreket. Most pedig megjelent az éjnővérek újabb generációja, felnőtt férfiak és asszonyok, akik az erő sötét oldalához tartoznak. És megjelent a Dathomiron a Birodalom, szövetségeseket keresve.

Tenel Ka összeszorította a fogait: Ennyire gyengék lennének az itteni emberek, hogy nem tudtak ellenállni a sötét erőknek? Elhatározta, hogy nem fogja használni az erőt, hacsak fizikai ereje és

ügyessége révén nem sikerül megoldania egy feladatot. Az űrhajó lágyan leereszkedett a közelükben. Bár Tenel Ka tudta, hogy a hajó az éjnővéreké vagy azoké, akik elrabolták Jacent, Jainát és

Lowbaccát, mégis el kellett ismernie, hogy csodálatos alkotás. Az űrhajó nem volt túl nagy, legfeljebb húsz ember szállítására tervezték, de a vonalvezetését

olyan gyönyörűnek találta, hogy legszívesebben végigsimította volna az ujjaival. Az egész hajónlátszott, hogy birodalmi tervezés, de a lány nem tudta azonosítani, mivel még sohasem látta ezt atípust.

Luke elismerően füttyentett, majd félhangosan megjegyezte: – Kvantum védőpajzs?

– Pontosan – mondta elégedetten Vilas.

Amint az űrsikló rámpája kinyílt, Vonnda Ra előrelépett, hogy köszöntse a gépből kilépőasszonyt. Tenel Ka meglepődött, amint meglátta a Vonnda Ránál csaknem fél méterrel alacsonyabb

teremtést. Erőteljes felépítése azt a benyomást keltette, hogy könnyebb lenne átugrani, mintmegkerülni. A látogató bronzvörös haja a derekáig ért, és hajfonatait gazdagon díszítette tollakkal,mint általában a dathomiri harcos asszonyok.

A formális köszöntések után a pilótaasszony megállt Luke és Tenel Ka előtt. Nagynyusziszemével végigmérte őket.

– Ti vagytok az újoncok?

Mielőtt Tenel Ka válaszolhatott volna, Vilas közbeszólt, mint aki mindenáron beszélni akar a pilótával.

– Rendkívüli képességekkel rendelkeznek, Garowyn kapitány. Tenel Ka feszültséget, reményt és vágyakozást érzett a férfi hangjában. Úgy tűnt, Vilas titkon

szerelmes Garowynbe. Az asszony csillogó barna bőre nagyszerűen illett szűkre szabott, vöröstunikájához. Kihívó külleme ellenére Tenel Ka mégis félénknek találta az asszonyt.

– Inkább a felszerelés kirakodásánál tedd magad hasznossá, Vilas – rázta le magáról a fiatal ember közeledését Garowyn. – Ezt a két újoncot majd én rendezem.

Vilas kedvetlenül fogott hozzá a szállítmány kirakodásához. Az asszony viszont határozottanélvezve szerepkörét, kihívóan végigmérte a regrutákat. Azután nyájas mosoly terült szét az arcán.

– Mit szólsz a hajómhoz, az Árnyűzőhöz? – kérdezte Tenel Kát. – Csodálatos – válaszolta őszintén a lány. – Még sohasem láttam hozzá hasonlót. – Meghiszem azt! – lelkesedett Garowyn. – Valóságos remekmű – mondta, majd észrevette, hogy

kissé udvariatlanul viselkedett Vonnda Rával és Vilasszal. – Nem akarok túl sok időt vesztegetni.Gyertek a fedélzetre! Amint befejeztük a rakodást, azonnal indulunk. Azzal megfordult, és visszament a fedélzetre. Luke és Tenel Ka pedig követte.

Amint az Árnyűző fénysebességre gyorsult, és eltűnt a hipertérben, Garowyn automata irányításrakapcsolt.

– Az utazás két napig fog tartani – mondta Garowyn, kilépve a pilótafülkéből. – Remélem, jólfogjátok érezni magatokat!

Azután az asszony megmutatta nekik a szállásukat, a parányi étkezőfülkét, és nagyjából mindent.Szemmel láthatóan nagyon büszke volt a hajójára.

– Ezek pedig a mentőkabinok – mutatott körbe. – Minden lakófülkéhez tartozik egy, ésvészhelyzetben ezekkel lehet elmenekülni a megsérült űrhajóról. A kabinokat teljes túlélési



felszereléssel látták el. Folyamatos rádiójeleket sugároznak ki, amelyeket fognak azÁrnyakadémián… Egyébként ez az úticélunk. Ott fogjátok tökéletesen kifejleszteni aképességeiteket.

Luke és Tenel Ka egymásra pillantott. Tehát létezik egy másik akadémia; ahol a sötét lovagokatképezik: az Árnyakadémia.

Garowyn a fejébe vette, hogy próbára teszi az Árnyakadémia leendő hallgatóit. Mivel aDathomirról származott, ahol a férfiakat másodrendű lénynek tekintették, ezért kérdéseit kifejezettenTenel Kának tette fel.

Amikor Garowyn megkérdezte, mekkora gyakorlattal rendelkezik, Tenel Ka igyekezett őszinteválaszt adni.

– Már régóta próbálkozom az erő használatával, és úgy érzem, hogy elég erős vagyok. De mégisinkább szeretnék mindent elérni a fizikai képességeim révén.

Garowyn ezen jót nevetett. – Majd megváltozik a véleményed. De miért akarsz többet tanulni?

Tenel Ka egy pillanatig habozott a válasszal.

– Talán éppen azért, mert nem bízom eléggé a tudásomban. Szeretnék az erő igazi urává válni. Garowyn bólintott, majd Luke felé fordult.

– Nem tartok fénykardot az Árnyűző fedélzetén, de hamarosan meggyőződünk a képességeidről. Ezután Garowyn úgy tett, mintha napi teendőit végezné, de közben mindig beiktatott egy-egy apró

próbatételt, mintha az csak véletlen lenne. Luke ügyesen reagált a tesztekre, nem zökkentve ki Garowynt a játékból. Tenel Ka viszont egyre idegesebb lett az apró elejtett tárgyaktól, amelyeket meg kellett állítaniuk,

mielőtt földet értek volna. Tenel Ka már kezdett belefáradni Garowyn gyerekes játékaiba, amikor egy titánötvözetből

készült tárggyal kellett megbirkóznia. Egyszerűen hagyta, hogy a tárgy leessen a földre. – A büszkeséged a gyengeséged jele – mondta önelégülten az asszony. Azután behunyta a szemét,

és kinyújtott kezével Tenel Ka felé tartotta. A lány érezte, hogy a hátán végigfut a hideg, a gyomra összeszorult. Le akart ülni, de nem volt

hová. Tudatában megállíthatatlanul nőtt a harag, és mindenáron szabadulni akart a ránehezedő sötéterő szorításából.

Garowyn krémbarna arca kegyetlen kifejezést öltött. – Igen… – mondta diadalmasan. – Próbálj ellenállni! Használd a haragod! Ráeszmélve, hogy Garowyn mit akar, Tenel Ka teste elernyedt. Abban a pillanatban Garowyn

szorítása megszűnt, és Tenel Ka megértette, hogy az éjnővér nem is olyan erős, mint ahogy őgondolta.

Bizonyára Garowyn is érezte, hogy Tenel Ka már komoly tapasztalatokkal rendelkezik, ezért nem

piszkálta tovább. – A büszkeséged ezúttal a hasznodra vált – mondta. – De máskor talán a bukásod okozza. – A bukás már csak ilyen – jegyezte meg csendesen Luke. – Azt hiszem, én meg tudom csinálni…

Garowyn ajkai gúnyos mosolyra húzódtak. – Mit? A bukását tudod okozni valakinek?

– Ugyan, dehogy – felelte alázatos képpel Luke. – Fel tudok emelni bármit… Sőt, akár egy embertis.

– Igen? – nézett az asszony kihívóan Luke-re. – Hát, lássuk, mit tudsz! Karba tette a kezét, és hatalmas nyusziszemével Luke-ot bámulta. Azután a szeme kocsikerék

nagyságúra guvadt, amikor a lábai elszakadtak a földtől, és egy méter magasra emelkedtek. – Azt hiszem, legfőbb ideje, hogy megismertesselek benneteket a sötét oldal erejével – mondta

dölyfösen.



Luke egy kicsit lejjebb eresztette Garowynt, majd körbevitte a szobában. Tenel Ka csodálkozvafigyelte, hogy kinyílik az egyik mentőkabin ajtaja, majd az éjnővér besiklik a szűk nyíláson.

Az ajtó bezárult, és a mentőkabin kirepült a világűrbe. – Skywalker mester! – kiáltotta meglepetten Tenel Ka. – Most értettem meg igazán, mit jelent az,

hogy megoldani egy helyzetet.

Luke a lányra pillantott, azután nevetni kezdett. – Tenel Ka! Kitaláltál egy viccet. Jacen büszke lenne rád. Néhány órával később, miután kiléptek a hipertérből, a robotpilóta figyelmeztette őket, hogy az

úticéljuk közelébe értek. Luke és Tenel Ka a pilótafülkében ültek és várták, hogy feltűnjön előttük egy bolygó, egy hold vagy egy űrállomás.

De nem láttak semmit. – Gondolod, hogy elromlott a robotpilóta? – kérdezte Tenel Ka. – Vagy rossz koordináták lettek

beprogramozva?

– Nem hiszem – mondta Luke. – Várjunk még…

Azután, mintha függönyt húztak volna el, megjelent egy űrállomás. – Az Árnyakadémia – suttogta Tenel Ka.

– Ügyesen elrejtették – jegyezte meg Luke.Amint az Árnyakadémia felé közeledtek, az űrállomás egyik dokkja kinyílt. Luke megérintette

Tenel Ka vállát. – A sötét oldal nem erősebb! – mondta.

Tenel Ka nagyot sóhajtott. – Ez tény – bólintott, kedvenc kifejezését használva.

Huszadik fejezet

Az Árnyakadémia alvási periódusában minden növendék a szobájában tartózkodott, aholmeditációs gyakorlatait végezte, vagy a pihenését töltötte.

Jacen is magányosan ült az ágyán, és a sérüléseit vizsgálta. Megnedvesítette az egyik zokniját,majd letörölte vele a számtalan horzsolást, amelyeket az éles kövek és tőrök okoztak.

Az ikreknek rengeteg fájdalmat okozott az utolsó kiképzés, de Tamith Kai azt mondta, hogy afájdalom erősíti a lelket. Minden apró fájdalom azonban nem az erő iránti fogékonyságukat növelte, hanem a gyűlöletüket.

Az ágyán ülve Jacen kétségbeesetten próbált szökési terveket kieszelni, mielőtt Brakiss ismétrátörne a Yavin 4-en működő jediakadémiára, hogy újabb növendékeket raboljon gonosz céljaiszámára.

A húga, Jaina bonyolult tervek kidolgozásáról volt híres. A lány tudta, hogyan működnek a

dolgok, és hogyan állnak össze a részletek. Jacen viszont, aki szeretett a pillanatnak élni, elfogadnimindazt, amit a természet szépsége nyújt, irtózott a problémáktól, a komplikált helyzetektől. A legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy Jaina és Lowie kiszabaduljon. Azután lehet gondolkodni a

következő lépésen. Jacen tehát azon töprengett, hogyan tudná Jainát és Lowie-t kijuttatni a

cellájukból, és akkor eszébe jutott a coruscakő. Jacen majdnem felnevetett. Miért nem gondolt erre hamarabb? Lehúzta a csizmáját, és a kezébe

vette a drágakövet: A coruscakő sima felülete kellemes tapintást adott. A csillogása pedig olyanérdekesnek tűnt, mintha a fény cirkulálna benne, amely nem tud kitörni a börtönéből.

Lando Calrissian szerint a coruscakőnél keményebb anyag nem létezik. A legkeményebb acélt isúgy vágja el, mint kés a vajat.

Jacen az ujjai közé fogta a drágakövet, és odament az ajtóhoz.



Amikor Tamith Kai és a birodalmi őrök elfoglalták a búvárállomást, egy egész hajórakományravaló ipari minőségű corusca drágakővel rendelkeztek. De talán Jacen egyetlen köve is képes leszátvágni egy vékony fémlemezt…

Ujjai végigfutottak az ajtón, és kitapogatták a zárszerkezetet. A fiú arra gondolt, bárcsak ő isrendelkezne, olyan műszaki ismeretekkel, mint a húga.

Abban biztos volt, hogy az ajtó lemezét nem tudja átvágni, ezért a kontrollpanellel próbálkozott.Ha sikerül eltávolítania a burkolatot, akkor hozzáfér az elektromos vezetékekhez, és kis szerencsévelkinyithatja az ajtót. Persze fogalma sem volt a szerkezet működési elvéről, ezért az erőrehagyatkozva igyekezett letapogatni a részleteket.

Jacen meglepődve tapasztalta, hogy a coruscakő valóban annyira kemény, mint remélte. Néhány perc alatt mély barázdát vájt a lemezbe. Azután már erősebb mozdulatokkal kezdett dolgozni. A kezét több helyen felsértette, de

fáradozása eredményét kielégítőnek találta. Az egyik részen már teljesen átvágta a lemezt. Izgalmafokozódott; nem törődött a fáradtsággal és a fájdalommal.

Végül az egyik oldalt végighasította, és a lemezt behajlította. A másik két oldallal már könnyebben boldogult, mert a hajlítgatásak következtében a lemez engedett.

Az utolsó hajlításkor a lemez eltört, és nagy koppanással a földre esett. – A fene vigye el! – mondta Jacen. Szinte maga előtt látta, hogy a közeli hálófülkékben pihenő

növendékek felébrednek, és rohamosztagosok rontanak a szobájába. De odakintről nem hallatszott zaj. A növendékek békésen szenderegtek, és a folyosókon sem

tartózkodhatott túl sok őr az éjszakai órákban. Jacen tehát továbbra is biztonságban érezhette magát. Benézett a fal mélyedésébe, és

kétségbeesetten látta a vezetékek és parányi alkatrészek bonyolult halmazát. Azon tűnődött, vajonmit tenne Jaina. De ezzel a szerkezettel neki kellett megbirkóznia. Módszeresen végignézte azalkatrészeket. A legtöbbjük egymással állt kapcsolatban, de akadtak olyanok is, amelyek kivezettek afalból.

Ezek feltehetően kompjúterterminálok vagy más kommunikációs központok felé futottak. Ezek között kellett lennie azoknak, amelyek az ajtó mechanikus szerkezetét vezérelték.

De mégis melyiket kell rövidre zárnia? Nem tehetett mást, sorra ki kellett próbálnia valamennyit. Felsértett ujjaival Jacen megszakította az egyik áramkört, majd a felszabadult vezetéket egy

másikhoz csatlakoztatta. Ügyelt arra, hogy mindig csak szigetelt vezetéket érintsen. Néhány szikracsapott ki, majd a szoba világítása pislákolni kezdett, de más nem történt. Akkor újabb vezetékkel

próbálkozott, de nem változott semmi. Jacen abban reménykedett, hogy valamelyik vezeték elvágásával nem indít be egy

riasztórendszert. Nagyot sóhajtott. Reszkető kézzel tovább dolgozott. Körülbelül a negyedik próbálkozásra az ajtó nesztelenül félresiklott.

Jacen majdnem felnevetett örömében, azután kidugta a fejét, és végignézett az üres folyosón.

A tompa fényben mindenütt zárt ajtókat látott. Az ajtó kontrollpanelje kívülről viszonylag egyszerűnek tűnt. Jacen úgy vélte, hogy nem foggondot okozni Jaina és Lowie ajtajának kinyitása, ha már megtalálta a szobájukat.

De ez még könnyebbnek bizonyult, mint gondolta. Azt tudta, milyen irányban vitték Jacent ésLowie-t az őrök. Tehát elindult a folyosón, miközben nyitva hagyta az elméjét. A koncentrálásrólelvonta a figyelmét, hogy folyton attól rettegett, mikor találja szemben magát egy rohamosztagossal.

De az Árnyakadémia lakói csendesen pihentek. "Jaina! Jaina!" – próbálta gondolatban hívni a lányt. Jacen lassan ment a folyosón, és minden ajtó előtt megállt hallgatózni. A keresés nem volt teljesen

veszélytelen, hiszen a sötét növendékek is megérezhették hívó gondolatait, és akkor fellármázták volna az egész akadémiát.

A hetedik ajtónál megtalálta a lányt. Jaina felébredt álmából, és rendkívül izgatottan figyelt.



Tudta, hogy Jacen áll a folyosón. A fiú néhány másodpercig próbálkozott a kontrollpanel

gombjaival, majd az ajtó kinyílt. Jaina a fivére nyakába ugrott. – Éreztem, hogy eljössz! – A corusca drágakő segítségével kivágtam a kontrollpanelt – magyarázta Jacen. – Emlékszel,

amit a Yavinon halásztam ki, és a csizmámba tettem.

Jaina bólintott, mint aki pontosan tudta, mit csinált a fivére. – Meg kell keresnünk és ki kell szabadítanunk Lowie-t is – mondta Jacen.

– Igen – helyeselt Jaina. – Azután megszökünk, és értesítjük Luke bácsit, mielőtt Brakiss újabbnövendékeket rabol az akadémiáról.

Jacen aggodalmas pillantást vetett a húgára. – Én kitaláltam, hogyan jussunk ki a szobáinkból, de abban bíztam, hogy a szökési terv többi

részét te fogod megoldani. Jaina úgy nézett a fivérére, mint aki megoldja valakinek a legsúlyosabb problémáját.

– Már mindent kiterveltem – mondta mosolyogva. – Indulhatunk!

Hamarosan megtalálták Lowie-t, aki kimondhatatlanul örült nekik, és Em Teedee-t, aki egy

cseppet sem.

– Figyelmeztetnem kell benneteket, hogy riasztójelzést fogok leadni – tájékoztatta őket a droid. – Felelősséggel tartozom a Birodalomnak…

Jaina a droid fotoszenzora elé tartotta kinyújtott mutatóujját. – Ha meg mersz nyikkanni, kiszereljük a hangképző áramköreidet, és beledobunk az első

szemétgyűjtőbe! – Azt nem tehetitek! – nyögte panaszosan Em Teedee.

– Fogadunk? – kérdezte fenyegető hangon Jaina. Lowbacca morgása megerősítette a droid gyanúját, hogy a fiatal jedi lovagok komolyan

beszélnek. – Jól van, jól van – mondta Em Teedee. – De a kötelességem elmulasztását csak kényszer hatására

teszem, amiért tiltakozásomat fejezem ki. Hiszen a Birodalom a barátunk. – Egyáltalán nem – jelentette ki Jaina. – Azt hiszem, teljes agymosást kell végrehajtanunk nálad,

amint visszatértünk a Yavin 4-re.

– Jóságos ég! – siránkozott a droid. Jaina végignézett az üres folyosón, majd néhány másodpercig átgondolta a teendőket.

– Nos, a tervem a következő – mondta a folyosó egyik kompjútertermináljára mutatva. – Lowie,

be tudnál hatolni ennek a segítségével az Árnyakadémia központi irányításába? Hatástalanítani kéne

az űrállomás álcázóberendezését, valamint le kéne zárni valamennyi ajtót, hogy senki se tudjaelhagyni a szobáját.

Lowie lelkesen bólintott; nyilvánvalóan tetszett neki az ötlet. – Lowbacca, te nem vagy képes erre – akadékoskodott Em Teedee, de Lowie rámordult.

– Ha sikerül eljutnunk a dokkba – folytatta Jaina –, azt hiszem, el tudok vezetni egy űrsiklót.Szimulátoron már rengeteget gyakoroltam, és emlékeztek rá, hogy a TIE-vadásszal is boldogultamvolna, ha Qorl nem viszi el.

Lowie megtapogatta a kompjúterterminált hosszú, szőrös ujjaival, majd lehajolt, hogy jobbanlássa a monitort, amelynek magasságát nem wookiee-méretekre tervezték. Majd behozta azÁrnyakadémia dokkjának képét.

– Nagyszerű – mondta Jaina. – Éppen most érkezik egy újabb gép. Azt fogjuk elvinni, amint…

Lowie bezárt mindenkit a szobájába. Lowbacca helyeslően morgott, miközben tovább nyomkodta a billentyűket. De hamarosan

belátta, hogy a programokat biztonsági kódok védik, amelyeket nem ismertek. Lowie csalódottanfelmordult.

– Na ugye! – jegyezte meg diadalmasan Em Teedee. – Mondtam, hogy nem tudod megoldani.Lowie-t elkeserítette a kudarc, de Jaina szeme felcsillant.



– Igaza van – bólintott a lány. – De Em Teedee-t átprogramozták az Árnyakadémián. Miért nemcsatlakoztatjuk rá a központi kompjúterre, és hagyjuk, hogy ő oldja meg a problémát?

Jaina leakasztotta a tolmácsdroidot Lowie övéről, és rácsatlakoztatta a panel megfelelő bemenetinyílására.

– Ezt én nem tehetem – tiltakozott Em Teedee. – Képtelen lennék rá. Ezzel elárulnám a

Birodalmat, és egy ilyen cselekedet méltatlan hozzám… Lowie keményen megfenyegette, és a kis droid elnémult. Jaina sietős mozdulatokkal kihúzott néhány vezetéket a droidból, és a megfelelő helyekre

csatlakoztatta őket. – Ó, milyen csodálatos érzés… – lelkesedett Em Teedee. – Számtalan új dolgot látok… Mintha az

egész világ megnyílt volna előttem… Hihetetlen mennyiségű információ vár rám…

– A kódokat, Em Teedee! – figyelmeztette Jaina az önfejű droidot. – Igen, persze, a kódok! – mondta Em Teedee. – De már említettem, hogy nem tehetem.

– Csak keresd meg őket! – Rendben van, de ne hibáztassatok, ha az összes rohamosztagos azonnal a nyomotokba ered!

A monitoron egy pillanat alatt megjelent minden, amihez Lowie megpróbált hozzáférni. Jacen és

Jaina megkönnyebbülten felsóhajtott, Lowie pedig elégedetten morgott, miközben szőrös ujjai a billentyűzeten dolgoztak.

Néhány másodperccel később kikapcsolt az Árnyakadémia álcázóberendezése. Majd rögtönazután valamennyi helyiség ajtaja bezárult, kivéve azokat, amelyeken át a szökevények eljuthattak adokkba.

Ugyanabban a pillanatban bekapcsolt az űrállomás riasztóberendezése, és éles vijjogó hangtöltötte be a helyiségeket.

Lowie visszahelyezte Em Teedee-t az övére. – Én figyelmeztettelek benneteket – mondta a droid. – De ti nem hallgattatok rám, ugye?

Huszonegyedik fejezet

Brakiss még sokáig ült a sötét irodában, és gondolkodott, miután a többiek már nyugovóra tértek. Nézte a falakon megjelenő kozmikus katasztrófák felvételeit, amint a hihetetlen energiák felszabadultak, a napok szupernovává alakultak vagy összeomlottak, és fehér törpévé zsugorodtak.

Brakiss ilyenkor úgy érezte, uralja és irányíthatja az univerzum gigantikus erőit. Brakiss befejezte a Yavin 4 elleni támadás tervének kidolgozását, melynek során újabb kiváló

növendékeket fognak rabolni Skywalker mester akadémiájáról. Már elküldte a kódolt üzenetet aCore rendszerbe, hogy a Birodalom vezetője jóváhagyja. A vezér már alig várta, hogy újabb

jedinövendékeket képezzenek a sötét erők számára.

A támadást néhány napon belül végre akarták hajtani, mivel úgy vélték, hogy Skywalker mester az elrabolt növendékek keresésére indult, és nem tartózkodik a Yavin 4-en. Tamith Kait jelölték ki afeladat elvégzésére. A fekete asszonyban felhalmozódott gyűlölet hatásos fegyvernek bizonyult.

Brakiss a vakítóan fénylő Denarü novát nézte; két hatalmas csillag, amelyek egymás felé ontják sugaraikat. Valami zavarta Brakisst a három új növendék átformálásával kapcsolatban. Nem tudta

pontosan, mi, de úgy érezte, hogy még mindig nem tartja a markában őket. A napok rutinszerűfeladatok elvégzésével teltek, és a gyerekek remekül haladtak, egyre ügyesebbnek bizonyultak. Devalahogy mégis ellenálltak a sötét erőknek.

Kiment a szobájából, és elindult, hogy ellenőrizze az üres folyosókat. Ezüstösen csillogó köpenyeminden lépésnél meglebbent, mint a gyertya lángja. A szoba ajtaját nyitva hagyta, hiszen senki sem

járt ilyenkor az űrállomáson. Minden csendes volt, mint minden éjszaka.



Brakiss úgy vélte, hogy csak képzelődött, ezért néhány lépés után visszafordult. Nem látta okát,hogy végigjárjon mindent. De mielőtt beléphetett volna az irodába, az ajtó önműködően becsukódott,és Brakiss kinnrekedt.

A folyosón valamennyi nyitva hagyott ajtó szintén bezárult. Azután az űrállomás riasztórendszere működésbe lépett. Nem tudta, mi a hiba oka, de az ilyen

mulasztás büntetést érdemelt. Határozott léptekkel elindult, hogy kiderítse, kinek a hanyagsága miattzáródtak be maguktól az ajtók, és miért kapcsolt be a riasztórendszer.

Jacen, Jaina és Lowie a dokk felé igyekezett, készen arra, hogy harcoljanak a szabadulásukért. Egy szokatlan tervezésű, csillogó birodalmi űrhajó éppen leereszkedett a leszállóhely közepére. A

hangár szélén néhány TIE-vadászgép várakozott. A sziréna itt is fület tépően vijjogott.

Jacen intett a társainak, hogy húzódjanak fedezékbe, mert a sikló rámpája kinyílt, és két alak jelentmeg. Az egyik fénykardot tartott a kezében.

– Luke bácsi! – kiáltotta Jaina. A másik alak egy csinos fiatal lány volt, aki szintén felkészült a harcra. Dús, szőke haja keretbe

foglalta bájos arcát.

– És Tenel Ka! –, fűzte hozzá Jacen. – Kimondhatatlanul örülök, hogy látlak benneteket! Lowie is lelkes morgásokkal üdvözölte a régi, kedves ismerősöket.

– Mekkora megkönnyebbülés újra ismerős arcokat látni – jegyezte meg Em Teedee.

– Oké, srácok! – mondta Luke. – Azért jöttünk, hogy megmentsünk benneteket. Mivel sikerült asaját erőtökből idáig eljutni, így hát azonnal indulhatunk.

Jaina röviden beszámolt a szökésük részleteiről. – Sikerült kikapcsolnunk az álcázóberendezést, és lezártuk az összes ajtót. Nem sokan indulhattak

az üldözésünkre, de azt hiszem, valóban az lesz a legjobb, ha minél előbb elmegyünk innen. – De hogyan nyitjuk ki a dokk bejáratát? – kérdezte Tenel Ka. – Ismét be kéne kapcsolódni a

központi vezérlőrendszerbe. Lowie néhány morgással válaszolt. Em Teedee ismét akadékoskodni kezdett.

– Nem, te ezt nem tudod megcsinálni egymagad, Lowbacca. Az imént is csak az én segítségemmeltudtad kikapcsolni az Árnyakadémia védelmi rendszerét… Jaj, mit tettem?

– Talán én segíthetek – vélte Jaina. – Szálljunk be az űrsiklóba! A pilótafülkéből megpróbálok kapcsolatba lépni az űrállomás központi kompjúterével.

Qorl a dokk irányító központjában állt, és azon tűnődött, mitől kapcsolt be a vészjelző sziréna. Azután megpillantotta a három fiatal jedi lovagot, amint átszaladnak a hangár hatalmas

csarnokon. Az Árnyűző éppen visszatért a Dathomirról, és a rámpán megjelent egy szőke hajú férfi,valamint egy csinos, fiatal lány. Qorl azonnal felismerte: ő volt az egyike a jedinövendékeknek, akik

a lezuhant TIE-vadászgépet megjavították. Qorl úgy vélte, hogy a riasztórendszer működésbe lépése Jacen, Jaina és Lowbaccatevékenységével lehet összefüggésben. A többi növendék örült, hogy az Árnyakadémián lehet, aholfejlesztheti jediképességeit. De ez a három minden alkalmat megragadott, hogy ellenkezzen vagygondot okozzon; különösen amióta Brakiss és Tamith Kai elhatározta, hogy megsebesíti, esetlegmegöli valamelyiküket.

Qorlban mély ellenérzést váltott ki a holografikus álruhában végrehajtott párbaj, melynek során azikerpárt arra kényszerítették, hogy egymás ellen harcoljanak. A férfi tudott a veszélyes tesztről is,amikor a gyerekeknek repülő köveket és késeket kellett elhárítaniuk.

Nem értett egyet Brakiss taktikájával, de Qorl csupán pilóta volt, senki sem kérdezte meg avéleményét. Ennek ellenére Qorl a Birodalmat szolgálta, és a kötelességét teljesítenie kellett.

Bekapcsolta a kommunikációs készüléket, és jelentést tett.



– Brakiss mester, Tamith Kai, vagy bárki, aki hall engem! A foglyok szökni próbálnak.Pillanatnyilag a dokkfedélzeten tartózkodnak. Úgy vélem, az Árnyűzőt akarják elvinni. A teljesvédelmi rendszerünk, műszaki hiba következtében, üzemképtelen. Ha valaki segítséget tud nyújtani,kérem, azonnal jöjjön a dokkfedélzet irányító központjába!

A vészjelző hangjára Tamith Kai kinyitotta ibolyaszínű szemét, majd felugrott kényelmetlenfekhelyéről. Azonnal teljesen éberré vált, és tudni akarta, mi történt. Attól félt, hogy valaki azÁrnyakadémia létét fenyegeti.

Az éjnővér a vállára terítette fekete köpenyét, majd az ajtóhoz lépett, de az nem nyílt. Ujjaivégignyomkodták a kontrollpanel billentyűit, de a szerkezet nem engedelmeskedett.

– Engedj ki! – kiáltotta dühösen az asszony. Tamith Kai tovább próbálgatta a panelt, eredménytelenül. Közben haragja egyre nőtt. Valami

történt az Árnyakadémián, és abban is biztos volt, hogy a három elrabolt jedinövendék áll azesemények mögött. Több gondot okoztak, mint amennyit értek. Az Árnyakadémia számtalantehetséges fiatalt tudna toborozni a galaxisban, akik boldogok lennének, hogy a Birodalmatszolgálhatják.

El kell pusztítania ezt a három rendbontót, akkor az Árnyakadémia tevékenysége visszatér anormális kerékvágásba. És Tamith Kai ismét boldog lesz.

Ujjai között szikrák pattantak, és füst szállt fel a kontrollpanelből. – Ki kell jutnom! – mondta mély, parancsoló hangon, miközben hátrébb lépett, és a kezét

kinyújtotta, mintha szét akarná feszíteni a zárólemezt. Kezeiből iszonyú energia áradt az ajtó felé, amelynek lemeze meghajlott a megterheléstől,

keskeny rést hagyva a tok és a tárólemez közt. Tamith Kai becsúsztatta tenyerét a résbe, megragadta a lemezt, és kiszakította a helyéről. A

fémlap hangos csattanással ért földet. Az asszony pedig kilépett a folyosóra. Szeme szinte izzott,

mint az ibolyaszínű láva. A folyosó hangszórójából Qorl szavai harsogtak. Tamith Kai nem hagyta, hogy haragja egy

pillanatra is csillapodjon. A dokkfedélzet. Sietős léptekkel elindult a megadott irányba.

Miközben Jacen, Jaina és Lowie felmentek az Árnyűző rámpáján, Luke odakinn maradt TenelKával.

– Meg kell ismernem ezt a helyet – kiáltotta Luke az ikrek után. – Van itt valami szokatlan…valami nagyon rossz.

– Igen, Luke bácsi – mondta Jaina. – Az Árnyakadémia vezetője…

Luke hirtelen kiegyenesedett, és összevonta szemöldökét. – Érzek valamit, amit már hosszú ideje nem éreztem. Zavar támadt az erőben. Lassan végigment a leszállópályán, miközben előhúzta fénykardját. Mintha megbabonázták

volna, egyenesen egy vörös színű ajtó felé haladt, amely az űrállomás belső részébe vezetett. – Luke bácsi! – kiáltotta Jacen, de Luke felemelte a kezét, jelezve a fiúnak, hogy várjon. Az egyetlen esélyük az volt, ha azonnal elindulnak. Nem késlekedhettek. De ezt Luke -nak is

tudnia kellett. A védelmi rendszer kezdett feltöltődni energiával, és a külső lézerágyúk tüzelésihelyzetbe kerültek.

Luke elérte a vörös ajtót, amely kinyílt, és a túloldalán ott állt az egykori növendéke. – Brakiss! – mondta Luke. Hangja túlharsogta a szirénák vijjogását. Brakiss mosolygott.

– Skywalker mester! Örülök, hogy eljött. Gondolom, megnyerte tetszését ez a hely. Luke maga elé tartotta a fénykardját, de Brakiss nem lépett be a helyiségbe, továbbra is a folyosón

maradt.

– Ugyan már – legyintett a kezével Brakiss. – Ha meg akarna ölni, megtette volna, amikor méggyenge növendék voltam. Tudta, hogy birodalmi ügynök vagyok.



– Lehetőséget akartam adni, hogy megváltozz. – Maga túlságosan jóhiszemű – jegyezte meg Brakiss könnyed hangon. Luke nem akart harcolni Brakiss ellen, különösen nem az adott helyzetben. Kevés volt az idő. De

ezt a régi konfliktust le kellett zárnia végre. Nem tudta, mit tegyen. El kellett vinnie a gyerekeket az Árnyakadémiáról, mielőtt aktiválódik

annak teljes védelmi rendszere. Brakiss kinyújtotta a kezét. – Rajta, hát, Skywalker mester! Öljön meg! Vagy nincs elég bátorsága hozzá? Az erő jó oldala

nem engedi, hogy fegyvertelen emberre támadjon?

– Az erő az én oldalamon áll, Brakiss. Te megtanultad, hogyan használd a saját céljaidra. Az erő birtokában sohasem vagy fegyvertelen, éppúgy, mint én.

– Rendben van. Legyen, ahogy ön akarja! – bólintott Brakiss lelökve válláról a köpenyét. Arcáróleltűnt a fölényes mosoly, és szeme felragyogott az izgatottságtól.

De abban a pillanatban egy energiasugár szelte át a levegőt Luke feje mellett, telibe találva a vörösajtó kontrollpanelját. Az Árnyűző lézerágyújából leadott lövés teljesen megolvasztotta a panelt. Azajtó nehéz vaslemeze a helyére siklott, elválasztva egymástól a két jedimestert.

– Luke bácsi! – hallatszott Jaina kiáltása az űrsikló kommunikátorából. – Mennünk kell! Luke megkönnyebbülten sóhajtott, majd sietős léptekkel az űrsikló felé indult. Tudta, hogy

Brakiss ügye még nem zárult le, de még várniuk kell a következő találkozásig. Jaina, Lowie, valamint Em Teedee az Árnyűző fedélzeti kompjúterével ráhangolódott az

űrállomás központi irányítására, hogy megpróbálják kinyitni a dokk hatalmas bejáratát. Ezalatt TenelKa végigjárta a hangárt, és lezárt minden vörös ajtót, nehogy a rohamosztagosok rájuk törjenek.

Közben Luke is beszállt az űrsiklóba, Tenel Ka pedig az utolsó ajtóhoz szaladt. Amint a lány leakarta nyomni a kontrollpanel billentyűit, az ajtó félresiklott. Egy magas, fekete asszony állt TenelKa előtt, arcáról harag sugárzott, és látszott, hogy támadásra készül.

Tenel Ka azonnal tudta, hogy mivel áll szemben. – Egy éjnővér! – sziszegte.

A fekete asszony végignézett Tenel Kán, és ő is felismerte az ellenfelét. – A Dathomirról jöttél. Szívesen elcserélnélek azért a három szökevényért, akiket elpusztítok. Tenel Ka széttárta karjait, mintha el akarná állni az éjnővér útját.

– Csak a testemen át jutsz tovább! A fekete asszony felnevetett.

– Ha ragaszkodsz hozzá – mondta az éjnővér, majd egy láthatatlan erőtérrel megpróbáltafélrelökni a lányt. De Tenel Ka számított erre, és összeszorított ajkakkal, mozdulatlanul állt.

Az éjnővér meglepődött. – Szóval jártas vagy az erő birtoklása terén. Annál könnyebben tudlak majd áttéríteni a sötét

oldalra.

– Ez nem fog neked sikerülni, és azt sem hagyom, hogy bántsd a barátaimat! – Akkor elpusztítalak velük együtt – mondta az éjnővér. Ibolyaszínű szemének pillantásamajdnem keresztülszúrta a lányt. Azután felemelte kezeit, kinyújtott ujjaiból apró villámok csaptak ki, miközben egész teste kezdett feltöltődni elektromos energiával.

Tenel Ka villámgyors mozdulattal az előtte magasodó asszony felé rúgott. Kisportolt testének minden erejét beleadta a rúgásba. Talpa az éjnővér fedetlen térdét találta el. Hallani lehetett az eltörtcsont reccsenését és az inak szakadását, amint a térdízület kifordult a helyéről. Az asszonyösszerogyott, és a földön vonaglott az iszonyú fájdalomtól.

Tenel Ka elégedetten nézte az éjnővér szenvedését hideg, szürke szemével. – Sohasem használom az erőt, csak ha már elkerülhetetlen – mondta. – Gyakran a hagyományos

módszer is ugyanolyan hatásos.



Magára hagyva a fájdalomtól nyögdécselő éjnővért, Tenel Ka az űrsiklóhoz szaladt, ahol már Luke integetett neki, hogy siessen. Amint a lány megérkezett az Árnyűző fedélzetére, az űrsiklóajtajai bezáródtak.

A szirénák szüntelenül harsogtak, bántó hangjuk behallatszott az Árnyűző pilótafülkéjébe.

Luke vezette a gépet, amely lassan felemelkedett, és a dokk kijárata felé indult. Közben Jaina ésLowie még mindig az ajtók nyitásán munkálkodott. Hatalmas csattanással két vörös ajtó szétrobbant, majd a gomolygó füstből fehér vértezetű

rohamosztagosok özönlöttek a hangárba, folyamatosan tüzelve az űrsiklóra. – Ideje lenne kinyitni a dokk bejáratát – javasolta Luke.

– Azon dolgozunk – felelte elkeseredetten Jaina.

Egyre több rohamosztagos hatolt be a hangárba; minden irányból energiasugarak záporoztak azűrsiklóra, de az Árnyűző páncélzata kitartott.

– Kifutunk az időből – mondta Luke.

– Nem tudom a… – kezdte Jaina, de abban a pillanatban beindult a tárólemezek félrehúzódása, ésa légnyomáskülönbség megszüntetése.

Néhány másodperccel később a hangárban vákuum keletkezett, és a sikló elhagyta az űrállomást. A világűrbe érve Luke növelte a sebességet, majd nagyot sóhajtott, amikor kiértek a lézerágyúk

hatósugarából. – Menjünk vissza a Yavin 4-re – javasolta Luke.

Senkinek sem volt ellenvetése. Hamarosan fénysebességre gyorsultak, és eltűntek a hipertérben. – Szép munka volt, Jaina és Lowie – dicsérte meg őket Luke. – Nem bíztam benne, hogy ki

tudjátok nyitni a dokk bejáratát. – Igazán szégyellem bevallani, Luke bácsi – mondta Jaina –, de nem mi nyitottuk ki az ajtót. Luke vállat vont.

– Nos, bárki tette, köszönettel tartozunk neki.

Qorl a dokkfedélzet irányítótermében ült, és nézte, amint az Árnyűző eltűnik. A férfielmosolyodott, majd bezárta az ajtókat. Tudta, hogy sohasem fogja elmondani Brakissnak és TamithKainak, hogy ő segített a fiatal jedi lovagok szökésében.

Brakiss belépett az irányítóterembe, majd leült Qorl mellé. Rendkívül feldúltnak látszott. – Üzemel már az álcázóberendezésünk? – kérdezte. – A lázadók bizonyára flottát küldenek majd a

felkutatásunkra. Nem szabad, hogy megtaláljanak minket! Éppen ezért tervezték az űrállomástáttelepíthetőnek.

Brakiss idegesen dobolt ujjaival a műszerpulton. – Nem is tudom, mit fogok mondani a vezérünknek. Ezt az űrállomást önmegsemmisítő

berendezéssel látták el. Bármikor elpusztíthatja, ha nincs megelégedve a tevékenységünkkel.

Qorl komoran bólintott. – Ez az incidens talán még nem vált ki benne ilyen reakciót. – Reménykedjünk benne! – mondta Brakiss.

Tamith Kai bicegett be a vezérlőterembe; arcáról harag és fájdalom sugárzott. Szemében ott izzottaz ibolyaszínű tűz, keze ökölbe szorítva, mintha szét akart volna tépni valakit hosszú körmeivel.

– Tehát megszöktek! Hagytad őket megszökni! Brakiss szelíden nézett az asszonyra.

– Semmit sem hagytam, hogy tegyenek, Tamith Kai. Nem hiszem, hogy ennél többetelkövethettünk volna. Most az a feladatunk, hogy elmenjünk innen, és újabb terveket dolgozzunk ki.Mert abban biztos lehetsz, hogy vannak még lehetőségeink.

Qorl növelte az űrállomás motorjainak teljesítményét, és az Árnyakadémia megkezdte útját az új

rejtekhelye felé.



Huszonkettedik fejezet

Jacen és Jaina a jediakadémia kommunikációs központjában állt a képernyő előtt, amelyenkeresztül szüleikkel beszélhettek. Az ikrek kitörő örömmel üdvözölték Hant és Leiát.

Han Solo megkönnyebbülten nevetett. – Úgy látom, végül mégsem kellett utánatok mennem a Falconnal. – És nekem sem kellett mozgósítanom az egész Köztársaságot – jegyezte meg Leia. – Tegnap

hallottuk Luke beszámolóját az eseményekről. Már kiküldtünk egy felderítő egységet azÁrnyakadémia felkutatására.

A háttérben Chewbacca is morgott néhány üdvözletet wookiee nyelven az unokaöccsének. A kommunikációs központban tartózkodott Luke, valamint Artoo is, de félrehúzódva hagyták,

hogy az izgatott jedinövendékek beszéljenek. – Lando Calrissian azt mondta, ez nem fordulhat elő soha többé. Már dolgoznak a búvárállomás

biztonsági rendszerének tökéletesítésén. – Helyes – szólt közbe Luke. – De kétlem, hogy az Árnyakadémiáról megint idemerészkednének

új növendékeket rabolni. Azt hiszem, Brakiss egészen más területen fogja toborozni a hallgatóit. – Magunkkal hoztuk az Árnyakadémia legjobb űrsiklóját – mondta Jaina. – Csodálatos tervezés,

valóságos remekmű. Nem hasonlít az eddig ismert modellekre, apa. Luke a lány vállára tette a kezét.

– Fel kell ajánlanunk az Új Köztársaságnak, Jaina. Hiszen nem a mi tulajdonunk. – Te, Luke! – szólt közbe Han. – Nem tudnál küldeni nekünk néhány szakértőt, hogy

tanulmányozzák az űrsikló műszaki megoldásait?

Luke vállat vont. – Mindössze egyetlen mechanikai szakértővel, valamint egy elektronikus specialistával

rendelkezem. Az egyik Jaina, a másik Lowie. Leia kedves, meleg mosolyt küldött fivérének.

– Rendben van, Luke. Elküldjük a mérnökeinket, de tartsd ott az űrsiklót. Természetesenhasználd, amikor szükséged van rá! Mondjuk, ha ki kell szabadítanod Jacent, Jainát és Lowbaccát.

Jaina és Lowbacca a lány szobájában ültek, és fájó szívvel nézték az Árnyűző holografikus képét.A hologram nem volt annyira tökéletes, mint amelyik Lowie T 23-asáról készült, de így is örültek újszerzeményüknek, és buzgón tanulmányozták minden részletét.

Lowie felmordult, amikor a kép fókusza elcsúszott. – Lowbacca gazdám azt mondja, hogy bárcsak egy üstökös zuhanna rá annak a házára, aki ezt a

holografikus készüléket tervezte – közölte a wookiee övére rögzített Em Teedee. Lowie rámordult a tolmácsdroidra. Em Teedee megalkuvó, birodalmi programját tökéletesen

kitörölték, és a kis droid visszakapta régi énjét. – Honnan veszem azt, hogy minden kifejezést ennyire költőien kell fogalmaznom? – elégedetlenkedett Em Teedee. – El kell ismernie, hogy tökéletesen megfogom a kifejezésekben rejlőérzelmi és hangulati tartalmat…

Lowie lemondóan sóhajtott, majd kikapcsolta Em Teedee-t.

Tenel Ka megkönnyebbülten lépett be a kommunikációs központba. Amióta visszatért a Yavin4-re, nem gyötörték lázálmok. Néha elgondolkozott azon, hogy megjelent a Dathomiron azéjnővérek újabb generációja, és csatlakozott a Birodalomhoz. Nem tudta, mit fog ez jelenteni, de

legalább álmaiban nem üldözték. Tenel Ka kapcsolatba lépett a Hapan királyi udvarral. Beszélt a szüleivel, megnyugtatta őket,

hogy nem esett baja, majd üdvözletét küldte az Éneklő Hegy klánjának. Végül kötelességének megfelelően azt kérte, hogy beszélhessen a nagyanyjával.



Amikor a nagyanyja arca megjelent a képernyőn, Tenel Ka különös kifejezést vett észre az idősasszony arcán, amit a lány nem tudott pontosan azonosítani. Úgy tűnt, mintha csodálkozás lenne.

– Köszönöm neked, hogy nem felejtettél el felhívni. A hírforrásaim szerint nagyon büszke lehetek rád – mondta az asszony. – Sajnálom, hogy a követem nem tudott meglátogatni, de majd egy későbbialkalommal sort kerítünk a találkozóra. Yfra nagykövetasszonyt egy sürgős ügyben kénytelen voltam

a Duros rendszerbe küldeni. Tenel Ka szája nyitva maradt, de végül mégsem válaszolt. Az idős asszony közelebb hajolt aképernyőhöz, és halkan megjegyezte:

– Az az érzésem, nem. vagy csalódott, hogy nem találkozhattál Yfra nagykövetasszonnyal. – Ez… tény – bólintott Tenel Ka. Majd arra gondolt, hogy évek óta ez volt az első eset, amikor

egyetértett a nagyanyjával.

Jacen a Yavin 4 Nagy Templomának tetején állt, és Skywalker mestert várta. A hajnali vihar sötétfellegei szertefoszlottak, és az égen ott ragyogott a narancsszínű gázóriás. Enyhe szellő simítottavégig a fiú arcát, néhány cseppjét hozva a szemerkélő esőnek.

Amióta visszatértek az Árnyakadémiáról, a jedimester külön-külön beszélt Jainával és

Low baccával. Jacen nem tudta, mit mondott nekik Luke. Most pedig ő következett. Jacen érezte Skywalker mester jelenlétét anélkül, hogy látta volna, amint Luke megáll mögötte.

Néhány percig egyikük sem szólalt meg. Jacen felkészült, hogy elfogadjon bármit, amit a jedimester

mond.

Csaknem bármit. – Fogd ezt! – mondta Luke, egy henger alakú fémtárgyat nyújtva Jacen felé. – Mutasd meg, mit

tanultál! Jacen meglepetten nézett Luke fénykardjára. A fegyver sima és nehéz volt, ugyanakkor melegnek érezte, mint a tenyerét. Ujjait végighúzta a

nyomógombokon, majd behunyta a szemét. A tudatában megjelent a kard világító, zümmögő hangotadó energianyalábja…

Jacen kinyitotta a szemét. – Ezt tanultam – mondta, majd visszaadta a fénykardot a jedimesternek. – Igazad volt: még nem

készültem fel. A jedi fegyver használatát nem könnyű elsajátítani. – Te mégis megtanultad a használatát. Nem tanított meg rá Brakiss?

Jacen bólintott. – Fizikailag képes vagyok rá. Tudom, hogyan kell harcolni vele, de érzelmileg, szellemileg még

nem jutottam el a megfelelő szintre. – Nem élvezted a kihívást, a küzdelmet?

– De. Nem. Vagyis igen. Megtanultam néhány dolgot… De nem vagyok benne biztos, hogy az

mind jó volt. A fénykard nem csupán egy lenyűgöző szerszám, amivel elkápráztathatom a barátaimat, hanem felelősséget is jelent. Egyetlen hiba, rossz mozdulat valakinek a halálát okozhatja. Luke megértően bólintott.

– Néha még számomra is túl nagy felelősséget jelent. De az erő irányít minket a harcban. Nemcsupán az ellenség legyőzésében, de azt is megmutatja, mikor ne pusztítsuk el.

A pillantásuk találkozott. – Még akkor is, ha az ellenségünk gonosz? – kérdezte Jacen. – Senki sem teljesen gonosz vagy teljesen jó – felelte Luke, majd elmosolyodott. – Legalábbis

akivel eddig találkoztam. – De Brakiss…

– Brakiss a sötét erőkre tanítja a növendékeit. De a tanárnak sincs mindig igaza. Éppen ezért ti

nem hittetek neki.Jacen végiggondolta Luke szavait.



– Brakiss hagyta, hogy azt tegyem; amire vágyom: gyakorolni a fénykarddal. De mégsem bíztam benne. Azt remélte, át tud téríteni a sötét oldalra, hogy a Birodalmat szolgáljam. De benned bízom.Igazad volt a fénykard használatában, és várni fogok, amíg azt mondod, hogy felkészültem.

Luke felnézett a felhőkre, amelyek szétoszlottak, egyre több fényt engedve át. – Az Árnyakadémián végzett gyakorlataid után, attól tartok, ez túl hamar bekövetkezik.

VÉGE

Documents

kevin j. anderson és rebecca moesta - 2. árnyakademia